Korolki (lat. Regulus)

Kinglet - kicsi és fürge madara a verébrendből (királyok családja). Mérete a kolibriéhoz hasonlítható, amely csak valamivel kisebb. Még a király melletti közönséges veréb is meglehetősen nagy tollúnak tűnik.

A király leírása

Ezeket a madarakat ritkán látni egyedül. Szívesebben élnek állományokban, és nagyon társaságkedvelő madarak. A király másik jellemző vonása az énekes tehetsége. Ez azonban csak a két éves kort betöltött férfiaknál nyilvánul meg.

Ez érdekes! Ezek az énekesmadarak hangjuk segítségével vonzzák a nőstényeket, figyelmeztetnek a veszélyekre, megjelölik területüket és kommunikálnak.

A hímek a párzási időszakban intenzíven énekelnek, ami áprilistól augusztusig tart. A fennmaradó időben a hang csak az érzelmek kifejezésére szolgál. A fenyvesekben gyakran hallani a királylányok énekét, azonban kis méretük miatt sokan nem tudják eldönteni, kinek a trilláját hallják. Meglepő módon a Korolkov-ének legmagasabb hangjait néha nem hallják az idősek. Azt is meg lehet jegyezni, hogy ez a madár Luxemburg nemzeti madara.

Kinézet

A családnak 7 alfaja van, amelyek Eurázsiában és Észak-Amerikában találhatók. A legelterjedtebb típus a sárgafejű bogár, amelynek speciális sárgás "sapkája" van. A fő különbség e fajok között a tollazat. Mindazonáltal mindegyiknek zöldes-olíva tollazata és szürkés hasa van (a nőstények színe kifakult).

A királylány nagyon emlékezetes megjelenésű. A bogár méretei nagyon szerények. A hossza alig éri el a 10 centimétert, és a súlya - 12 gramm. Testfelépítése gömbölyű, feje nagy, farka és nyaka lerövidült. A csőr éles és vékony, mint egy csőr. A szemek közelében kis hófehér tollak nőnek, a szárnyakon két fehér csík található.

A "sapkát" fekete csíkok körvonalazzák. A nőstényeknél sárga, partnereiknél narancssárga. Veszély vagy riasztás idején ez a fényes tollazat felemelkedik, és egy koronára emlékeztető kis címert képez. Talán neki köszönhető, hogy a madár nevét kapta. A fiatal bogarakat a fejükön lévő fényes tollak hiánya különbözteti meg.

Életmód és viselkedés

A királyok a madarak aktív, barátságos és nagyon társaságkedvelő képviselői. Külön-külön találkozni szinte lehetetlen velük, mert inkább falkában élnek. A nap folyamán ezek a madarak folyamatosan mozognak, felfedezik a környéket, vagy játszanak a rokonokkal. Egyik ágról a másikra repülnek, néha egészen bonyolult pózokat vesznek fel. Gyakran lehajtott fejjel lógva láthatjuk őket. Ezeket a madarakat azonban a földről nehéz észrevenni, mert a fák koronáiban bújnak meg.

Emberi lakóhelyek (kertek vagy terek) közelében a királyfiak kedvet kapnak a legmagasabb lucfenyőhöz, még akkor is, ha az meglehetősen zajos helyen található. A fészek hagyományosan nagy ágakon és a talajtól jelentős magasságban (kb. 10 méter) kanyarog. Meg kell jegyezni, hogy ezek a madarak meglehetősen könnyen beletörődnek az emberek jelenlétébe, és gyorsan megszokják a változó környezetet.

Ez érdekes! A királyfiak általában a legmagasabb lucfenyőket részesítik előnyben. Ritkábban fenyőerdőkben telepednek le, és szinte lehetetlen találkozni a járókelő család e képviselőjével a lombhullató erdőkben.

Inkább ülő életmódot folytatnak, és csak télen hajtanak végre kényszerrepülést. Az északi régiókban azonban jellemző a déli vándorlás. Az ilyen vándorlások évente fordulnak elő. Néha hatalmassá válnak, néha pedig szinte észrevétlenül. A korolki általában tavasz végén tér vissza szülőhelyére.

