Közönséges róka

A vörös róka vagy a vörös róka (Vulres vulres) egy ragadozó emlős, amely a kutyafélék családjába tartozik. Jelenleg a közönséges róka a rókanemzetség leggyakoribb és legnagyobb faja.

A közönséges róka leírása

A vörös róka hazánkban rendkívül elterjedt ragadozó, az emlősök osztályába és a kutyafélék családjába tartozik. Egy ilyen állat nagy gazdasági jelentőséggel bír, mint értékes prémes állat, valamint a rovarok és rágcsálók számának szabályozója. Megjelenése szerint a róka közepes méretű vadállat, hosszúkás pofa, nagyon kecses test és alacsony, meglehetősen vékony mancsok.

Kinézet

A róka színe és mérete az élőhelytől függően észrevehető különbségeket mutat. Az északi régiókban az emlős ragadozó nagyobb testmérettel és világos színű szőrrel rendelkezik, délen pedig a meglehetősen kicsi és halvány színű egyedek gyakoribbak. Többek között az északi régiókban, valamint a hegyvidéki területeken nagyon gyakran megfigyelhető a fekete-barna és a róka színének egyéb melanisztikus formái.

A legelterjedtebb szín azonban az élénkvörös hát, a fehéres has és a sötét mancsok. A vörös róka gyakran barna csíkokkal rendelkezik a gerincen és a lapockák területén, amelyek megjelenésében keresztre emlékeztetnek. Egy kifejlett ragadozó átlagos testhossza 60-90 cm, farka 40-60 cm, vállmagassága 35-40 cm. Az érett róka standard súlya 6,0 és 10,0 kg között lehet.

Ez érdekes! A közönséges róka közös megkülönböztető jegyei, függetlenül a fő színtől, a sötét színű fülek és a nagyon jellegzetes fehér farokvég.

Róka alfaj

Jelenleg a vörös róka körülbelül negyven-ötven alfaja létezik, nem számítva ennek az emlős ragadozónak a legkisebb formáit. Körülbelül tizenöt alfaja él az európai országok területén, és körülbelül harminc fő alfaj ismert a természetes elterjedési terület többi részén.

Életmód és karakter

Egy ivarérett rókapár vagy -család által elfoglalt egyedi parcella nemcsak elegendő táplálékalapot biztosít a ragadozóknak, hanem alkalmas odúk elrendezésére is, amelyeket ez az emlős önállóan ás. A rókák gyakran üres odúkat használnak, amelyeket borzok, mormoták, sarki rókák és más üreges állatok hagytak el.

Vannak jól ismert esetek, amikor egy róka egy másik vadállat külön üregét alakította ki, és így egyidejűleg lakta be a lyukat egy olyan állattal, mint például a borz.

Leggyakrabban a róka szakadékok lejtőin vagy dombok között telepszik le, amelyet homokos talajok képviselnek, esővel, talajjal vagy olvadékvízzel védve az öböltől. Mindenesetre egy ilyen ragadozó odújában szükségszerűen több bejárati lyuk van egyszerre, valamint hosszú alagutak és kényelmes fészkelőkamra. Egyes esetekben a rókák természetes menedéket vesznek igénybe, terjedelmes barlangok és sziklahasadékok vagy üregek formájában egy vastag kidőlt fában.

Ez érdekes! A rókák általában kizárólag a kölykök születésének és felnevelésének idejére használnak állandó menedéket, a fennmaradó időben a ragadozó megelégszik a pihenéssel egy nyitott típusú, fűben vagy hóban elhelyezett odúban.

Egy közönséges, nyugodt állapotban mozgó róka egyenes vonalban mozog, ezért meglehetősen tiszta és jól látható nyomláncot hagy maga után. Az ijedt állatot gyors futás jellemzi, alacsony testtartással és teljesen kinyújtott farokkal. A ragadozó látása tökéletesen alkalmazkodik a sötét napszakhoz, amikor az állat a legaktívabb.

