Permetezőhal (toxotes jaculatrix)

Íjhal csíkos (lat. Toxotes jaculatrix) édes és brakkvízben is élhetnek. A hasítók nagyon gyakoriak Ázsiában és Észak-Ausztráliában.

Főleg brakkos mangrove-mocsarakban élnek, ahol az áramlás előtt állva töltik az időt, és élelmet keresnek. A magányosok beúszhatnak a zátonysávba.

A faj abban különbözik, hogy kifejlesztette azt a képességét, hogy vékony vízsugarat köpjen olyan rovarokba, amelyek a víz feletti növényeken ülnek.

Az ütés ereje olyan, hogy a rovarok a vízbe esnek, ahol gyorsan megeszik őket. Úgy tűnik, hogy a halak félreérthetetlenül tudják, hová esik a zsákmány, és gyorsan odarohannak, mielőtt mások elkapnák vagy elhurcolnák.

Ezenkívül képesek kiugrani a vízből, hogy megragadják az áldozatot, de nem magasan, a hajótest hosszáig. A rovarokon kívül apró halakat és különféle lárvákat is esznek.

Természetben élni

A Toxotes jaculatrixot Peter Simon Pallas írta le 1767-ben. Azóta a faj neve többször változott (például Labrus jaculatrix vagy Sciaena jaculatrix).

A Toxotes egy görög szó, jelentése íjász. A jaculatrix szó angolul „dobót” jelent. Mindkét név közvetlenül jelzi az íjászhal főbb sajátosságait.

A hal Ausztráliában, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában és a Salamon-szigeteken található. Főleg sós vízben (mangrove) tartanak, bár felemelkedhetnek felfelé, édesvízbe és beléphetnek a zátonyzónába.

Leírás

A fröccshalak kiváló, binokuláris látással rendelkeznek, amelyre szükségük van a sikeres vadászathoz. Köpnek egy hosszú és vékony barázda segítségével az égen, és egy hosszú nyelv takarja be és szolgál íjhúrként.

A hal eléri a 15 cm-t, bár a természetben majdnem kétszer akkora. Sőt, fogságban élnek hosszú ideig, körülbelül 10 évig.

A test színe élénk ezüst vagy fehéres, 5-6 fekete függőleges csíkkal-folttal. A test oldalról összenyomott és meglehetősen megnyúlt, hegyes fejjel.

Vannak testszerte sárga színű egyedek is, jóval ritkábbak, de szebbek is.

Nehézség a tartalomban

Rendkívül érdekes halak tartása, és még a szokatlan vízköpési képességüket is félretéve még mindig fantasztikusak.

Gyakorlott akvaristáknak ajánljuk. A természetben ez a hal édes és sós vízben is él, és meglehetősen nehéz adaptálni.

A csíkos íjászokat nehéz etetni, mivel ösztönösen az akváriumon kívül keresnek táplálékot, bár idővel elkezdenek normálisan táplálkozni.

További nehézség, hogy élelmet keresve kiugranak a vízből. Ha letakarod az akváriumot, megsérülnek, ha nem takarod le, akkor ugorj ki.

Nyitott akvárium kell, de elég alacsony vízszinttel, hogy ne ugorjanak ki belőle.

Az íjászhalak jól kijönnek a szomszédokkal, feltéve, hogy elég nagyok. Általában nem zavarnak senkit, ha a szomszédok nem agresszívek és nem érintik meg őket.

Elég nehéz megtanítani őket vadászni, sok időbe telik megszokni az akváriumot és a körülményeket, de ha sikerült, akkor rendkívül vicces nézni, ahogy vadásznak.

Csak vigyázz, ne etesse túl a halat.

Táplálás

A természetben legyekkel, pókokkal, szúnyogokkal és más rovarokkal táplálkoznak, amelyeket egy vízsugár ledönt a növényekről. Halivadékot, kis halakat és vízi lárvákat is esznek.

Az akváriumban élő ételt, ivadékot és kishalakat fogyasztanak. A legnehezebb a vízben való etetést megszokni, ha a hal nem hajlandó a szokásos módon enni, akkor például rovarokat dobhat a víz felszínére.

A természetes táplálkozási mód ösztönzésére az akvaristák különféle trükköket vetnek be, például tücsköket engednek át a víz felszínén, legyeket, vagy ételdarabokat ragasztanak.

Mindezek mellett elég magasnak kell lennie, mert ha alacsony, akkor a hal egyszerűen ugrik.

Általánosságban elmondható, hogy ha a vízoszlopban vagy a felszínről szokott táplálkozni, akkor az etetés nem nehéz.

Akváriumban tartás

Az öntözőberendezések minimális ajánlott térfogata 200 liter. Minél magasabb az akvárium magassága a víz felszíne és az üveg között, annál jobb, mert nagyszerűen ugrálnak és ki tudnak ugrani az akváriumból.

Egy 50 cm magas, kétharmadáig vízzel teli akvárium az abszolút minimum a felnőtt halak számára. A víz felső rétegében tartanak, folyamatosan keresik a zsákmányt.

A víz tisztaságára érzékeny, szűrésre és rendszeres cserére is szükség van.

Víz paraméterei: hőmérséklet 25-30C, pH: 7.0-8.0, 20-30 dGH.

A természetben édes- és sósvízben is élnek. A kifejlett halakat célszerű körülbelül 1 sótartalmú vízben tartani.010. A fiatal egyedek csendesen élnek édesvízben, bár nem ritka, hogy a kifejlett halak sokáig édesvízben élnek.

Dekorációként jobb uszadékfát használni, amelybe a permetezők szeretnek elbújni. A talaj nem túl fontos számukra, de jobb, ha homokot vagy kavicsot használnak.

A természetesre leginkább emlékeztető környezet kialakításához célszerű a növényeket a vízfelszín fölé helyezni. Olyan rovarokat ültethet rájuk, amelyeket a halak lelőnek.

Kompatibilitás

A természetben állományokban élnek, és az akváriumban legalább 4-et, lehetőleg többet kell tartaniuk. Más halakhoz képest meglehetősen békések, de megeszik azt a halat, amelyet le tudnak nyelni.

Nemi különbségek

Ismeretlen.

Tenyésztés

A köpködőket farmokon tenyésztik, vagy vadon fogják.

Mivel a halakat nem lehet nem szerint megkülönböztetni, nagy csapatokban tartják őket. Néha az ilyen állományokban előfordult spontán ívás az akváriumokban.

Az osztók a felszín közelében ívnak, és akár 3000 tojást is kibocsátanak, amelyek könnyebbek a víznél és lebegnek.

A túlélési arány növelése érdekében a tojásokat áthelyezik egy másik akváriumba, ahol körülbelül 12 óra elteltével kikelnek. A fiatal egyedek lebegő élelmiszerekkel, például pelyhekkel és rovarokkal táplálkoznak.