Nagy keserű (lat. Botaurus stellaris)

A nagy keserű a gémfélék (Ardeidae) családjába és a gólyarendbe (Сiconiifоrmes) tartozó madár. Ezt az eredeti nevet a madár nagyon erős hangja miatt kapta, és a kapcsolódó „üvöltés” ​​vagy „üvöltés” ​​szavakból is származott.

A nagy keserű leírása

Meglehetősen nagy méretű, nagyon sajátos szerkezetű, valamint a tollazat eredeti színe, a nagy keserű nagyon különbözik sok más, rokon vagy hasonló szerkezetű fajtól, ami lehetővé teszi, hogy természetes körülmények között pontosan megkülönböztethető legyen.

A keserű megjelenése

A nagy keserű nagyon figyelemre méltó, sőt eredeti megjelenésű. A hát tájékát feketés, jellegzetes sárgás tollaszegély képviseli. Hasonló színű a madárfej is. A hasa bolyhos színű, barnás keresztirányú mintázattal.

Farka sárgásbarna, markáns fekete mintázattal. Ez a tollazat álcázó szín, ezért lehetővé teszi, hogy egy meglehetősen nagy madár észrevétlen maradjon a nádasok és a nádasok közepén mocsarakban és mocsarakban.

A hímek általában valamivel nagyobb testmérettel rendelkeznek, mint a nőstények. Egy felnőtt férfi átlagos testtömege 1,0-1,9 kg, magassága 65-70 cm. A hím szárny hossza körülbelül 33-34 cm, a nőstények pedig 30-31 cm. A csőr alapvetően világossárga színű, sok sötét folttal, a szemek pedig sárgák.

A gázlómadár lábai szürke színűek, nagyon jellegzetes zöldes árnyalattal. A fiatal egyedek tollazata világosabb, mint a felnőttek. A repülés során a nagy keserű nagyon hasonlít a bagolyhoz.

Életmód és viselkedés

A nagy keserű a költöző madarak közé tartozik, és a telelésből kora tavasszal, márciustól májusig tér vissza hazánk területére vagy a fészkelőövezetbe. A keserűk természetes élőhelye meglehetősen nagy, állóvizű vagy enyhe áramlású természetes tározók, amelyek náddal vagy náddal bőven benőttek.

A madarak szeptember utolsó dekádjában vagy október elején kezdenek nagy mennyiségben a telelőhelyekre repülni. Vannak, akik elhalasztják repülésüket az első hó leeséséig.

Egy nagy keserű fészer évente egyszer, augusztustól január elejéig. A gázlómadár különösen aktív csak alkonyatkor. A vadászat során a keserű hosszú ideig tud mozdulatlanul állni, ami után szinte azonnal megragadja a zsákmányt. A madár nappal nagyon jól elbújik a bozótban, ahol felborzolódik és fél lábon áll. Ellenséggel szembesülve a nagy keserű nagyon szélesre és jellegzetesen kinyitja a csőrét, ami után az összes nemrégiben lenyelt ételt visszaveri.

A nagy keserű kiáltása leggyakrabban tavasszal és egész nyáron hallható, általában alkonyatkor vagy éjszaka, valamint kora reggel. Különösen hangos, három-négy kilométeres távolságból jól hallható kiáltásokat tesz közzé a madár a párzási időszakban. A mocsári keserű hangja úgy szólhat, mint a szél zúgása vagy egy bika üvöltése. A sikoly egy halk éneklésből és a fő, nagyon hangos és mintegy zümmögő hangból áll. Hangokat bocsát ki a madár nyelőcsője, amely felfújva elég erős rezonátorként reagál.

Ez érdekes! Bármilyen veszélyt hallva vagy látva a gázlómadár gyorsan függőlegesen kinyújtja a nyakát, felemeli a fejét és lefagy, amitől úgy néz ki, mint egy közönséges nád.

Élettartam

Amint a gyakorlat azt mutatja, a madarak várható élettartama nem függ méretüktől, ezért a nagy keserű természetes körülmények között leggyakrabban legfeljebb tizenhárom évig él.

Élőhely és élőhelyek

A nagy keserű leggyakrabban Európában és Spanyolországban, valamint Portugáliában és a Földközi-tenger déli részén található. Egyes egyedek az Északi-tenger partjának északi részén, Dániában, Svédország déli részén és Finnország délkeleti részén telepednek le. Afrikában a nagy keserűség elterjedésének területét Marokkó és Algéria, Tunézia és a szárazföld déli része képviseli.

Ázsiában egy nagy keserű található Tobolszk közelében és a Jenyiszej-medence közelében. Az élőhely Palesztina, Kis-Ázsia és Irán déli része, Mongólia északnyugati része és Transbajkália déli része is. A gázlómadár leggyakrabban Afrikában és Arábiában, Észak-Indiában, valamint Burmában és Dél-Kínában repül télre.

Hazánk területén a legfontosabb nagy keserűségű fészkelő- és takarmánybiotópok közé tartozik a tőzegkitermelés a Kirov és a Nyizsnyij Novgorod régióban, valamint a krími rizsföldek, a rjazanyi üledéktárolók, tavak és folyóvölgyek. Jakutia.

