Lengyel alföldi juhász

Lengyel alföldi juhászkutya (eng. Lengyel alföldi juhászkutya. Polski Owczarek Nizinny, szintén PON) egy közepes méretű, bozontos pásztorkutya, eredetileg Lengyelországból. Mint sok ősi múlttal rendelkező kutyafajta, a pontos eredet nem tisztázott.

Lengyel alföldi juhász

A fajta története

Úgy tartják, hogy a lengyel alföldi juhászkutya az egyik tibeti kutyafajtából származik (tibeti terrier) és a magyar terelőfajták, mint pl golyókat és Komondor. Ezek a magyar fajták egyedi megjelenésűek voltak, hiszen hosszú, zsinórba szőtt szőrük volt, ami nemcsak elszigetelte őket az időjárás viszontagságaitól, hanem védelmet nyújtott a nagyragadozóktól is, mint a farkasok és a medvék.

A nagyobb lengyel alföldi juhászkutyákat a csordák őrzésére használták, míg a kisebbeket juhok legeltetésére képezték ki. Úgy gondolják, hogy a pásztorkutya sok évszázaddal a fajta első említése előtt létezett, ami a 13. században történt.

Ez a fajta arról ismert, hogy rendkívül gyengéd terelési tevékenysége során, gyakran finom lökésekkel készteti a juhokat a megfelelő irányba.

E gyengéd temperamentum és a szántóföldi hatékonyság miatt más, akkoriban kifejlesztett terelőfajták létrehozására használták, mint például az óangol juhászkutya és a szakállas collie.

Úgy tartják, hogy a fajta megjelenése a Brit-szigeteken és az írott történelemben 1514-ben kezdődött, amikor egy Kazimierz Grabski nevű lengyel kereskedő hajóval gabonaszállítmányt hozott Skóciába.

A gabonát egy birkanyájra akarták cserélni, ezért Grabski hat lengyel juhászkutyát vitt magával, hogy segítsenek a nyájat a mezőről a partra kikötött hajóra szállítani. A juhok tenger melletti úti céljukba költöztetése közben jött el a helyi skót közönség, hogy megnézze ezeket a soha nem látott kutyákat.

A skótokat annyira lenyűgözték képességeik, hogy Grabskyhoz fordultak egy tenyészpár vásárlásával. A kutyákért cserébe kost és birkát ajánlottak fel. Némi egyeztetés után megszületett az alku: a pásztorok két lengyel alföldi juhászkutyát kaptak egy kosért és egy juhért cserébe. Az így megszerzett kutyák először lépnek be a Brit-szigetekre.

Az elkövetkező évszázadok során a lengyel alföldi juhászkutyát őshonos skót kutyákkal keresztezik majd, hogy egy skót terelőkutyát állítsanak elő.

Ezek közül a skót terelőkutyák közül a legismertebb valószínűleg, szakállas collie, a lengyel alföldi juhászkutya pedig eredeti ősének számít. Feltételezik, hogy a lengyel alföldi juhászkutya részben hozzájárult az olyan fajták fejlődéséhez, mint a walesi collie, az óangol juhászkutya és a bobtail, és nagy szerepet játszhatott számos terelőfajta fejlődésében az Egyesült Királyságban.

Bár a lengyel alföldi juhászkutya eredetileg terelőkutyaként fejlődött ki, sokoldalú fajta, amelyet végül marhák terelésére is kiképeztek.

Ez a fajta továbbra is népszerű szülőhazájában, Lengyelországban - bár határain kívül soha nem szerzett nagy hírnevet, minden képessége és terelőfajta értéke ellenére. Az első világháború megviseli Európát és a világ többi részét.

A háború után Lengyelország visszanyeri függetlenségét, és megerősödik a nemzeti büszkeség érzése Európa polgáraiban. Lengyelország sok más országgal együtt elkezdett érdeklődni az eredetileg hazájából származó kutyák iránt. A lengyel juhászkutya szerelmesei a helyi fajta fejlesztésére összpontosítottak.

A második világháború azonban hihetetlenül negatív hatással volt a lengyel alföldi juhászkutyára. Európa pusztítása és az emberéletek elvesztése számos ritka fajta elvesztésével jár majd.

Úgy tartják, hogy a második világháború végére már csak 150 lengyel alföldi juhászkutya maradt a világon.

Válaszul a Lengyel Kennelklub 1950-ben elkezdte felkutatni a fajta megmaradt tagjait. Felismerték, hogy a fajta nagyon nehéz helyzetben van, elkezdtek információkat gyűjteni a fellelhető túlélő pásztorkutyákról.

Mint ilyen, ez a csoport újjáélesztési erőfeszítéseket kezdeményezett, hogy megmentse a fajtát a kihalástól.

A csoport egyik kulcsfontosságú tagja, akit leggyakrabban a mentési munkálatok vezetésében tulajdonítottak, Dr. Danuta Hrynewicz észak-lengyelországi állatorvos volt. A fajtának szentelte magát, és kiterjedt kutatásokat végzett Lengyelországban, hogy megtalálja a megmaradt példányokat, amelyek megfeleltek a tenyésztési paramétereknek. Erőfeszítései eredményeként sikerült nyolc alkalmas tenyészkutyát találnia, hat szuka és két hím kutyát, amelyeket Dr. Hrynevich felhasznál a fajta helyreállítására.

