Krím kígyói: mérgező és nem mérgező

A Krím-félsziget természete gazdag és változatos, ahol a hegyi-erdei tájak együtt élnek síksági sztyeppekkel. Számos állatfaj él ezeken a területeken, köztük hét kígyófaj, amelyek közül kettő veszélyes lehet az emberre. A turizmust kedvelőknek, valamint a városon kívüli kikapcsolódás kedvelőinek különbséget kell tenniük a veszélyes és az ártalmatlan hüllők között. Azt sem árt tudni, hogyan kell helyesen viselkedni egy kígyóval való találkozáskor, mit lehet és mit nem lehet ilyenkor tenni.

Mérgező kígyók

A Krím-félszigeten található mérgező kígyók közül csak a sztyeppei vipera él, amely főleg Eurázsia sztyeppei és erdő-sztyepp övezeteiben található.

Sztyeppei vipera

Meglehetősen nagy kígyó, testhossza körülbelül 40-60 cm, míg a hímek gyakran kisebbek, mint a nőstények.

A szokásos viperától eltérően, amelynek teste középen szélesebb, a sztyeppei vipera teste közel azonos vastagságú, míg az oldalakon kissé lapított.

A fej enyhén megnyúlt, elöl közepes méretű szabálytalan pajzsok borítják, a pofa szélei kissé megemelkednek.

A kígyó pikkelyei szürkésbarna színűek, míg a hátán fekete vagy sötétbarna cikkcakkos mintázat található. A test oldalain enyhén homályos sötét foltok sorakoznak. A has szürkés, világos foltokkal. A sötétebb, majdnem fekete, melanisztikus sztyeppei viperák nagyon ritkák.

Leggyakrabban ez a kígyó a lábánál, a sztyeppékben, a félsivatagokban, valamint a hegyekben található, ahol akár 2700 méteres tengerszint feletti magasságban telepednek le.

Fontos! A nyári szezonban a sztyeppei vipera főleg a reggeli és esti órákban aktív, míg tavasszal és ősszel inkább nappal vadászik. Szárazföldön meglehetősen lassú, de jól úszik, bokrok vagy alacsony fák ágaira tud felmászni.

Ez a kígyó akkor ébred fel, amikor a levegő hőmérséklete eléri a hét fokot, és költési időszaka április-májusra esik. A nyár végén a kígyó 4-24 kölyköt hoz világra, amelyek mérete körülbelül 11-13 cm, amelyek a harmadik életévben ivaréretté válnak.

A sztyeppei vipera veszélyes lehet az emberre, ugyanakkor nagy haszna is van, hiszen nemcsak a kismadarakat és gyíkokat pusztítja el, hanem a mezőgazdasági kártevőket - rágcsálókat és orthopterákat is. Táplálékának jelentős részét a sáskák teszik ki, ami gyakran valóságos katasztrófává válik a gazdálkodók számára.

Nem mérgező kígyók

A Krím-félsziget területén hat nem mérgező kígyófaj él. Egyikük azonban veszélyt jelenthet egy személyre, mivel agresszív hajlam jellemzi.

Sárga hasú kígyó

A legnagyobb európai kígyók közé tartozik: néha eléri a 200-250 cm-t, míg a hímek hosszabbak lehetnek, mint a nőstények.

A sárga hasú csík feje kicsi, lekerekített pofa, a nyaktól elválasztó elfogás rosszul kifejezett. A szemek enyhén kiállóak, kerek pupillával. A pikkelyek közepes méretűek, meglehetősen simaak.

A test felső része olíva vagy sárgásbarna, vagy vöröses, piros-cseresznye árnyalatú, szinte fekete egyedek is vannak. A has egyszínű, világos sárga, narancssárga vagy vöröses narancssárga.

Ezek a kígyók szeretnek nyílt területeken megtelepedni - sztyeppéken, félsivatagokban, kövek között, szakadékok és vízmosások lejtőin.

Bokrokban, erdősávokban, kertekben, szőlőkben, házromokban, szénakazalokban is megtalálhatók. A hegyek 1600 méteres tengerszint feletti magasságba emelkednek.

