Folyami sügér hal

A folyami sügér, más néven sügér (Perca fluviatilis), az édesvízi süllő nemzetségébe és a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó hal. A Perciformes rend képviselőit jellegzetes megjelenésük jellemzi, és nagyon elterjedtek bolygónk édesvízi testeiben.

A sügér leírása

Bemutatjuk a folyami sügér főbb különbségeit:

• a predorsalis csont elhelyezkedése az első csigolya előtt az idegi folyamattal;
• nagyszámú sugár található az uszonyokban;
• nagyszámú elágazó porzó;
• kevésbé megnyúlt test;
• sötét keresztirányú csíkok jelenléte;
• magasabb első hátúszó;
• sötét folt a hát első úszójának végén;
• kevésbé megnyúlt alsó állkapocs;
• sok pikkely az oldalvonalban;
• nagyszámú csigolya.

A folyami sügér gyakran megtalálható híres klasszikusok alkotásaiban, és a festők népszerű festményeken ábrázolják ezeket a halakat.

Ez érdekes! Sok országban használnak és nagyon népszerűek a sügér képével ellátott postai bélyegek, Finnország és Németország egyes városaiban pedig ez a hal megtalálható az emblémán.

Kinézet

Általában egy felnőtt folyami sügér átlagos hossza természetes körülmények között nem haladja meg a 45-50 cm-t, testtömege 2,0-2,1 kg. Egyes egyedek sokkal lenyűgözőbb méreteket is képesek elérni. Az édesvízi sügér nemzetség kifejlett képviselőinek maximális mérete az egyes természetes víztestekben jelentősen eltérhet.

A süllőnek oldalról összenyomott teste van, amelyet sűrű kis ctenoid pikkelyek borítanak. A süllő testét zöldessárga szín jellemzi, oldalain fekete keresztirányú csíkok jelenléte, amelyek száma kilenc darabon belül változhat. A süllő hasa területe fehér. A süllőknek egy pár hátúszója van, amelyek nagyon közel vannak egymáshoz. Az első hátúszó hosszabb és magasabb, mint a második, közvetlenül a mellúszó töve felett vagy kissé előtte kezdődik.

A hát első úszójának hegyén fekete folt található, ami a süllő jellegzetessége. A halak mellúszói valamivel rövidebbek, mint a medenceúszók. Az első hátúszó szürke színű, a második hátúszó zöldessárga. A mellúszók és az anális uszonyok sárgák, néha vörösek. A medenceúszók világos színűek, élénkvörös szegéllyel. A farokúszó mindig sötét a tövénél, és vörös árnyalatú a hegyén vagy az oldalán.

A felnőtt süllőt meglehetősen tompa orr jellemzi, valamint egy észrevehető, de kicsi púp jelenléte a fej mögött. A felső állkapocs általában a szemközép függőleges vonalánál végződik.

Az írisz sárga. A felső részen lévő operculum csontot pikkelyek borítják, amelyen néha még kettős gerinc is található fogazott preoperculummal. A süllő fogai sörtékűek, sorokba rendeződnek a nádorcsontokon és az állkapcsokon. A szemfogak teljesen hiányoznak még a felnőtt sügérekből sem.

Ez érdekes! A folyami süllő dimorfizmusának fő jele a hím testének oldalsó vonalán lévő pikkelyek nagy száma, a háti második úszó számos tüskés sugara, valamint a kisebb test és a nagyobb szemek.

A fajok képviselőinek elágazó membránjai nem olvadnak össze egymással. Az arcokat teljesen pikkelyek borítják, és a farokúszó környékén nincsenek pikkelyek. Az ivadékban a pikkelyek finomak, de ahogy érnek, nagyon erősek és rendkívül kemények lesznek. A süllő bélszakaszának elején vaknyúlványok vannak pylorus függelékek formájában. A hal mája két részből áll, és az epehólyag meglehetősen nagy.

Életmód, viselkedés

Nyáron a kis sügérek inkább a holtágakat vagy a vízi növényzettel benőtt öblöket kedvelik. Ezalatt a felnőtt sügérek akár tíz halból álló kis csapatokat alkotnak. A fiatal sügérek állományokban egyesülnek, amelyek száma gyakran eléri a több száz egyedet. A süllő megpróbálja megsemmisült malomgátak közelében tartózkodni, nagy gubacsok vagy nagy kövek közelében. A védő zöld szín jelenléte miatt a ragadozó sügérek meglehetősen sikeresen képesek kis halakat vadászni a vízi növényzet között található lesből.

