Fecskék (нirundinidаe)

A fecskék (Нirundinidae) a verébfélék rendjébe tartozó madarak, és számos faj képviseli őket, amelyek nemcsak külső tulajdonságaikban, hanem élőhelyükben is különböznek egymástól.

A fecske leírása

A mai napig a fecskefélék családjába tartozó körülbelül nyolc tucat faj teljes leírása készült. Az ilyen tollas lények szinte mindenhol megtalálhatók.

Fontos! A test egyedi felépítése rendkívül mozgékonysá teszi a madarat, és lehetővé teszi, hogy a leggyorsabb rovarokat is elkapja repülés közben, a széles hasítékkal ellátott száj pedig kényelmessé teszi a madarak közvetlen repülés közbeni etetését.

Kinézet

A meglehetősen kézzelfogható különbségek ellenére a világon minden jelenleg ismert fecskefaj sok hasonló tulajdonsággal rendelkezik, amelyeket bemutatunk:

• tollak fémes fénye hátul;
• széles mellkas;
• tövénél kiszélesedett és meglehetősen lerövidült csőr;
• meglehetősen nagy száj;
• a férfi és női nemek közötti külső különbségek hiánya;
• a tollazat szorosan a testhez tapad;
• szívós ujjak és hosszú karmok;
• nincs különbség a csibék és a felnőtt madarak tollazatának színében.

A fecskék többek között a testméretben és szárnyfesztávolságban nem túl nagy madarak kategóriájába tartoznak. Minden fecskefajra jellemző a testhez képest nagyon hosszú szárnyak jelenléte. Maximális fesztávolságuk 33-35 cm között változhat.

Ez érdekes! A fecske alsó végtagjai gyakorlatilag egyáltalán nem alkalmasak a talajon való mozgásra, és ha a körülmények kényszerítik az ilyen mozgást, akkor ennek a fajnak a madara nagyon esetlenül jár.

A meglehetősen lenyűgöző hosszúság ellenére a fecskefarkú szárnyak viszonylag keskenyek, és a farokrész alakjában villára emlékeztet. A fecske hátsó részének tollazatát sötét szín, a hasat borító tollazatot fehér vagy világos bézs szín jellemzi. A fecske tollazata a faj sajátosságaitól függően feltűnően eltérő színű és árnyalatú lehet.

Életmód és karakter

A fecskék a közönséges vándormadarak kategóriájába tartoznak, kizárólag nappali életmódot folytatnak. Az ilyen madarak érkezése az utolsó tavaszi hónap közepén történik. A hónap második fele a fészeképítés és a tojásrakás jegyében telik.

A tojások fecske általi keltetési folyamata átlagosan néhány hétnél rövidebb ideig tart, és a csibék etetésének időtartama körülbelül három hét. A madarak hatalmas indulásra készülnek az ősz beköszöntével.

A fecske éneke halványan a csicsergésre emlékeztet, trillával végződik, ami nagyon jellemző erre az énekesmadárfajra. Szinte minden fecskefaj tollas, szociális életmódot folytat, ezért meglehetősen nagy csoportokba gyűlnek össze.

Ez érdekes! A fecskék általában természetes víztestek közelében próbálnak megtelepedni, ahol jelentős mennyiségű anyag van fészekrakáshoz és táplálék rovarok, köztük kis szöcskék, valamint közepes méretű szitakötők és tücskök.

Nagyon gyakran nyájak ülnek vezetékeken vagy mindenféle magaslaton. A fészkeket nagy kolóniák is építik, amelyekben minden pár aktívan védi a saját fészkük körüli területet.

Meddig él egy fecske

A hosszú távú megfigyelések szerint egy fecske átlagos élettartama körülbelül négy év. A szakemberek által meggyűrűzött fecskék között azonban nyolc éves élettartamot figyeltek meg.

