Burmilla macskafajta: a macskafélék családjába tartozó angol arisztokraták

Burmilla macskafajta: a macskafélék családjába tartozó angol arisztokraták

A legtöbb macskafajtát az ember szándékosan tenyésztette, figyelembe véve a domináns jellemzőket. Burmilla teljesen véletlenül és nem tervezetten jelent meg. Az eredmény egy imádnivaló, engedelmes, barátságos cica. A perzsa csincsilla és burmai szülőfajták minden legjobb tulajdonsága a burmilla fajtában összpontosul. Burmilla a Tiffany becenevet kecsességéért, szépségéért és könnyed karakteréért kapta.

A legtöbb macskafajtát az ember szándékosan tenyésztette, figyelembe véve a domináns jellemzőket. Burmilla teljesen véletlenül és nem tervezetten jelent meg. Az eredmény egy imádnivaló, engedelmes, barátságos cica. A perzsa csincsilla és burmai szülőfajták minden legjobb tulajdonsága a burmilla fajtában összpontosul. Burmilla a Tiffany becenevet kecsességéért, szépségéért és könnyed karakteréért kapta.

Leírás

A selymesen puha, ezüstös-szürke árnyalatú gyapjú kifinomultságot kölcsönöz a megjelenésnek. Az uralkodó szín szerint a szépséget gyakran burmai ezüstmacskának nevezik.

A burmilla közepes méretű macskaféle, megfelelő arányokkal. Mancsok határozottak, határozottak. Az elülső lábak hosszabbak, mint a hátsó lábak. A fej kerek, kicsi fülekkel. Szemek tágra nyíltak. A kifejező megjelenést fokozza a szem körüli fekete perem. Pupilla színe - zöld, borostyán, barna. A szemek között egy rajz "M" betű formájában.

Burmilla macskafajta: a macskafélék családjába tartozó angol arisztokraták

Az orra szép, kicsi. Néha domború.

A burmilla fajta szőrzetének hosszától függően altípusokat különböztetnek meg:

  • rövid vagy sima szőrű;
  • hosszú hajú.

Színe egyszínű, csíkos, árnyékos, füstös. Farka hosszú, bolyhos.

A hímek és a nőstények súlyában nincs észrevehető különbség. Felnőtt súlya 4-7 kg.

Sztori

A burmai ezüst fajta a 80-as évek elején jelent meg az Egyesült Királyságban. Eredetét a véletlennek köszönheti. Egy burmai macska és egy perzsa csincsilla macska külön élt Miranda von Kirchberg bárónő birtokán. Váratlan találkozásuk négy baba születéséhez vezetett. A kiscicák vonzó megjelenésükkel lepték meg a bárónőt. Úgy döntött, hogy komolyan foglalkozik egy új fajta tenyésztésével, és kitalálta neki a Burmilla nevet - Burm (a) + (shinsh) illa.

1989-ben a nemzetközi felinológiai közösség hivatalosan elismerte az ázsiai fajtát, amely egyesíti a rövid- és hosszúszőrű burmillát. 1990-ben az újonnan tenyésztett fajta képviselője elnyerte a "Nagy-Britannia bajnoka" címet.

Jellem és viselkedés

Burmilla közepesen játékos és zajos kisállat. A kiscicák aktívak és mozgékonyak. A kor előrehaladtával a macskák szorgalmasabbak, nyugodtabbak. Burmillas kíváncsisága változatlan marad. Kíváncsian tanulmányozzák az ismeretlen tárgyakat, új helyeket fedeznek fel. Néha a tanulás vágya messze elviheti a Burmillát otthonától, ezért alaposan figyelje meg a macskát, hagyja, hogy sétáljon a szabadban.

A burmai ezüst fajta szeret a szabadban lenni. Ha nincs lehetőség kint sétálni, a macskának helyet kell biztosítani egy nyitott ablak közelében vagy az erkélyen. Ügyelni kell a biztonságra, hogy a hordozott állat ne essen el. Ehhez az ablaknyílásokba rácsokat kell beépíteni.