Rágcsálókra, gyíkokra, kétéltűekre, madarakra és néhány kígyófajra vadásznak, beleértve a kígyókat és a viperákat.

Április-májusban párosodnak, 2,5 hónap elteltével a nőstény 5-18 tojást toj le, amelyből ősz elején kb 30 cm hosszú kígyók kelnek ki. 3-4 éves korukban érik el az ivarérettséget, a sárgahasú kígyók 8-10 éves korukban élnek természetes élőhelyükön.

Ezek a kígyók nem félnek az emberektől, amikor találkoznak velük, nem próbálnak minél előbb elkúszni, hanem gyűrűkbe gömbölyödve dobnak egy ember felé akár 2 méteres távolságból, miközben megpróbálják bejutni az arcba. A sárgahasú kígyó harapása nagyon fájdalmas, és gyakran kis heget hagy maga után.

Leopárdmászó futó

Ennek a fajnak a hímjei általában nem haladják meg a 100 cm hosszúságot, a nőstények kissé nagyobbak lehetnek - akár 120 cm. Ezt a kígyót, amelyet viszonylagos vékonysága és sajátos színe különböztet meg, szinte lehetetlen összetéveszteni más rokon fajokkal.

A leopárdkígyó feje keskeny és enyhén megnyúlt, szeme aranynarancssárga, közepes méretű, pupillája kerek.

A test fő színe szürkés vagy gyöngyházszürke, rajta barnás vagy vöröses árnyalatú foltokkal, amelyek a leopárd bőrén lévő mintára emlékeztetnek és fekete körvonallal szegélyezik.

A leopárdkígyók Dél-Európában találhatók. A Krím-félszigeten kívül megtalálhatóak például Olaszországban, Görögországban, Törökországban, Bulgáriában, Horvátországban.

Ezek a kígyók főleg egérszerű rágcsálókkal, például pocokkal táplálkoznak. Szaporodási időszakuk május-június, augusztus-szeptemberben kel ki 2-5 kölyök.

A leopárdfutók békés beállítottságúak, és soha nem támadnak meg először egy embert, de önvédelem közben megpróbálhatnak harapni.

Négy sávos hegymászó futó

Egy nagy kígyó, amely eléri a 260 cm-t, de teljesen ártalmatlan az emberre.

A fej hosszúkás-rombusz alakú, a nyaki metszés rosszul kifejeződik. A test felső része általában világosbarna, sárgás vagy szürkés árnyalatú, a hasa szalmasárga, néha sötétebb, elmosódott foltok formájában.

Ennek a kígyófajnak a jellemzője a négy keskeny, sötétbarna színű hosszanti csík, amelyek a hüllő testének felső részén találhatók.

A négysávos mászókígyó előszeretettel telepszik meg a jól fűtött helyeken, ahol árnyékos, meglehetősen párás területek vannak. Találkozhatunk vele erdők szélén és szélén, folyók árterén, bokrokkal benőtt sziklás lejtőkön, homokos pusztákon, szőlőkben és kertekben.

Felhős napokon ebbe a fajba tartozó kígyók nappal, napsütéses és forró napokon pedig éjszaka és alkonyatkor vadásznak.

Rágcsálókkal, nyúlfélékkel, madarakkal táplálkozik. Tökéletesen mászik fára, ráadásul tudja, hogyan kell leküzdeni az egymástól távol eső ágak közötti távolságot a levegőben.

Júliusban vagy augusztusban a nőstény 4-16 tojást rak, 7-9 hét után a kölykök átlagosan 20-30 cm hosszúak. 3-4 év alatt válnak szaporodásra.

Nem agresszívak az emberekkel szemben, és ha véletlenül találkoznak velük, ezek a kígyók általában maguk is igyekeznek minél előbb elbújni a sűrű fűben.

Rezes fejű kígyó

A Krím-félszigeten csak egy rézfejfaj található - rezes fejű kígyó. Ezeknek a kígyóknak az átlagos hossza 60-70 cm, ráadásul a farka 4-6-szor rövidebb, mint a test.

A fej majdnem ovális, a pupilla kerek, a szemek színe borostyán-arany vagy vöröses.