Fecskefaj

Annak ellenére, hogy globális szinten körülbelül nyolc tucat fecskefaj létezik, a legelterjedtebb és szinte mindenütt előforduló élőhelyek a következők:

• molnárfecskék. A fajra jellemző a hát és a szárnyak kékesfekete régiója, a fehéres-rózsaszín mellkas és a has. Az emberek körében ez a típus meglehetősen elterjedt és eredeti "gyilkos bálna" nevet kapott. Ezek a madarak szívesebben telepednek le az emberi lakhely közvetlen közelében. Nagyon gyakran ennek a fajnak a madarai fészket építenek lakóházak vagy elhagyott házak teteje alatt. A molnárfecske a téli időszak vége után, a nyár beköszöntével érkezik;
• városi fecskék. A faj jellegzetes különbsége a molnárfecskétől a világosabb tollazat jelenléte a potrohban. A népiesen "tölcsérként" emlegetett városi fecske többek között csak hazánk északi vidékein terjedt el leginkább;
• földi fecskék. Ebbe a típusba tartoznak a közönséges swiftek, amelyek között a fő különbség a legközelebbi rokonok többségétől az a képesség, hogy nem túl mély üregeket helyeznek el a házukhoz, amelyeket a földbe ásnak. A cserepes fecskék életének jelentős része azonban neve ellenére közvetlenül repülés közben zajlik, és ez a faj csak fészekrakáskor, valamint ivadékainak tojásrakásakor és keltetésekor él szárazföldi életmódot;
• fa nyel. Az ilyen fecske számos más faj megkülönböztető jellemzője a tollazat nagyon világos és nagyon érdekes színe. E meglehetősen elterjedt madarak tollai nem egyszerű fekete színűek, hanem nagyon jellegzetes és rendkívül vonzó, vastag lila árnyalatúak.

A hangyafecskék különösen érdekesek. Egy ilyen kis madarat kizárólag Dél-Amerikában terjesztenek. A fő különbség a családhoz tartozó többi képviselő jelentős részétől a migráció képtelensége.

Fontos! Az észak-amerikai közönséges fecskék közül a legnagyobb az ötödméteres lila erdei fecske, elnevezése annak köszönhető, hogy télre lila tollazat jelenik meg a fiókákban.

A hangyafecskék ülők, és a név annak köszönhető, hogy az ilyen madarak fahangya-kolóniákat használhatnak fő táplálékként. Ennek a fajnak a jellemzője az erős és erős lábak jelenléte.

Élőhely és élőhelyek

A fecskék nagyon sok energiát költenek el a táplálékkeresés során, ezért az ilyen madaraknak jelentős mennyiségre van szükségük. A legtöbb fecskefaj természetes élőhelye általában a déli országok, ahol a talaj és az éghajlati viszonyok optimálisak a madarak számára, és emellett elegendő mennyiségű táplálék is van.

Ez érdekes! Meg kell jegyezni, hogy minden trópusi övezetben élő faj az ülő fajok kategóriájába tartozik, és a mérsékelt éghajlati övezetben élő fajok vándorló, meleg országokba repülnek, az utolsó nyári hónaptól kezdve.

Szinte teljesen hiányoznak a verébfélék rendjébe tartozó madarak a cirkumpoláris régiók területén és a mérsékelt égöv északi részén. A fecske jelentős fajdiverzitását Afrika területe képviseli, de más kontinenseken is gyakran előfordulnak ilyen madarak. Például a molnárfecske fészkelőterülete nagyon széles, és nagy és kis településeket egyaránt képvisel, mentes az urbanizált tájtól.

Fecske táplálkozás és zsákmány

A különböző fajokhoz tartozó fecskék táplálékukhoz kizárólag mindenféle repülő rovart használnak fel. A madarak még nagyon nehéz, nem repülõ idõjárási körülmények között sem cserélik ki ezt a fajta táplálékot különbözõ lárvákkal vagy magvakkal és lárvákkal, ami az ilyen madarakat igen sebezhetõvé teszi az éhezési idõszakban.

Az etetési terület általában a fészektől legfeljebb fél kilométeres körzetben található. A fecske leggyakrabban nyílt helyeken fogja el zsákmányát, beleértve a pázsitot, a folyóvölgyeket, a hegyek lejtőit és a mezőket.

A rovarok, amelyeket szúnyogok, szúnyogok, legyek, kis pillangók, bogarak és szitakötők képviselnek, az étrend alapjává válnak. Közvetlenül az eső előtt, a levegő páratartalmának növekedésével a rovarok repülése sokkal nehezebbé válik, és ez az oka annak, hogy a fecskék elég közel süllyednek a talajhoz, ahol a táplálék fő mennyisége található. A fecske ezen viselkedési sajátossága lett az alapja az időjárás-előrejelzésben használt jeleknek.

Ez érdekes! A fecske alacsony repülései nem mindig járnak együtt az eső közeledtével, mivel szép estéken gyakran jelentős számú rovar halmozódik fel közvetlenül a talaj felett, és a madarak kénytelenek nagyon alacsonyan repülni.

