Norvég erdei macska: a macskák fajtájának és karakterének leírása

Norvég erdei macska: a macskák fajtájának és karakterének leírása

A norvég erdei macska egy félhosszú szőrű fajta, amely Norvégiából származik, ahogy a neve is sugallja. A múlt század 30-as éveiben a fajtát hivatalosan kísérleti jelleggel jegyezték be, és ezzel egy időben megkezdődött a norvég erdei macskák aktív tenyésztése a világon. Külön fajtaként a norvég erdő csak a 70-es években alakult ki. A tenyésztők hízelgően jellemzik ezeket a háziállatokat, és jó kedélyű, szerény és hűséges háziállatként írják le őket.

A norvég erdei macska egy félhosszú szőrű fajta, amely Norvégiából származik, ahogy a neve is sugallja. A múlt század 30-as éveiben a fajtát hivatalosan kísérleti jelleggel jegyezték be, és ezzel egy időben megkezdődött a norvég erdei macskák aktív tenyésztése a világon. Külön fajtaként a norvég erdő csak a 70-es években alakult ki. A tenyésztők hízelgően jellemzik ezeket a háziállatokat, és jó kedélyű, szerény és hűséges háziállatként írják le őket.

A norvég erdei macskák leírása

Annak ellenére, hogy a macskák vizuálisan nagynak tűnnek, valójában közepes méretűek, és súlyuk nem haladja meg a 7 kg-ot. Ugyanakkor a macskák súlya kisebb, mint a macskák. A macskák masszívnak tűnnek hosszú, bolyhos szőrük miatt. A hímek fizikuma erősebb, a törzs erősebb, az izmok jól fejlettek. A nőstények viszont kecsesebbnek és kompaktabbnak tűnnek.

A fajta leírása a következő:

  • a végtagok hosszúak-
  • az elülső lábak valamivel rövidebbek, mint a hátsó lábak, és a lábujjak között kis mennyiségű szőr található;
  • a farok bolyhos, meglehetősen hosszú, vastag aljszőrrel;
  • a fülek nagyok, hegyes végűek, magasan állnak;
  • a fülek hegyén kis bojtok vannak;
  • egyenes orr;
  • a fej háromszög alakú;
  • az áll jól fejlett, közepes méretű;
  • a nyak közepes hosszúságú, kellően izmos;
  • a szemek nagyok, ovális alakúak, ferdén helyezkednek el;
  • A szem színe bármilyen árnyalatú lehet, de összhangban kell lennie a szőrzet színével-
  • a szőrzet kemény tapintású, fényes;
  • sűrű aljszőrzet;
  • a gerinc mentén és az oldalakon vízlepergető védőszőrzet található.

A szabvány sokféle színt engedélyez a norvég erdei macskák számára. A fajta képviselőinek szőrszínének változatossága az élőhelyüknek köszönhető. Tehát a vörös és teknőshéj színű macskák Skandinávia déli részén éltek, csíkos és márványos macskák pedig keleten. Skandinávia sziklás partjain monokróm norvég macskák éltek. A szőrzet árnyéka segítette ennek az állatnak, hogy a vadászat során beleolvadjon a környezetébe.

Norvég erdei macska: a macskák fajtájának és karakterének leírása

A szabvány szerint a norvég erdei macska tömör fehér vagy fekete szőrének egységes árnyalatúnak kell lennie. Teknősbékahéjú, foltos és kéttónusú színek legyenek kifejezettek, világos mintával és határokkal az árnyalatok között.

Az orgona, csokoládé és "sziámi" szőrszínű norvég cicákat kizárják a tenyésztésből.

Jellem és szokások

A norvég erdei macskák kiegyensúlyozott karakterrel rendelkeznek. Barátságosak más háziállatokkal és idegenekkel, nyugodtan tolerálják a kisgyermekek csínytevését, és megtalálják a közös nyelvet a kutyákkal. A háztartás minden tagjával egyformán bánnak, és nem választanak maguknak egy gazdát.

A norvég macskák nagyszerű társak az egyedülálló embereknek. Nagyon nyitottak, ragaszkodóak és hűségesek. Szeretik a gazdival tölteni az időt, de inkább nem térdre ülnek, hanem a gazdi mellé kötődnek. A házban tartózkodó vendégeket óvatosan kezelik, de soha nem mutatnak indokolatlan agressziót. Miután alaposan megnézte az idegent, a négylábú kedvence örömmel kommunikál vele, és elfogadja a simogatást.

Mivel kezdetben ennek a fajtának a képviselői zord körülmények között éltek, kiváló vadászati ​​képességekkel rendelkeznek. Éppen ezért nem ajánlott kis rágcsálókat és madarakat indítani abban a házban, ahol a norvég macska él. A háziállatok számára az ilyen szomszédok potenciális zsákmányként működnek.

Az ehhez a fajtához tartozó macskák szeretik felfedezni a világot a magasból, és szeretnek szekrényeken és más dombokon ugrálni. A norvég macskák abban is különböznek egymástól, hogy fejjel lefelé spirálisan ereszkednek le a fákról. A házi kedvencek is vad őseiktől örökölték ezt a tulajdonságot.