Télen nyájakat alkothatnak a verébcsalád többi tagjával, akikkel hosszú repülést hajtanak végre, és hasonló életmódot folytatnak. A fészkelés idején azonban a vörös bogarak inkább visszavonulnak más madarak elől. Mint sok kis madár, a kismadarak is együtt próbálnak megbirkózni a súlyos fagyokkal. Nyugodt és meglehetősen védett helyet választanak, ahol szorosan egymáshoz bújhatnak és melegedhetnek. Ennek a fűtési módszernek köszönhetően sikerül életben maradniuk.

A nagyon hideg és elhúzódó télen azonban sok bogár elpusztul. Ennek oka az éhség és a súlyos fagyok. De a madarak ezen képviselőinek magas termékenysége lehetővé teszi számukra, hogy elkerüljék a kihalást. A királyok fogságban is élhetnek. Azonban csak tapasztalt madártenyésztők tarthatják őket, akik megfelelő gondozást tudnak biztosítani számukra, mert ezek nagyon félénk madarak.

Meddig élnek a korletek?

A vadon élő királyok csak néhány évig élnek. Voltak azonban olyan esetek, amikor fogságban ezek a madarak akár hét évig is éltek.

Élőhely, élőhelyek

A királyok a tűlevelű erdőket választják lakhelyül, különösen szeretnek lucfenyőben fészkelni. Vannak ülő és nomád állományok. Főleg Oroszországban és európai országokban találhatók (Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Görögország).

Az utóbbi időben a tűlevelű erdők terjeszkedésének tendenciája volt (jobb zajszigeteléssel rendelkeznek, jobban tisztítják a levegőt és nem hullanak le nagy mennyiségű lombot), ami hozzájárul a királyfiak populációjának növekedéséhez. A fenyők sűrű bozótjai nem nagyon alkalmasak a madarak számára, azonban a verébfélék rendjének ezek a képviselői tökéletesen alkalmazkodnak az ilyen körülmények közötti élethez. Azokon a helyeken, ahol a madarak populációja erősen megnőtt, a királyfiak vegyes erdőkbe költöznek. Közülük igyekeznek olyanokat kiválasztani, amelyekben sok a tölgyfa.

A király étrendje

Bár a királyfi meglehetősen játékos és társaságkedvelő madár, ideje nagy részét táplálékkereséssel kell töltenie. A táplálékkereséshez a bogarak rajokba tömörülhetnek más kismadarakkal, és folyamatosan kereshetik a táplálékot. A fák ágai mentén mozognak, megvizsgálják a kéreg minden szabálytalanságát, és a földre süllyednek, hogy apró rovarokat keressenek.

A királyok egy darabig a levegőben lóghatnak, majd váratlanul a zsákmányra rohannak, és vékony csőrükkel megragadják. Ennek a madárnak elegendő mennyiségű fehérjére van szüksége a vitalitás fenntartásához. Egy nap alatt a királyfi akár 6 gramm ételt is képes elfogyasztani, ami majdnem megegyezik a súlyával.

Ez érdekes! Bizonyos nehézséget jelent az is, hogy a csőr csőre nem képes feltörni a szilárd táplálékot. Ezért kénytelen megelégedni csak apró kajával, amit általában csak lenyel.

Nyári étrendjének alapját apró rovarok és lárvák, valamint közepes méretű bogyók adják. Télen ehet lucfenyőmagot. A súlyos fagyok és havazások arra kényszeríthetik a kismajmokat, hogy az emberi lakhely közelében keressenek élelmet. Ha télen a királyfit egy órára enni hagyják, éhen hal. Már 10-12 perc éhség is harmadára csökkentheti súlyát. Meg kell jegyezni, hogy szerény méretük ellenére ezek a madarak évente körülbelül több millió kártevőt képesek elpusztítani.

Természetes ellenségek

Ezeknek a madaraknak az egyik leghíresebb természetes ellensége a pacsirta, melynek tápláléka szinte teljes egészében kismadarak. Néha a baglyok megtámadhatják a királyt. A király tojásait és csibéit kóstolhatják meg fehérjék, nagy tarka harkály ill szajkó.

