Sternikl klinobelly (gasteropelecus sternicla)

Közönséges ékhasú (lat. A Gasteropelecus sternicla) vagy sternicla testalkata hasonló az ékhez, bár angolul "hatchetfish"-nek hívják - hal fejsze. Igen, az ékhas ilyen elnevezése még helyesebb, mert a latinból a Gasteropelecust „balta alakú hasnak” fordítják

Természetben élni

A Sterniklát először Karl Linnaeus írta le 1758-ban. Az ékhasú Dél-Amerikában, Brazíliában és az Amazonas északi mellékfolyóin gyakori.

Inkább olyan helyeken tartózkodik, ahol rengeteg úszó növény található, hiszen szinte minden időt a víz felszínén tölt, veszély esetén pedig a mélybe száll.

Nagyon gyakran láthatók gyakorlatilag a víz felszíne felett repülni, miközben rovarokra vadásznak.

Leírás

Magas, keskeny test, nagy és lekerekített hassal. Bár ez egy nagy téves szó, csak oldalról látszik így. Ha elölről nézzük a halat, akkor azonnal kiderül, miért nevezték ékhasnak.

Akár 7 cm-re is megnő, akváriumban körülbelül 3-4 évig élhet. Aktívabbak, természetesebbek, állományban tartva tovább élnek, 8 db-tól.

A test színe ezüstös, több fekete vízszintes csíkkal. Jellemző a száj felső, a víz felszínéről való táplálkozáshoz igazodó helyzete is.

Ilyen testalkat kell neki ahhoz, hogy kiugorjon a vízből, hogy elkapja a felszínen átrepülő vagy a faágakon ülő rovarokat. Ugyanaz a viselkedés egy hasonló megjelenésű halnál - carnegielle márvány.

Sok hal van, amely képes kiugrani a vízből rovarokat keresve, de csak ezek a halak használják az uszonyaikat a testük igazítására repülés közben.

Az ékhas több mint egy méteres távolságot képes átugrani, repülés közben pedig szárnyként irányítja az uszonyokat.

Ez az ugrási képesség lenyűgöző, de a sternicla akváriumban tartása érthető nehézségeket okoz. Az akváriumot szorosan le kell fedni, hogy ne kerüljön egyszerre a padlóra.

Nehézség a tartalomban

Meglehetősen nehéz halat tartani, speciális követelményekkel. Alkalmas tapasztalt akvaristák számára. Hajlamos a búzadara okozta betegségekre, különösen, ha másik akváriumba költözik. Csak a vásárolt halakat ajánlatos karanténba helyezni.

Táplálás

A természetben az ékhas különféle rovarokkal táplálkozik, szája a víz felszínéről való táplálkozáshoz alkalmazkodik. Az akváriumban élő, fagyasztott és mesterséges táplálékot eszik, a lényeg, hogy lebegjenek a víz felszínén.

Célszerű élő rovarokkal is etetni - gyümölcslegyekkel, legyekkel, különféle lárvákkal.

Akváriumban tartás

Legjobb 8 vagy annál nagyobb állományban tartani, legalább 100 literes akváriumban. Életük nagy részét a víz felszínén töltik, így az úszó növények nem zavarják.

Természetesen az akváriumot szorosan le kell fedni, különben rövid időn belül elveszíti az összes halat. A tartalomhoz használt víznek lágynak (2-15 dGH) kell lennie, pH-értéke: 6.0-7.5 és hőmérséklet 24-28 ° С.

Mivel a természetben a hal meglehetősen aktív és sok energiát költ úszás és ugrálás közben, ezért az akváriumban szűkös és elkezd hízni.

Ennek elkerülése érdekében mértékkel kell etetni, hetente egyszer böjti napokat szervezni.

A halak nagyon békés, sőt félénk halak, közös akváriumban való tartásra kiválóan alkalmasak. Az idő nagy részét a víz felszíne közelében töltik, ezért jobb, ha úszó növények vannak az akváriumban.

De ne felejtsük el, hogy a szájuk úgy van elhelyezve, hogy csak a víz felszínéről veszik fel az ételt, és nyitott felületű helyeken kell lennie.

Kompatibilitás

Jól használható közös akváriumokhoz, békés. A halak meglehetősen félénkek, ezért tanácsos nyugodt szomszédokat felvenni.

Az is fontos, hogy nyájban tartsuk őket, és a 6 a minimális mennyiség, a 8-tól pedig már az optimális. Minél nagyobb az állomány, annál aktívabbak és annál hosszabb az élettartamuk.

Jó szomszédok számukra például a különféle tetrák, a törpe sügérek Ramirezi apistogram vagy bolíviai pillangó és különféle harcsák, mint pl harcsa pandák.

Nemi különbségek

Nagyon nehéz meghatározni, úgy gondolják, hogy ha felülről nézzük a halakat, akkor a nőstények teltebbek.

Tenyésztés

Meglehetősen nehéz egy közönséges ékhasat tenyészteni, és a halakat vagy a természetben fogják ki, vagy Délkelet-Ázsia farmjain szaporítják.