Szaporodás és utódok

A fecskék a monogám madarak kategóriájába tartoznak, ezért egy pár ivarérett felnőtteiből alakulva általában életük során túlélik. A megfigyelések szerint azonban a párzás után a hím fecskék gyakran más fészek közelében találják magukat.

Az európai országokban a fecskék április-május környékén térnek vissza fészkelőhelyükre, míg természetes elterjedési területük északi határának lakóira jellemző a fészeképítés és a tojásrakásra való felkészülés az első nyári hónap közepén. A gyakorlat azt mutatja, hogy az észak-afrikai populációk március utolsó évtizedében vagy április elején kezdik el fészkeket építeni.

Természetes körülmények között leggyakrabban vadfecskék rakják le a fészket sziklás barlangokban vagy mészkő hasadékokban. Amint azt a hosszú távú megfigyelések mutatják, néhány ilyen madárpár csatlakozhat a part menti fecskék telepéhez, és felhagyott odúkat foglalhat el agyagos part menti folyózónákban.

A fecskék társas madarak, amelyek több tíz vagy akár több száz párból álló kolóniákban élnek. A madarak által épített fészkek jelen esetben egymáshoz közel helyezkednek el, és a bennük lakó madarak jól kijönnek egymással. Az átlagos fészeképítési idő körülbelül néhány hét.

Gyakran előfordul, hogy a nőstény korábban érkezik, és önálló fészkét rakják. A hím megérkezése után a befejezetlen fészek mellett a párnak csak az egyik tagja van folyamatosan szolgálatban, a másik pedig az idő jelentős részében építőanyag kereséssel.

Fontos! A városi fecskék jelentős része a városi területeken kedveli a fészket, ahol a madárfészkeket tetők alatt, ablakpárkányok alatt és hidak alatt állítják fel, sőt olykor nagyon szokatlan helyeken is, például folyami kompokon.

A fecskefészek külső megjelenése zárt félgömbhöz hasonlít, és az ilyen lakás kialakításának fő építőanyagai földrögök és ragadós madárnyál. A kész fészek szélessége körülbelül 110-130 mm, magassága 70-120 mm.

A fecskefészek felső részében kis méretű, ún. Egy ilyen rés átmérője elegendő ahhoz, hogy a veréb bemásszon a fészekbe. Amikor egy veréb megjelenik a fészekben, a fecske el kell hagynia, és új helyet kell keresnie otthonának.

A fészek belsejét meglehetősen puha alom borítja, amelyet fű, gyapjú és pehely képviselhet, amelyeket a madarak repülés közben szereznek be. A megtermékenyítési folyamat után a nőstény körülbelül öt fehér tojást rak, amelyek mérete 1,9-2,0x1,3-1,4 cm. A tojás átlagos tömege körülbelül 1,6-1,7 g. A teljes lappangási idő néhány hétig tart, de kedvezőtlen időjárási körülmények között akár három hétig is eltarthat.

A kotlás folyamatában csak a nőstény fecske vesz részt, és ha jó az idő, akkor a hím táplálkozik. Esős ​​napokon a nősténynek kizárólag saját magának kell táplálékot szereznie.

Születéskor a fiókák olyan gyengék, hogy a szülőknek maguknak kell feltörniük a héjat, és segíteniük kell utódaikat a születésben. A fecskecsibék három-négy hetes koruk után önállóan repülhetnek, de még egy hétig mindkét szülő eteti őket.

Természetes ellenségek

A fecskére a legnagyobb veszélyt egy meglehetősen nagy méretű hobbisólyom jelenti, amely gyorsaságával és ügyességével tűnik ki, és képes arra is, hogy zsákmányát közvetlenül a levegőben fogja be. Kiemelkedő repülési képessége azonban lehetővé teszi a fecske számára, hogy könnyen elkerülje a sok ragadozóval való találkozást.

Ez érdekes! A fecskék különösen sebezhetőek az ellenségekkel szemben, amikor a víztestekhez közelednek, és amikor anyagokat keresnek fészekrakáshoz.

A faj populációja és állapota

Ennek a családnak körülbelül öt faja él hazánkban. A legtöbb fecskefaj populációját több tízmillióan teszik ki, és az összlétszámot általában stabil szinten tartják. Egyes államokban azonban sok faj védettségi státusza sárgára emelkedett, ami "fokozott figyelmet" igényel.

Videó a fecskékről