Hogyan adjunk tablettát egy macskának?

Hogyan adjunk tablettát egy macskának?

Minden tulajdonos, akinek macskája van otthon, tudja, hogy időnként férgek elleni tablettákat kell adni a macskáknak. Ha az injekció beadásának képességét általában csak az orvosok jelölik ki, akkor minden önmagát tisztelő és állatokat szerető embernek el kell sajátítania a tabletta beadásának készségeit egy macskának.

Ha valakit ez soha nem érdekelt, úgy tűnik, nagyon könnyű bevenni egy tablettát és odaadni egy macskának. Az állat állkapcsának mindkét oldalát megnyomva, azokon a helyeken, ahol azok összekapcsolódnak, ügyesen kinyitjuk a macska száját. Az elkészített tablettát a nyelv tövére dobjuk, az állkapcsokat bezárjuk és a torokban simogató mozdulatokat végezve fentről lefelé nyugodtan várjuk, hogy a lenyelt tablettánk a kívánt helyre kerüljön: a gyomorba.

De gyakran egy ilyen eljárás sokkal nehezebbnek bizonyul, mint a merészség adjon injekciót macskájának. Régóta ismert tény, hogy a macskák rendkívül negatívan viszonyulnak minden olyan cselekedethez, amelyet nem szeretnek. És ahhoz, hogy egy macska üljön, nyissa ki a száját, és engedelmesen várja, amíg bedobnak egy pirulát, valószínűleg jól vissza kell tartania. Nos, és a macska első reakciója, ha erőszakkal tartják, természetesen az, hogy gyorsabban tör ki az elkövető kezéből, és ebben a kérdésben a karmok és a fogak a legjobb segítők.

A következő meglepetés az a pillanat lehet, amikor a tablettát már a kedvence nyelvére tette. A keserű pirula bőséges nyáladzást okoz, és a pirula szabaddá válik. Úgy fog kinézni, hogy másodszorra már nem lehet visszatenni. A fentiekből arra a következtetésre juthatunk: egy ilyen esemény sikere közvetlenül összefügg azzal, hogyan kell tartani a macskát, hogy a kísérlet, hogy a macskának egy tablettát adjon, sikeres legyen.

Módszerek, hogy a macskát lenyelje egy tablettát

Vannak módok arra, hogyan tarthatod a macskát a feladat befejezéséig: hogyan adj a macskának egy tablettát.

Ismerkedjünk meg néhányukkal:

  1. Térden ülünk a földön és magunk mellé tesszük a macskát, de háttal fordítjuk magunknak, hogy ne szakadjon ki és ne meneküljön. Jobb kezünkkel vesszük a tablettát, bal kezünkkel - megfogjuk a macskát a fejénél és feldobjuk, közben ne felejtsük el megnyomni az állkapocs tövét. Fel kell fogni a szájnyitás pillanatát, és gyorsan el kell tolni a tablettát a nyelven. Ezután a szájat bezárva a macska torkán felülről lefelé haladva végzünk mozdulatokat, amíg le nem nyeli a tablettát. Most ki kell nyitnia az állkapcsát, és ellenőriznie kell, hogy a tabletta a szájban marad-e. Egy ilyen eljárást nem mindig lehet pozitívan végrehajtani egyszer. A macskával több edzést kell végezni, finomságokkal csalogatva.
  2. Ha tablettát kell adni a macskának, és túl makacs, akkor vegyük a leghétköznapibb törölközőt, vagy akár egy takarót, és tekerjük bele kedvencünket, hogy ne zavarja, hogy a tablettát a szájába tegyük. Ilyen mozgásképtelen állapotban a macskát a karunkba vesszük és a bal kezünkre fektetjük, ugyanazzal a kezünkkel fogjuk, a másik kezünkkel pedig kinyitjuk a száját és betömjük a tablettát. Ezt a módszert nem a megbízhatóság különbözteti meg, mivel a macska nagyon nem szereti, ha becsomagolják.
  3. Ez a módszer nem túl helyes, de ez nyűgözi le a legjobban. Tehát térdre tesszük szeretett cicánkat, és kiterítjük magunk elé. A macska pocakját simogatva várja meg a teljes ellazulást, nehogy eszébe jusson gyorsan elszökni. A macska fejét a bal kezével hátrahajtjuk, miközben az állkapcsot ugyanabban a kézzel feszítjük ki. Közben a jobb kéznek már készen kell lennie egy tablettával, amelyet gyorsan tovább kell nyomni a szájba. Ezután meg kell támasztania az alsó állkapcsot, ugyanazzal a bal kézzel, és a jobb kezével meg kell simogatnia a macska torkát. Miután elkapta az első nyelési mozdulatot, ki kell nyitnia a macska száját, és meg kell néznie, hogy a tablettát valóban lenyelték-e.

Ezzel a módszerrel, amikor a macskát fogva tartjuk, és beadjuk neki a tablettát, veszélyt jelent a macska hátsó lábai, amelyek a hason fekszenek. Erős hátsó lábai és éles karmai rajtuk mély karcolásokat hagyhatnak, ráadásul nagyon fájdalmasak. Ennél a macskatartási módnál megállva nem az válik fontossá, hogy mindezt milyen gyorsan kell megtenni, hanem az, hogy ne gyakoroljunk túl nagy nyomást a macskára, mert ha ezt nem fogadja el, úgy felrúghat, hogy attól nagyon fájdalmas lesz.

Kis cicáknak egy kicsit könnyebb tablettát adni, mivel könnyebben tartják őket. Bár ez sem egyszerű feladat, hiszen a szájuk kicsisége miatt nem mindenki tud tablettát a szájába venni. A tejfoguk pedig olyan éles, mint a tű, így ha egy cica harap, az jobban fáj, mint a karcolás.

Mi a teendő, ha a macska nem tud tablettát adni?

Ilyen esetekben számos lehetőség kínálkozik a probléma megoldására. Kérdezze meg kezelőorvosát, hogy a tablettát por és víz zúzott keverékével vagy takarmányokkal helyettesítheti-e. Ha a válasz igen, akkor el kell készítenie a keveréket, fel kell szívni egy fecskendőbe, természetesen tű nélkül, és óvatosan be kell vezetnie a macska arcába. Ez a módszer nem segít, ha a kapott keverék nagyon keserű, mivel ez hozzájárul a bőséges nyáladzáshoz.

Hasznos tippek

  • Ha a gyógyszert étellel keverik, akkor tejfölre van szükség. Porral keverve a macska orrára kenve megnyalja az ajkát és tejföllel együtt kapja a gyógyszert.
  • Ha a beadandó tabletta héjban van, akkor az ilyen tabletta nem keverhető össze. A speciális héj jelenléte azt jelenti, hogy a tabletta feloldódik a gyomorban, ahol speciális enzimek hatnak a tablettára. Ha egy ilyen tablettát összetörnek, a gyógyszernek nem lesz gyógyászati ​​​​tulajdonsága. Ez az az eset, amikor megkérheti az orvost, hogy cserélje ki az ilyen gyógyszert egy másik formára, injekciós formáról beszélünk. Valójában néha sokkal hatékonyabb és könnyebb injekciót adni egy macskának, mint elérni, hogy legalább valamilyen tablettát adjunk neki.
  • Ha a tablettát nem lehet vízzel vagy étellel összekeverni, vagy injekcióval helyettesíteni, akkor az egyetlen út marad, hogy megtanulják, hogyan adják be a tablettát a macskának, mert a féreghajtó gyógyszereket általában száj, különösen a cicák esetében.