A fajok nagy képviselői a víztestek mélyebb részein élnek, beleértve az örvénylőket és a megakadt gödröket. Ezekről a helyekről jönnek ki az sügérek este és reggel vadászni. Az átlagos sebesség, amelyet ez a hal képes fejleszteni, 0,66 m / s. A fiatal halak az iskolai vadászatot részesítik előnyben, egyedül a legnagyobb egyedek fogják zsákmányukat. Meglehetősen agresszív vadászati ​​módszert alkalmaznak a folyami sügér, amely magában foglalja a zsákmány igen aktív üldözését, gyakori kiugrással még a víz felszínén is. Néha a ragadozó halakat túlságosan elragadja az üldözés, zátonyra ugrás vagy a partvonal a vadászat izgalmának hevében. A zsákmány támadása során a süllő hátúszója jellegzetesen kidomborodik.

A folyami sügérek a krepuszkuláris nappali ragadozók kategóriájába tartoznak, amelyek csak a nappali órákban vadásznak, de a nappali és éjszakai órák határán a csúcsaktivitás. Az éjszaka beálltával a ragadozó aktivitása meredeken csökken. A sügér aktivitását és növekedési folyamatait befolyásoló fő tényezőket a víz hőmérsékleti viszonyai, valamint a nappali órák teljes hossza, az oxigén mennyisége és a táplálék szerkezete jelenti.

Nyáron a nagyon mély víztestekben a túl nagy sügérek is igyekeznek kisebb mélységben maradni, olyan helyeket preferálva, ahol az oxigénszint csökkenése kevésbé érzékeny. Tudományosan igazolt tény, hogy a termoklin júliustól az ősz kezdetéig jelentős hatással van a ragadozóhalak függőleges helyzetére. Nyáron a fajok képviselői meglehetősen rövid vándorlásra képesek a testtömeg növelése érdekében. A tél beálltával a süllők visszatérnek a rekreációs legkedvezőbb feltételeket biztosító folyókba.

Ősszel az édesvízi sügérek nemzetségének és a sügér családjának minden képviselője nagy állományokban gyűlik össze, és meglehetősen nyílt és mély területekre vándorol. A természetes víztározókban télen a ragadozóhalak a duzzasztott folyók partjai által határolt területeken koncentrálódnak.

A hideg évszakban a süllő a fenék közelében, 60-70 méteres mélységben marad. Télen a sügér is kizárólag a nappali órákban marad aktív.

Meddig él egy folyami sügér?

A folyami süllő átlagos élettartama általában nem haladja meg a tizenöt évet, de egyes példányok gyakran akár negyedszázadot is megélnek. Ilyen hosszú életű halakkal váltak híressé a karéliai tavak. Ugyanakkor a hímek valamivel kevesebbet tudnak élni, mint a nőstények.

Élőhely, élőhelyek

A folyami sügér szinte mindenhol elterjedt, és számos folyóban és tóban él hazánk területén, csak az Amurban és mellékfolyóiban hiányzik. Többek között ez a vízi ragadozó közepes és nagy tavakban is megtalálható. Az édesvízi sügér nemzetségének és a süllőfélék családjának képviselői nem találhatók meg a túl hideg vizű folyókban és patakokban, valamint a gyors folyású hegyi folyókban. A süllők sótalanított tengeri part menti területeken is élnek, beleértve a Finn-öbölben és a Balti-tenger Rigában. Ilyen helyeken sok sporthorgász fog ki nyáron és télen a süllőket.

Ez érdekes! Jelenleg két sügérfajt különböztetnek meg, amelyek együtt találhatók: kicsi és lassan növekvő "füves" süllő, valamint gyorsan növekvő és meglehetősen nagy "mély" süllő.

A közönséges édesvízi süllő meglehetősen elterjedt Észak-Ázsia és Európa számos édesvízi víztestében, betelepült afrikai országokba, Új-Zélandra és Ausztráliába. Korábban Észak-Amerikában számos víztest is szerepelt ennek a ragadozóhalnak a tipikus élőhelyén, de valamivel ezelőtt az észak-amerikai süllőt a tudósok külön fajként azonosították, sárgasügér néven.

River bass diéta

Mivel a folyami sügérek éjszaka passzív állapotban vannak, az ilyen vízi ragadozók főként nappal táplálkoznak. A kora reggeli horgászat során nagyon gyakran megfigyelhető a víz fröccsenése, sőt a kis halak felszínre ugrása is. Így folytatja vadászatát a táplálék szempontjából nem túl szeszélyesnek és igen telhetetlennek tartott folyami süllő. A tudósok egyetértenek a sügér standard étrendjében. Egy ilyen vízi ragadozó főként a következőkből táplálkozik:

• kis halak és fiatal állatok;
• édesvízi testek más lakóinak kaviárja;
• kagylófélék;
• békák;
• zooplankton;
• különböző rovarok lárvái;
• vízi férgek.

Általában a faj képviselőinek étrendje közvetlenül függ a kor jellemzőitől és az évszaktól. A fejlődés legelső szakaszában a fiatal egyedek inkább az aljára telepednek le, ahol aktívan táplálkoznak meglehetősen kis planktonokkal.