Burmilla megköveteli a tőle kapott figyelmet. Érzékeny a bánásmódra, szereti a gazdi simogatását. Nem bírja elviselni a magányt. Szenved, ha egyedül van bezárva egy szobába.

A Burmilla könnyen szocializálódik, gyorsan megszokja a családtagokat. Más állatokkal való kapcsolatokban kevésbé kedvesek. Féltékenyen kövesse a tulajdonos érzéseinek megnyilvánulását.

Az ezüstös szépségek különösen finomak. Soha ne karcoljon vagy harapjon.

A macskáknak magas az intelligencia szintje. Könnyen elsajátíthatják a különböző készségeket, például könnyen nyithatnak ajtókat.

A macskák nem szeretik a tájváltást. Nehéz boldogulni az új tulajdonosokkal.

Gondoskodás

A sima és hosszú szőrű fajok gondozási követelményei némileg eltérőek. A rövid szőrű burmillák maguk gondoskodnak a szőrzetről, alaposan megnyalják. A gazdiknak elég, ha hetente egyszer slickerrel átfésülik őket.

A hosszú hajú egyéneknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk. A leírt eljárást hetente kétszer kell elvégezni. Kifésülés nélkül a bolyhok gyorsan összegabalyodnak, szőnyegeket képezve.

Reggel a macskának meg kell dörzsölnie a szemét, hogy megakadályozza a kötőhártya-gyulladás kialakulását. A füleket szükség esetén vattacsomóval tisztítjuk.

A burmillák nem szeretik a vízi eljárásokat. Évente 1-2 alkalommal fürdetheted őket.

A macskák egészséges formájának fenntartásához ajánlott sétálni. Annak érdekében, hogy a házi kedvenc ne szaladjon el otthonról, tanácsos hámot használni.

Táplálás

Az ezüst burmilla étrendjének kiválasztásakor figyelembe kell venni az elhízásra és allergiára való hajlamukat. Ki kell zárni a menüből a zsírokban és szénhidrátokban gazdag ételeket. Célszerű a prémium csomagolt élelmiszereket természetes élelmiszerekkel kombinálni.

Az ételek összetétele kortól függően változik. Javasoljuk, hogy a cicáknak tejet tartalmazó termékeket (gabonafélék, túró) adjon, valamint csirke tojást adjon az ételhez.

A fiatal (2 hónaposnál idősebb) állatokat főtt zöldségek hozzáadásával sovány húsra (marhahús, csirke) helyezzük át. A változatosság kedvéért kínálhatsz csont nélküli halat.

A Burmilla macskák etetésekor két alapvető szabályt kell betartani:

  1. Ne etessük túl az állatot.
  2. Ne adjon friss tejet felnőtteknek. A szervezetük nem veszi fel jól. A kedvtelésből tartott állatoknak jobb fermentált tejtermékeket kínálni.

Egészség

A burmillákra egy örökletes betegség – policisztás vesebetegség – jellemző. A patológia a kiscicákban korai életkorban nyilvánul meg. A veséken folyadékkal töltött növedékek jelennek meg. Fokozatosan nőnek, befolyásolva az egészséges szöveteket. A vesefunkció romlik, ami veseelégtelenséghez vezet.

A policisztás betegség gyógyíthatatlan betegség. A gyógyszeres kezelés csak lassítja a progresszióját. A betegség időben történő pontos diagnosztizálása növeli a macska életének meghosszabbításának esélyét.

A policisztás betegség fő tünetei:

  • az étkezés megtagadása;
  • fogyás;
  • hányinger és hányás;
  • állandó szomjúság;
  • bőséges vizelés;
  • letargia és apátia.

Ha ilyen jeleket észlel, azonnal forduljon orvoshoz az állatorvosi klinikán. A burmilla fajtában más genetikai betegségeket nem jegyeztek fel. Az általános megelőző intézkedések ugyanazok, mint más macskaféléknél: féregtelenítés, védőoltás.

A jó ápolás, gondozás és ragaszkodás akár 15 éves várható élettartamot biztosít macskáinak. Burmilla csak egyre népszerűbb, de évről évre egyre több rajongója van ennek a fajtának.