Nagy krakk

Nagy krakk

Ez a madár a legnagyobb a Gokko családban. Érdekes, hogy a nagy csibék csak a születés után 3-4 nappal táplálkoznak. Aztán megkezdődik a túlélésért folytatott harcuk. És ezeknek a madaraknak egész életükben őrködniük kell, mert nagyon finom húsuk van, amire az amatőrök vadásznak. Tehát nézzük meg részletesen a nagy krakokat.

A Pauxi rubra a Gokko családba tartozó madárfaj latin neve. A felnőtt hímek súlya eléri a hét kilogrammot. Testhossza 85-90 centiméter.

A madarak a legtöbb esetben fekete tollazatúak. De néha nagy barnás-barna rákokat találhat. A madár fején egy kis címer található. Hátrahajlított tollakból áll. A madarak csőrének alján sárga kinövés található. A formáció húsos és csak a hímekre jellemző. A nőstények nem rendelkeznek vele. A nőstényeknek halványbarna öltözékük van. Néha vannak csíkos mintájú nőstények. A nagy rákok feje fehér, kis fekete csíkokkal. A nyakuk világos. A nőstények sokkal karcsúbbak, mint a hímek, ami a szexuális dimorfizmus jele.

Ezek a madarak Dél- és Közép-Amerikában élnek. Számukra az otthonuk a trópusi esőerdők. Sajnos az ilyen típusú ültetvények nagy ütemben fogynak, ami veszélyt jelent a nagyméretű rákok állományának csökkenésére. Ezenkívül a madarak állandóan a vadászok látókörében vannak, akik szeretik a puha húsukat. Érdemes megjegyezni, hogy egyes államokban a nagy rákok védettek. Az orvvadászok azonban egész évben erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a madaraknak ne legyen kilátásuk a túlélésre, és a jövőben csak az állatkertekben lehessen őket látni.

Ez a madárfaj egyébként jól érzi magát fogságban. Ott egy nagy rák sikeresen szaporodik. De bármennyire is jók a feltételek a nagy rákok fogságban tartásához, egy tágas ketrec soha nem helyettesíti a madár szabadságát.

A vadonban ezek a madarak szinte egész napot a fák koronájában töltenek, szeretik a magasságot. Ezért inkább azokon a fákon élnek, amelyek legalább 6 méter magasra emelkednek. Néha ezek is harmincméteres növények. Koronájukban a nagy rákok gyümölcsökkel, levelekkel táplálkoznak. A kis rovarokat is szeretik. A madarak laza fészkeket építenek, amelyek gallyakból állnak. Házaikban a krakokat levelekkel bélelik.

Párosodás után a nőstények két tojást raknak fészkekbe. Fehér színűek, durva héjjal. A nőstény három-négy hétig kotolja őket. A nagy láda fiókái meglehetősen erősek és fejlettek. Néhány nap alatt nagyon aktívak, mozgékonyak és függetlenek lesznek. Anya legfeljebb négy napig eteti őket. A repülési tollak szó szerint a fiatal állatok szárnyain nőnek. Ezért az utód nem ül a fészekben, és néhány nap múlva már repül is, követve az anyát. A legerősebb fiókák a születés utáni második napon teszik. Ám kölykeik frissen vert szülei nem kényeztetik kisbabáikat túlzott figyelemmel. Ez vonatkozik az élelmezésre és a biztonságra is.

Életük első hónapjában a fiatal testvérek egy csoportba kerülnek. Aztán elkezdenek barátkozni a szomszédokkal, ugyanazokkal a fiatal krakokkal. És a párzási időszakra általában ennek a madárfajnak a nagy állományai gyűlnek össze a magas fák ágain. 25-30 egyed lehet. A párzási időszakban valamennyien párokra oszlanak, és szétszóródnak fészkükben.

Amikor a fiatalok felnőnek, hihetetlenül zajosak lesznek. A nagy krakok hangosságát csak a hajnali kakasok hívásaihoz lehet hasonlítani. És még akkor is az elsők hangosabbak. A kruks kiáltása búgó, halk, elnyújtott hangok, amelyek a nap bármely szakában hallhatók. A helyi indiánok egyébként biztosak abban, hogy a madarak így veszekednek párjukban, vagyis a nőstények és a hímek káromkodnak.

A nagy rákok természetüknél fogva félelmetesek, ösztönösen félnek a vadászoktól és egyéb veszélyektől. A madarak azonban könnyen hozzászoknak a tágas csirkeólokban való élethez. Könnyen megszelídíthetők. Ezért láthatók békésen sétálni kakasokkal és csirkékkel az indián falvakban.