Ennek ellenére a 2-6 cm-es hosszúság elérésekor a saját és más fajokhoz tartozó kis halakat a sügér fogyasztja. A sügér nem nagyon tudnak gondoskodni utódairól, ezért gond nélkül táplálkoznak kisebb testvéreiken.

A fajok nagyobb képviselői leggyakrabban a partvonalhoz közelebb helyezkednek el, ahol a tározók más lakóinak rákjával, verhovkával, csótányával és kaviárjával táplálkoznak. A kifejlett sügér tipikus ragadozók, amelyek képesek megtámadni a következő zsákmányt még azelőtt, hogy az előző zsákmányt lenyelnék. A nagyméretű sügérek olyannyira befalják magukat, hogy látni lehet, ahogy a lenyelt halak farka állnak ki a szájukból.

Ez elég! Az édesvízi sügérek nemzetségének és a süllőfélék családjának képviselőinek gyomrában gyakran algák és apró kavicsok találhatók, amelyek szükségesek a jó emésztéshez.

A vízi ragadozó étrendjének alapját általában a botcsont, a rétis, a rák, valamint a géb, a fiatal kárász és a sivár jelentik. Falánkságukat tekintve az ilyen folyólakók még egy kifejlett ragadozó csukához is hasonlíthatók. A süllő azonban sok mindenben felülmúlja a csukát, mivel sokkal gyakrabban és sokkal nagyobb mennyiségben táplálkozik.

Szaporodás és utódok

A folyami sügér csak két-három éves kora után válik ivaréretté, és az ilyen vízi ragadozók az ívóhelyekre költöznek, és meglehetősen nagy rajokba verődnek. Az ívási folyamat sekély folyóvizekben vagy gyenge áramlású édesvízi testekben megy végbe. A víz hőmérsékletének 7-15 fokos tartományban kell lennie^OVAL VEL.

A hímek által megtermékenyített kaviár különféle víz alatti gubacsokhoz, elárasztott ágak felszínéhez vagy a tengerparti növényzet gyökérrendszeréhez kötődik. A tojások kuplungja általában egy legfeljebb méter hosszú csipkeszalagra hasonlít, amely 700-800 ezer nem túl nagy tojásból áll.

Ez érdekes! A sügér jó ízű hal, ezért van tendencia ennek a vízi ragadozónak az aktív mesterséges tenyésztésére speciális felszereléssel.

A sügér ivadéka körülbelül három-négy héten belül kikel. Az élet első hónapjaiban a part menti planktonokat táplálékul használják, és 10 cm-es méretük elérése után tipikus ragadozókká válnak. Bármely tengeri alfaj az elevenszülő kategóriájába tartozik, és az ilyen süllő nősténye a párzási időszakban körülbelül kétmillió ivadékot képes elsöpörni, amelyek a felszínre emelkednek és ugyanúgy táplálkoznak, mint az édesvízi sügérek fiatal egyedei.

Természetes ellenségek

A folyami sügér természetes ellenségei a vízben élő, elég nagy méretű lakók, amelyeket képviselnek csuka, harcsa, fogas, lazac, bogány és angolna.

A süllőt gyakran hordják, halászsasok, sirályok és csérek. A süllő a hazai és külföldi amatőr horgászat egyik legnépszerűbb tárgya, ezért az ilyen vízi ragadozók fő ellensége még mindig az ember.

A süllőkre a kannibalizmus a jellemző, ami különösen ősszel gyakori, de néhány természetes víztározóban, ahol csak ilyen folyami ragadozó él, a kannibalizmus folyamata az élet normája.

A faj populációja és állapota

A legtöbb ország területén a közönséges vagy folyami sügér nem számít védett fajnak, és ma már vannak rá vonatkozó korlátozások, amelyek általánosságban vonatkoznak bármely édesvízi hal fogására. A fogási korlátok jelentősen eltérhetnek, akár egyetlen országon belül is. Például Walesben és Angliában több szezonális tilalom van érvényben a süllő horgászatában, egyes országokban pedig élve vissza kell engedni a tározóba azokat a süllőket, amelyek nem érték el a törvényi értéket. Ugyanakkor a folyami süllő felhalmozódásának sűrűsége a különböző víztestekben jelentősen eltérhet.

Kereskedelmi érték

A sügér a szabadidős horgászat kedvelt és fontos tárgya, de egyes természetes víztározókban különösen nagyra értékelik a kereskedelmi szférában, és vonóhálós halászattal is kifogják. Ennek a vízi ragadozónak a húsa nagyon ízletes, füstölt, fagyasztott, sózott és egyéb fajtákban használják. Füstölésre gyertyán, bükk, éger, juhar, tölgy, kőris és néhány gyümölcsfát használnak. Ezenkívül a közönséges süllőt aktívan használják népszerű halkonzervek és tápláló filé készítésére.

Videó a folyami süllőről