Más ragadozó állatokkal együtt a róka villámgyorsan reagál bármilyen mozgásra, de nagyon rosszul ismeri fel a színeket, különösen a nappali órákban.

Élettartam

Fogságban egy közönséges róka átlagos élettartama eléri a negyed évszázadot, és a természetes körülmények között élő vadon élő ragadozó állat legfeljebb tíz évet élhet.

Élőhely és élőhelyek

A közönséges róka hazánk szinte minden területén él, kivéve az északi tundrát és a sarki medence szigetrészeit, ahol nagy mennyiségben él sarki róka. Az ilyen elterjedt ragadozó nagyon jól alkalmazkodik sokféle élőhelyhez, ezért megtalálható a hegyvidéki területeken, a tajgában és a tundrában, valamint a sztyeppei és sivatagi régiókban. Élőhelytől függetlenül azonban a róka a nyílt vagy félig nyitott tereket kedveli.

A tundra és az erdő-tundra területén a ragadozó emlősök erdőkhöz tapadnak, amelyek folyóvölgyekben és tavak közelében találhatók. A legjobb, a róka számára optimális helyet hazánk középső és déli vidéke képviseli, ahol a kis erdőzónákat számos szakadék és folyó, rét vagy mező tarkítja.

Ha az őszi-téli időszakban az állat az idő jelentős részét meglehetősen nyílt területeken tölti, akkor a tavasz és a nyár beköszöntével, az aktív szaporodás szakaszában a ragadozó távolabbi helyekre költözik.

Közönséges róka táplálkozás

Annak ellenére, hogy a tipikus ragadozók kategóriájába tartozik, a róka étrendje nagyon változatos. Egy ilyen állat táplálékbázisát négyszáz állatfaj, valamint több tucat növényfaj képviseli. A ragadozó emlősök étrendje azonban szinte mindenhol kis rágcsálókat tartalmaz. A tél beálltával a róka főleg pocokra vadászik.

Ez érdekes! A hangtompítás a közönséges róka vadászatának egyik módja, melynek során az állat a hó alatt egy rágcsáló takarását érzékelve, gyors ugrásokkal gyakorlatilag a hó alá merül, és a mancsával is szétszórja, ami megkönnyíti a zsákmány megfogását.

A meglehetősen nagy emlősök, köztük a mezei nyulak és őzkölykök, valamint a madarak és fiókáik kisebb szerepet játszanak a ragadozó étrendjében. A sivatagi és félsivatagos területeken élő egyedek hüllőkre vadásznak, Kanada és Eurázsia északkeleti részének part menti területeken élő ragadozói pedig szezonálisan az ívás után elpusztult lazacot használják táplálékul. Nyáron a róka nagyszámú bogarat és egyéb rovart, valamint azok lárváit eszik. Egy különösen éhes időszakban a ragadozó emlős képes az összegyűjtött dögöt táplálékra használni. A növényi táplálékot a gyümölcsök, gyümölcsök és bogyók, néha a növény vegetatív részei is képviselik.

Szaporodás és utódok

A közönséges róka szaporodási időszakának kezdete a tél közepére vagy végére esik, amikor egy nőstény egyszerre öt-hat hímet képes üldözni, csacsogni és harcolni egymással. A babák születésére készülve a nőstény alaposan kitakarítja a lyukat, majd a rókák születése után az anya gyakorlatilag abbahagyja az otthon elhagyását. Ebben az időszakban a hím vadászik, és a zsákmányát a lyuk bejáratánál hagyja.

Az alomban általában öt vagy hat vak és csukott fülű kölyök van, akiknek testét sötétbarna színű, rövid bébi pihe borítja. A kölykök életük első napjaitól kezdve jellegzetes fehér farokvéggel rendelkeznek. A rókák növekedése és fejlődése elég gyors. Két-három hetes korukban a babák már kinyitották a fülüket és a szemüket, és a fogaik is kitörnek, így fokozatosan elkezdenek kimászni a lyukból, hogy kipróbálják a "felnőtt" ételt.

Ez érdekes! Az ekkor felnövő utódokat mindkét szülő táplálja.