A pikkelyek simaak, a felsőtest szürke, sárgásbarna vagy vörösesbarna színű, réz árnyalattal. Ebben az esetben a hátsó részen mintázat lehet közepes méretű elmosódott foltok vagy foltok formájában.

A has színe leggyakrabban szürkés, de bármilyen színű is lehet az acélkéktől a majdnem vörösig, és gyakran vannak sötét, elmosódott foltok vagy foltok.

A rézfejek fején jellegzetes mintázat figyelhető meg, sötét csík formájában, amely az orrlyukaktól a halántékig terjed.

A rézfejűek jól megvilágított, meglehetősen száraz helyeken telepednek meg, például erdőszéleken, erdős tisztásokon, réteken és erdőirtásokban, és akár 3000 méteres tengerszint feletti magasságig is képesek megmászni a hegyeket.

Ez a kígyó nappali, bár néha alkonyatkor és még éjszaka is látható.

Gyíkra, kismadarakra, rágcsálókra, kétéltűekre, valamint kígyókra vadászik, néha kisebb egyedeket is megeszik fajtájából.

A rézfejűek költési időszaka májusban van, nyáron 2-15 kölyök kel ki a nőstény által lerakott tojásokból, amelyek vékony héjúak. Ennek a fajnak a kígyói 3-5 év alatt érik el az ivarérettséget, és a rézfejek összesen körülbelül 12 évig élnek.

A rézfejűek nem támadják meg először az embereket, és nem is harapnak. Ha azonban megpróbálja megragadni a kígyót, az felszisszen, és egy lehetséges ellenség felé csap. Ha nem akarja magára hagyni, akkor egy nagyon kellemetlen szagú folyadék segítségével próbálja elriasztani az esetleges ragadozót, amelyet speciális mirigyek termelnek.

Már rendes

Már könnyen megkülönböztethető a többi kígyótól a fején lévő sárgás, narancssárga vagy fehér foltok alapján.

Ezeknek a kígyóknak az átlagos mérete 140 cm, de a nőstények akár 2,5 méteresre is megnőhetnek. A fej háromszögletű, a pofa oldalától kissé lekerekített. A kígyók pupilla kerek, nem függőleges, mint a mérgező kígyókban.

A pikkelyek sötétek, szürkék vagy akár feketék, a has sápadt, sárgás vagy világosszürke, gyakran barnás-zöld jegyekkel tarkítva.

A kígyók szeretnek megtelepedni párás helyeken, gyakran előfordulnak ezek a kígyók folyók, tavak partjain, valamint vizes élőhelyeken, nedves réteken.

Ezek a kígyók nem félnek az emberektől, gyakran települések közelében telepednek le, sőt néha házak pincéjébe vagy veteményeskertbe is bekúsznak.

Előszeretettel fogyasztanak kígyót kétéltűeken, egérszerű rágcsálókon és kismadarakon, és megeszik a nagyméretű rovarokat is.

Ezek a kígyók tavasszal párzanak, ezután a kígyó 8-30 tojást tojik. 1-2 hónap múlva kölykök kelnek ki belőlük, melyek testhossza 15-20 cm. 3-5 éves korukra készen állnak a szaporodásra, és a kígyók összesen körülbelül 20 évig élnek.

Ezek a kígyók békésen bánnak az emberekkel, és nem támadnak először. Ám ha bosszankodnak, vagy ártani próbálnak nekik, védekezésül speciális mirigyek által termelt sűrű, csípős szagú folyadékkal leönthetik az embert. Ritkán harapnak, és a név által okozott sebek gyakran fertőzöttek, amiatt, hogy a kígyók fogai meggörbültek, és rothadó ételmaradék halmozódik fel rajtuk.

Víz már

Egy kígyó, amelynek mérete nem haladja meg az 1,6 métert, és a nőstények nagyobbak, mint a hímek. Feje csaknem ovális, a pofa felé enyhén elvékonyodik, a pupilla kerek.

A test felső részén lévő pikkelyek olíva, olívaszürke vagy zöldesbarna színűek, amelyeken sötétebb árnyalatú foltok vagy csíkok vannak elszórva. Ezen kívül vannak még tiszta olajbogyó vagy fekete vízi kígyók.