Ezenkívül az argentin hangyát, amelyet az emberek véletlenül a Földközi-tenger európai partjára hoztak, a király közvetett természetes ellenségeinek tulajdonítható. Ez a rovar aktívan helyettesíti a többi hangyafajtát, ami jelentősen csökkenti a bogarak és a felső erdei rétegek más lakóinak táplálékát, és arra kényszeríti őket, hogy sokkal több időt töltsenek táplálékkereséssel.

Van néhány információ olyan parazitákról, amelyek nem csak a bogarakat, sem a velük közeli rokonságban álló madárfajokat fertőzik meg. Közönségesek az invazív bolhák (Dél-Amerikában őshonos). Többféle tollatka is megfigyelhető, amelyek tápláléka a madár testén lévő gomba.

Szaporodás és utódok

Április közepén kezdődnek a párzási játékok ezekben a veréb képviselőiben. Az egyesült állományok felbomlanak, és párokat alkotnak. A fészkelés május végén vagy június elején történik. A bogár fészke lekerekített, szélein kissé lapított. Kicsi és szinte láthatatlan a tűlevelűek szétterülő ágai között. Általában 4-12 méteres magasságban található, így a földről meglehetősen nehéz látni, és a madarak ilyenkor általában nem mutatják meg magukat.

Ez érdekes! A fészek építése a hím feladata, aki mohát, zuzmót, száraz füvet, fűz- és fenyőágakat használ fel építőanyagként.

A gyöngy mindezt a szerkezetet pókhálóval "összeragasztja". A fészket belülről pehely, toll és talált gyapjú béleli ki. A nagy zsúfoltság arra kényszeríti a kikelt fiókákat, hogy erősen egymásnak fészkelődjenek, és néha a testvérek fejére üljenek. A nőstény évente 7-10 petét tojik, amit egyedül kelt. A tojások apró méretűek, fehéressárgák, apró barna foltokkal. A fiókák általában a tizennegyedik napon kelnek ki. Csak a kikelt bogarak teljesen tolltalanok, csak a fejen van lámpa.

A következő héten az anya folyamatosan a fészekben van, melengeti a fiókákat. Ebben az időszakban a hím élelem kereséssel foglalkozik. Aztán az anya is csatlakozik a már felnőtt fiókák etetéséhez. A hónap végén a fiatal állatok már kezdenek egyesülni nyájakban, és az erdőn keresztül mozognak táplálékot keresve. Júliusban a nőstény ismét tojhat, de kevesebb lesz (6-ról 8-ra). Szeptember-októberben a fiatal bogarak vedlési periódusba kezdenek, majd a felnőttekre jellemző színt kapnak.

A faj populációja és állapota

Az elmúlt száz évben Európában jelentősen megnőtt a királyfi populációja. A huszadik század elején Franciaországban kezdett fészket rakni, a harmincadik évre Hollandiában telepedett le, majd Dániában való megjelenését jegyezték fel. Nem is olyan régen felfigyeltek arra, hogy ezek a madarak fészkelődtek Marokkóban. A tizenkilencedik század végén Angliában a királyfit rendkívül ritka, vándorló madárnak minősítették, de ma már meglehetősen gyakori a déli partvidéken.

Ez érdekes! A népesség bővülésének kedveznek az enyhe telek, amelyek lehetővé teszik a király számára, hogy megtagadja a hosszú és nehéz repüléseket.

A bogarak további terjedését azonban nehezíti a megfelelő élőhelyek hiánya, valamint a zord éghajlat. Negatív szerepet játszik a folyamatos erdőirtás is, amely jelentősen csökkenti a madarak fészkelési területét.

Egy másik fontos tényező, amely korlátozza a népesség terjedését, a környezetszennyezés. Nagy mennyiségű nehézfém felhalmozódása kíséri, amelyek felhalmozódnak a talajban és mérgezik azt. Összesen több mint 30 millió madár él, így a legkevésbé aggodalomra okot adó természetvédelmi terület.

Videó a királyról