Halak párzása: röviden a haltenyésztési módszerekről

A szaporodás az egyik legérdekesebb jelenség a Földön. Az ivartalan szaporodás körülbelül három milliárd évvel ezelőtt jelent meg, az ivaros szaporodás pedig több mint egymilliárd évvel ezelőtt. A szaporodási módszerek az idők során változtak és különböző formákat öltöttek. Mind a szárazföldön, mind az óceánban sokféle organizmus létezik, amelyek saját módon szaporítják az utódokat. Például a halak többféleképpen párosodnak, és partenogenezis és hisztogenezis révén is szaporodnak.

Az utódok szaporodásának jellemzői

A bolygó felszínének 71%-át elfoglaló vízi környezet bőséges teret biztosított az élőlényeknek a létezéshez, a sekély vizektől a mély fenékig. Az evolúció és a környezeti feltételek számos halfajt hoztak létre, amelyek viselkedése és szaporodási módja eltérő.

A halak párzási folyamatának megértéséhez először szét kell szerelni a reproduktív rendszer szerkezetét. A statisztikák szerint az összes létező faj körülbelül 80%-a kétlaki. A férfi reproduktív rendszer úgy néz ki, mint páros herék és kiválasztó csatornák, amelyek nemi szervnyílásban végződnek. A nőstényeknél a külső csatornák a páros petefészkekhez kapcsolódnak.

Ebből a videóból többet megtudhat a kakasok párzásáról:

https://youtube.com / watch?v = lR-xfSvpPu8

Vannak olyan halfajták, az úgynevezett hermafroditák, amelyekben a hím képes ivarérett nőstényné válni, és fordítva. A nemváltás egyszer az életben megtörténhet. Például egy fiatal petefészkekkel rendelkező nőstény vörös pagellája élete során érett, herékkel rendelkező hímmé alakulhat.

Szexuális szaporodás

Az utódok ivaros szaporodása a különböző fajoknál eltérő. A halak szaporodásáról röviden elmondhatjuk, hogy a megtermékenyítés során a hím és a nőstény ivaros ivarsejtjei egyesülnek, ami után következik be a zigóta kialakulása és a hal továbbfejlődése. A zigóta hasadása következtében embrió képződik. A hal lárva formájában hagyja el az ikráit. Eleinte a halak a sárgájazsákból élnek. Ez utóbbi fokozatosan felszívódik, táplálékot és növekedést biztosítva.

Amikor a sárgája eltűnik, a hal az ivadék állapotába kerül, és egysejtű élőlényekkel és kis rákfélékkel táplálkozik (Daphnia, például). Az ivadék növekszik, más táplálékra vált, és már egy felnőtt haltól csak a mérete különbözteti meg.

A műtrágyázás lehet külső vagy belső. A legtöbb fajnál a vízi környezetben fordul elő. A nőstény petéket rak, a hím megtermékenyíti spermával.

Belső megtermékenyítés is megtalálható például a tengeri sügérben és guppy. Gonopodia segítségével hajtják végre, ezek is módosított anális uszonyok. Az ilyen szaporodást gyakran méhen belüli fejlődés kíséri. Az utódnemzésnek megvannak a maga előnyei: az ivadék védelme a ragadozóktól és a méhben az ivadék képződése, amely képes aktív mozgásra és önálló táplálékfelvételre.

Parthenogenezis és hisztogenezis

Ez az utódok szaporodásának egyik fajtája, míg a spermium nem vesz részt a tojás megtermékenyítésében. Ez a szaporodási mód szexuálisnak minősül, mivel legalább egy szexuális ivarsejt részt vesz a szaporodásban. A petesejt a hasadásig képes önállóan fejlődni, majd a megtermékenyített petékkel kölcsönhatásba lépve aktiválódik. Ennek köszönhetően a megtermékenyítetlen peték nem rothadnak, és a kuplung nem romlik. Bár a petesejt tovább fejlődik, és elérheti a lárva állapotot, ezt követően, amikor a tojássárgája felszívódik, sok embrió elpusztul.

A kivétel az Issyk-Kul chebachok. Amikor a halak ilyen módon szaporodnak, számos életképes utódot hoznak létre.

A partenogenezis a következő halcsaládokban fordul elő:

• ponty;
• tokhal;
• lazac;
• hering;
• és néhány más típusú hal.

A hisztogenezis, mint az utódok szaporodásának egyik fajtája, a partenogenetikus szaporodás speciális esete. A petesejt aktiválódásának stimulálása egy másik, ehhez a fajhoz közeli fajhoz tartozó hím spermájával való kölcsönhatás miatt következik be. A petesejtbe behatolva a spermium további hasításra serkenti, de a magok összeolvadása nem történik meg. A petesejt fejlődik, és teljes értékű női szervezet alakul ki belőle. A hímek nem jelennek meg a hisztogenezis során.

A hisztogenezis az ezüstpontyban és mollies, melynek petéi képesek serkenteni a csótány, ponty és számos más faj spermájának fejlődését.

Hali ösztönök

A megtermékenyítést események sorozata előzi meg. Jelzik a szaporodási hajlandóságot.

Párzási stimuláció

Sok faj nagyon felelős a szaporodásért. A lazacfélék például a sós óceánból édesvízbe vándorolnak ívásra. Több ezer kilométert megtehetnek, veszélyes utakat hajtanak fel a sebes folyókon, a végsőkig kimerítve magukat.

Sok esetben a hímek (például a guppiknál) élénk színűek, hogy a nőstény kedvére tegyenek. A párzási táncban szürke nőstények körül keringenek, próbálva magukra vonni a figyelmüket. Hogy melyik hím a legszínesebb, azt a hölgy választja ki.

Más fajok hímjei iszapból, sárból és egyéb fenéktörmelékből építhetnek "házakat". Ha a nősténynek tetszik a ház, a hal párosodik.

Változások a feltételekben

A halak, más élő szervezetekhez hasonlóan, biológiai ciklusoknak vannak kitéve. A párzás bizonyos feltételek mellett történik, amelyek az évszakváltással járnak:

• a nappali órák időtartamának változása;
• a víz hőmérsékletének változása (pontosabban - a növekedése);
• a táplálék mennyiségének növekedése (az ivadékoknak sokat kell enniük, például daphnia és egysejtű szervezetek);
• a vízben oldott oxigén koncentrációjának növelése.

A tojástermesztés időtartama a hal típusától függ, és 12 órától másfél hónapig terjedhet. A halak ivarérési kora is nagyon változó (több hónaptól 15-30 évig). Ez a faj méretétől és élőhelyétől függ. Minél kisebb a hal, annál gyorsabban szaporodik és annál gyorsabban válik ivaréretté.