Az egyik Hrinyevics által megszerzett hím, „Smok” (lengyel fordításban „sárkány”) az 1950-es években tíz alom apja lett. Hrynevich Smokot tartotta a lengyel alföldi juhászkutya tökéletes példájának.

Kifogástalan testalkatú és kellemes temperamentumú volt – fizikailag ideális, Smoke felállította azt a mércét, amelyet minden későbbi lengyel alföldi juhászkutya követett, sőt az első írott fajtastandard alapja lett. Ugyanezt a fajtaszabványt később a Nemzetközi Cynológiai Szövetség (FCI) is elfogadta 1959-ben. Smokot a modern lengyel alacsonyan fekvő pásztorfajta "atyjának", és e fajta minden élő képviselőjének ősének tekintik.

A lengyel alföldi juhászkutya megmentésére és népszerűsítésére tett erőfeszítések a fajta népszerűségének mérsékelt növekedését eredményezték az 1970-es években. 1979-ben a lengyel juhász végül eljutott Amerikába.

Az Amerikai Lengyel Alföldi Juhászkutya Klub (APONC) létrehozása, amely a fajta szülőklubja lesz, valamint egy második klub, az Amerikai Lengyel Alföldi Juhkutya Klub (PLSCA) tovább fejleszti és ösztönzi a tenyésztést Amerikában.

Az American Kennel Club (AKC) először 1999-ben vette fel a lengyel alföldi juhászkutyát a méneskönyvébe, majd 2001-ben hivatalosan is elismerte a fajtát a terelőcsoport tagjaként.

Lengyel alföldi juhász

Leírás

A lengyel alföldi juhászkutya közepes méretű, robusztus felépítésű kutya. A hímek marmagassága körülbelül 45-50 cm, súlya pedig körülbelül 18-22 kg. A nőstények valamivel kisebbek, marmagasságuk 42-47 centiméter, súlyuk 12-18 kg. Élénk fajta, amely viselkedésének minden aspektusában intelligenciát és higgadtságot mutat.

A kutyának enyhén széles és kupolás koponyája van, kifejezett stoppal. A fej közepes méretű, és bőséges mennyiségű bozontos szőr borítja, amely a szemekre, az arcokra és az állra lóg.

Ez azt a látszatot kelti, hogy a fajta arányos feje nagyobb, mint amilyen valójában. Az ovális szemek igényesek, és a barna különböző árnyalatai lehetnek. Közepes méretűek, sötét peremmel. Tágas, nyitott orrlyukak sötét orron helyezkednek el.

Az állkapocs erős és teljes ollós harapással rendelkezik – az ajkaknak feszesnek és sötétnek kell lenniük. A fülek szív alakúak és közepes hosszúságúak. Közel lógnak az archoz, szélesek a koronánál, és kissé magasan ülnek a fejen.

Annak ellenére, hogy a fajta bőséges szőrzete miatt rövidnek tűnik, a kutya izmos és közepesen hosszú nyakkal rendelkezik. A jól hátrafektetett vállak izmosak, csontos és egyenes mellső lábakká egyesülnek. Mély mellkas, de nem lapos és nem hordó alakú. Az ágyék erős és széles. Ovális láb kemény párnákkal és sötét körmökkel. A lábujjaknak szorosan illeszkedniük kell, és enyhe ívet kell mutatniuk. A lengyel alföldi juhászkutya gyakran rövid farokkal születik. Alacsonyan helyezkedik el a testen.

A kutya dupla szőrben pompázik. A sűrű aljszőrzet legyen puha, míg a külső szőrzet durva és időjárásálló. Az egész testet hosszú, sűrű szőr borítja. A hosszú szőr eltakarja ennek a fajtának a szemét. Minden szőrszín elfogadható, a leggyakoribb a fehér alap, színes foltokkal.

Lengyel alföldi juhász

karakter

Energikus, lelkesedéssel teli fajta, a juhász aktív és éber. Az eredetileg őrző- és terelőkutyaként tenyésztett lengyel alföldi juhászkutya mindig tettre kész és szeret dolgozni.

Az aktív emberek a legalkalmasabbak gazdinak, mivel ez a fajta nem lomha. A kutya szívesebben tölt időt a szabadban, és ha nem szórakoztatják megfelelően, bajba kerülhet, ha kalandot vagy munkát kereshet.

Ha a kutyának nincs „munkája”, unalmassá és nyugtalanná válhat. Ha a lengyel alföldi juhászkutya nem kap megfelelő fizikai aktivitást, pusztítóvá válhat - tönkreteheti a házban lévő dolgokat vagy túláshatja az udvart.

Sok felesleges energiát kell elégetnie, és csak egy kicsit fog megnyugodni, ahogy öregszik. Ez a fajta egész életében aktív és energikus.