A tejes etetés legfeljebb másfél hónapig tart, majd a kölykök fokozatosan hozzászoknak a független vadászathoz. A rókák általában nem lépnek fel felnőttkorba az ősz kezdete előtt. A megfigyelési gyakorlat szerint egyes fiatal nőstények már a következő évben szaporodni kezdenek, de a legtöbb esetben csak másfél-két éves korukban válnak teljesen kifejlett állapotba. A hímek körülbelül egy-két év múlva válnak ivaréretté.

Természetes ellenségek

A róka ellenségeinek jelenléte és típusa közvetlenül az élőhelytől függ. A rókára közvetlenül vadászó nyilvánvaló ellenségek közé tartoznak a nagyobb méretű és erősségű ragadozók. Az ilyen ragadozó állatokat a farkasok, a medvék, a hiúzok és a rozsomák, valamint a nagy ragadozó madarak képviselik, köztük a sas, a rétisas, a sólyom és a sólyom. A sztyeppei görények, borzok és hermelinek is veszélyt jelenthetnek a rókára.

Róka háziasítás

A közönséges rókát meglehetősen sikeresen háziasították, és gyakran eredeti és szerény háziállatként tartják fogságban. Annak ellenére, hogy biológiailag a kutyafélék kategóriájába tartoznak, a házirókák természete sok hasonló viselkedési tulajdonsággal rendelkezik a macskákhoz. Például a rókák nagyon játékosak, és meglehetősen könnyen megtanulnak könnyíteni magukon egy speciális alomdobozban.

A róka jó hajlamú az oktatásra és az általános képzésre. Az ilyen háziállat gyorsan megszokja a pórázon vagy a hevederen való sétát. A házi rókák szokásos étrendje általában kiváló minőségű, eredetileg szánt takarmányt tartalmaz kedvtelésből tartott kutyaeledel. De egy ilyen étrendet ki kell egészíteni gyümölcsökkel, zöldségekkel, gyógynövényekkel és bogyókkal.

Fontos! Egy közönséges róka otthoni körülményei között különös figyelmet kell fordítani a megelőző vizsgálatok és az oltási rendszer szigorú betartására.

A rókaprém értéke

Az állat vedlése február vagy március környékén kezdődik, és a nyári időszak közepén ér véget. Közvetlenül a vedlés után az úgynevezett téli szőrzet meglehetősen aktívan növekedni kezd a közönséges rókában, amely novemberre vagy decemberre teljesen kialakul. Ha a nyári szőrzetet a meglehetősen rövid szőr ritkább elrendezése jellemzi, akkor a téli szőr vastagabb és dúsabb. A szőrme színe szerint a következő fajtákat különböztetjük meg:

• vörös róka közönséges;
• vörös róka;
• közönséges rókakereszt;
• közönséges fekete-barna róka.

Ennek a prémes állatnak a bundáját nagyra értékelik a magánszűzők, valamint a nagy prémes aukciók és iparágak képviselői. A legnagyobb mennyiségű prémet a déli régiókban bányásznak, és túl kevés az északi területekről származó bőr, de ezek a legjobb minősítések.

A faj populációja és állapota

Néhány évvel ezelőtt a rókákat hatalmas mennyiségben pusztították el a vadászok, ami egyfajta megelőzésként szolgált a széles körben elterjedt róka veszettség természetes gócainak megjelenésében. Az elmúlt években az orális vakcina szinte teljesen megszüntette az olyan radikális intézkedések szükségességét, mint a róka folyamatos, tömeges kilövése.

Ennek ellenére a közönséges róka egyedszáma jelentős ingadozásoknak van kitéve, és még az erdőssztyepp és sztyepp zónák által képviselt elterjedési terület optimumán is nagyon instabil a faj populációja. A mai napig a rókák száma elégséges, ezért ennek a ragadozó emlősnek a státusza nem tartozik a természetvédelmi kategóriába vagy a Vörös Könyvben szereplő fajok közé.

Videó a közönséges rókáról