Természetes ellenségek

A legjelentősebb károkat a nagyméretű keserűfajták populációjában a madarak összes természetes élőhelyének jogosulatlan, tömeges megsemmisítése okozza. E madár egyedszámának Európa-szerte kézzelfogható csökkenésének fő oka az emberek által végzett tömeges vízelvezetési helyreállítás vált.

Nem kisebb károkat okoz a vegetáció tavaszi őszése sem, melyben a nagykeserű fészkelésre alkalmas növények jelentős része elpusztul. A tudósok azt is sugallják, hogy a nagyon fiatal keserűket sok meglehetősen nagy ragadozó madár, köztük egy bagoly és egy bagoly is elpusztíthatja.

Milyen nagy keserű eszik

A baromfi étrendjét elsősorban a halak képviselik, beleértve a kárászt, a süllőt és a csukát is. Ezenkívül a nagy keserű békákat, gőtéket, különféle vízi rovarokat, férgeket és ebihalakat, kis emlősöket, köztük mezei rágcsálókat használ táplálékul.

Ez érdekes! Éhes években a nagy keserű gyakran tönkreteszi a madarak fészkeit, és aktívan eszik a fiókákat. Az újonnan kikelt fiókák ebihalakkal táplálkoznak.

Szaporodás és utódok

A nagy bitternum csak egy éves korban éri el a pubertást. Az ilyen madár nem hajlamos a gyarmati fészkek kialakítására, ezért az ivarérett párok hajlamosak külön fészket rakni, ügyelve a hasonló madarak és bármely más rokon faj túl közelségére.

A régióban a keserű fészkelőhely legkedvezőbb feltételei mellett az egyes párok egymáshoz kellően közel tudnak megtelepedni, aminek következtében egész foltok képződnek, magas népsűrűséggel.

Amikor a mocsári keserű sekély víztesteken él, a fészkelőhelyek a vízfelszín fölé kiemelkedő dudorokra telepednek, amelyeket nádasbozótok, sűrű cserjék vagy nádasok takarnak el a kíváncsi szemek és a természetes ellenségek elől.

Ha a madár elterjedési területét kellően mély természetes tározók képviselik, akkor a fészkek gyakran a haldokló növényzet felszínén vagy a tavirózsa lombozatával sűrűn borított nyúlványokon helyezkednek el. A fészkek néha nagyon hanyag struktúrák, amelyek bármely feltörekvő növény szárából és lombozatából állnak.

A nagy keserű fészkének nagyon jellegzetes lekerekített alakja van, átmérője fél méter, oldalmagassága alig haladja meg a negyed métert, és a felnőtt madarak kelésére szolgáló egyik oldal mindig összetörve vagy jól letaposva. Ahogy a fiókák nőnek és fejlődnek, a fészek természetesen lassan süllyed a vízbe, ezért fokozatosan épít rá a szülőpár.

A nagy keserű nősténye által lerakott tojások szabályos, tojásdad alakúak, a héj színét agyagos-szürkés szín képviseli. A tengelykapcsolót főként a nőstény kotolja, de a hím időnként ki tudja cserélni. Egy nagy keserű legfeljebb egy kuplungot termel évente. Egy kuplung gyakran több tojásból áll, amelyek száma háromtól, négytől nyolcig terjedhet.

Ez érdekes! Minden tojás pár napos időközönként kotlik, így minden fióka aszinkron módon születik, és a legfiatalabb tojásrakásban lévő fióka általában nem éli túl.

A fiókák körülbelül négy héttel a tojásrakás után kelnek ki. A babákat meglehetősen vastag és vöröses pihe borítja, mancsaik, fejük és csőrük zöldes színű. Már két-három héttel a születés után a nagy keserű fiókái fokozatosan elhagyják fészküket. A szülők kicsivel több mint másfél hónapja etetik a fiókákat, és a két hónapos kicsik már képesek önállóan felszállni.

A faj populációja és állapota

Az európai nagykeserű populációt 10-12 ezer párra becsülik, az Egyesült Királyságban jelenleg húsz pár él. Hazánkban a nagykeserű állománya nem haladja meg a 10-30 ezer párt. Törökországban a ritka gázlómadár populációja nem haladja meg a négy-ötszáz párat.

Ez érdekes! A mocsári keserű hangja sok helyen hallatszik az európai országokban, de ilyen madarat csak a parikkalai Siikalahti-toronyból láthatunk saját szemünkkel. Finnországban ezek a madarak májustól júniusig aktívak.

Ma a Big Bittern számos országban a ritka és védett madárfajok kategóriájába tartozik. Például az Egyesült Királyságban a keserűség elleni védekezést több mint negyven éve, a Kelet-Norfolkban élő rókák áttelepítése után végezték. A védettségi státusz megszerzésének és a gázlómadarak állományának erőteljes csökkenésének oka a természetes fészkelőhelyek lecsapolása, valamint az igen erős vízszennyezés volt.

Videó a nagy keserűről

[/ su_youtube]