Amikor a csorda gyámjaként tenyésztik, gyorsan figyelmezteti gazdáit minden szokatlan tevékenységre, és „járőrözik” a házban. A falka mentalitás erős a fajtában, és megvédi állományát minden észlelt veszélytől.

Óvatos kutya, gyakran tartózkodik az idegenekkel szemben, és megunja őket. Komoly kutyák, ezért komolyan veszik a munkájukat. Ha provokálják, vagy veszélyben érzi a csordát, harap.

Ráadásul a pásztor ráharaphat a családtagok, főleg a gyerekek sarkára, mert kordában kívánja tartani a csordát. Ez a fajta viselkedés azonban nem értelmezhető agresszióként, mivel a terelőösztön olyan erős, hogy a kutya azt hiszi, azt teszi, ami helyes a rend és a falka biztonsága érdekében.

Ugyanakkor a kutya nagyon jól kijön a gyerekekkel, főleg ha együtt nevelkednek. Ez a fajta szelíd, szeretetteljes és stabil temperamentumú, így ideális társ egy gyermek számára.

Pásztorkutyaként a lengyel alföldi juhászkutya alkalmazkodott a gazdájától elkülönített munkához. Ezért a fajta önálló karaktert és gondolkodást mutathat.

Ennek a nevelésnek köszönhetően bízik saját ítélőképességében, ami hozzájárul ahhoz, hogy a kutyában erős egyéniségérzet alakuljon ki, valamint a jól fejlett temperamentum és a makacsságra való hajlam. Megpróbálja uralni a tulajdonost, aki véleménye szerint gyengébb elmével rendelkezik, mint ő.

Így a juhásznak erős, tisztességes és következetes tulajdonosra van szüksége a falka helyes hierarchiájának kialakításához.

A korai képzés elengedhetetlen a sikeres szülői neveléshez, és azt egy magabiztos és tisztességes tulajdonosnak kell elvégeznie. Ha létrejön a bizalom a gazdi és a kutya között, a kutya könnyen betanítható és gyorsan betanítható, hiszen intelligens fajta és erős a kedvére való vágy.

Ugyanakkor kiváló memóriája van, és minden nem kívánt viselkedést gyorsan ki kell javítani, hogy ne keverje össze a kutyát. A zavarodottan a pásztor maga dönti el, mit tart a helyes viselkedésnek, így a világos és tömör képzés segít a fajtának megérteni, mit várnak el tőle.

Ez egy okos fajta, amely szellemi és fizikai stimulációt igényel. Ez a fajta gyorsan tanul, és könnyedén elsajátítja az engedelmességi alapképzést. Miután sikeresen elsajátította ezeket a készségeket, a Pásztort ki kell képezni a fejlett engedelmességi készségekre.

Rendkívül energikus és aktív fajta, napi két sétát kell tennie, hogy koncentrált és boldog maradjon.

Ez a fajta általában jól viselkedik más állatokkal és kutyákkal, és a parkba való kirándulások normálisak ennél a fajtánál. Azonban mindig gondoskodni fog más kutyákról, mivel ez a fajta társasági természetű, és előfordulhat, hogy más kutyák nem nagyon alkalmazkodnak a csípéshez és legeltetéshez.

Ha új emberekkel, helyekkel és dolgokkal találkozik, akkor kutyája egyenletes és kellemes temperamentumot alakít ki. A lengyel alföldi juhászkutya mélyen kötődik családjához, különösen a gyerekekhez, és védelmező természetet mutat velük szemben. A kutya nagyszerű társ, mivel hűséges, ragaszkodó, szerető és szoros kapcsolatban él emberi társaival.

Ez egy adaptív fajta. Jól fognak élni egy nagy házban, valamint a kis lakásokban és társasházakban, ha megfelelő képzésben részesülnek.

Hazájában, Lengyelországban a lakáslakók kedvelt társa lett. Megfelelő és figyelmes házitárs. Ennek a fajtának a megkezdése azonban nem tanácsos azoknak, akik először foglalkoznak kutyatartással vagy idősek számára. Erős akaratú és nagyon aktív fajta, tapasztalt, magabiztos és határozott gazdira van szüksége.

Lengyel alföldi juhász

Gondoskodás

Nem gubancolódik, ha nem gondozzuk megfelelően, és hetente többször kell fogmosni. Ez megakadályozza a gubancolódást, és segít megszabadulni az elhalt szőrszálaktól. A fajta, bár vastag dupla szőrzetű, nem tekinthető erősen hullónak, ezért ideális lehet allergiások számára.

Különös figyelmet kell fordítani a kutya szemére, fülére és fogaira, hogy ezeken a területeken bármilyen egészségügyi problémát észleljünk és megelőzzünk

Egészség

Ez egy nagyon egészséges kutyafajta, átlagosan 12 és 15 év között él. Ennek a fajtának alacsony fehérjetartalmú étrendre és elegendő aktivitásra van szüksége a megfelelő egészség megőrzéséhez.

Néhány egészségügyi probléma, amelyet a fajtában észleltek, többek között a következők:

  1. Csípőízületi diszplázia
  2. Progresszív retina atrófia
  3. Cukorbetegség
  4. Pajzsmirigy alulműködés