A vízi kígyók fején nincsenek sárga vagy narancssárga jegyek, hanem sötét V-alakú foltok.

A vízikígyó életmódja szorosan összefügg a sós vagy édesvízi testekkel, ahol főleg vadászik. Ugyanakkor étrendjének több mint fele hal, az étlap többi részét túlnyomórészt kétéltűek teszik ki.

Ezeket a kígyókat gyakran lehet látni a krími torkolatvidéken, ahol szívesen vadásznak a géb család halaira.

A vízi már nem agresszív, és ő maga is igyekszik elkerülni a találkozást egy személlyel. Ha védekeznie kell, akkor azt csípős szagú folyadék segítségével teszi, amely a farka mellett található mirigyekben termelődik.

Kígyó viselkedése

A legtöbb ember fél a kígyóktól, ezért egyáltalán nem akar találkozni velük. De még maga a hüllő számára sem nevezhető kellemesnek az emberrel való ütközés, ezért a legtöbbjük, nagyon ritka kivételekkel, megpróbál a lehető leghamarabb elkúszni, alig érezve az emberek közeledését.

Annak érdekében, hogy a kígyóval való véletlen találkozás komoly következmények nélkül történjen, ajánlott bizonyos szabályokat betartani:

• Erdőbe vagy hegyi túrázáskor hosszú szűk nadrág vagy overall viselése javasolt, melynek szárát gumicsizmába kell bújtatni. Ez segít megvédeni a kígyó fogait, ha ütközik vele. Végül is a legtöbb hüllő fogai meglehetősen kicsik, ezért előfordulhat, hogy nem szúrják át a cipőket vagy a ruhákat.
• Amikor olyan helyre költözik, ahol kígyóknak kellene élniük, úgy kell sétálnia, hogy a lépések zaja jól hallható legyen. A kígyók, érezve a talaj vibrációját, maguk is rohannak elbújni az emberek elől.
• Ha véletlenül találkozott egy kígyóval mezőn, erdőben, veteményesben vagy a hegyekben, semmi esetre se közelítse meg. Jobb távolabb megállni, és nyugodtan megvárni, amíg a hüllő magától elkúszik.
• Ha a kígyó agressziót mutat, és gyakran a nem mérgező, de harapós sárga hasú kígyók viselkednek, olyan ütközéseket, amelyeket jobb elkerülni, akkor meg kell próbálnia távolodni a hüllőtől, miközben folyamatosan szem előtt tartja.
• Semmi esetre se közelítsen egy kövön vagy egy kidőlt törzsön felmelegedő kígyóhoz, nemhogy megpróbálja elűzni vagy megölni. Valójában ebben az esetben a hüllő kétségbeesetten küzd az életéért.
• Mielőtt leülnél az erdőbe vagy a hegyekbe egy kőre vagy csonkra, alaposan körül kell nézned, hogy megbizonyosodj arról, nincs-e kígyó.
• A turistasátorba vagy hálózsákba bemászó kígyót nem szabad megijeszteni és agresszióra provokálni. Nyugodtan, hirtelen mozdulatok nélkül meg kell várnia, amíg maga a hüllő elmászik az emberektől.
• Semmiképpen sem szabad megölni a kígyókat, még akkor sem, ha megjelenésük undorítónak vagy ijesztőnek tűnik.

A Krímben nincs egyetlen kígyó sem, amely halálos lenne az emberre. Még a sztyeppei vipera mérge is sokkal gyengébb, mint rokon fajainak mérge. Ami az ártalmatlan leopárdot és a négycsíkos kígyót illeti, nem valószínű, hogy találkozunk velük, mivel ezekhez a fajokhoz tartozó kígyók ritkák, ráadásul védettek. Ezért ha szembesül velük, ne próbálja meg elkapni vagy bántani őket. A krími kígyók egyetlen faja, amely agresszív lehet az emberekkel szemben, a sárgahasú kígyó, amelytől csak távol kell maradnia, és nem kell bosszantania. És természetesen nem szabad megijeszteni a kígyót vagy provokálni támadást, mert csak akkor lesz ártalmatlan mindkét fél számára a találkozás ezzel a hüllővel.

Videó: a Krím-félsziget kígyói