A kaukázus kígyói: mérgezőek és nem mérgezőek

A Kaukázusban élő kígyók nagyon változatosak, mérgező és ártalmatlan, vízi és szárazföldi, nagy és közepes vagy kis méretű kígyók. Ez a sokféleség egy meglehetősen nagy területű régió éghajlati és táji adottságainak köszönhető.

Mérgező kígyók

A hüllők osztály alrendjének és a pikkelyes rendnek veszélyes és mérgező képviselői szinte mindenhol megtalálhatók a Kaukázusban. Ezenkívül a leggyakoribb fajok egyedei elérhetik a két vagy több méter hosszúságot. A mérgező kígyók sokféle környezeti körülmény között boldogulnak, beleértve az erdei övezeteket, sztyeppeket és sivatagokat, valamint a hegylábokat és a hegyvidéki területeket.

A vipera igazi

Az igazi viperák általában kis méretűek. A nyaktól távolabb eső fejet meglehetősen kicsi pikkelyek borítják, de egyes példányokat apró pikkelyek jellemzik. Az ilyen kígyók mérge a legmérgezőbb az emberre, nagyon éles és gyorsan növekvő fájdalmat és súlyos duzzanatot okoz a harapás helyén. Két órán belül érgyulladás alakul ki, majd pár nap múlva vérzéses hólyagok képződnek. Az ilyen veszélyes hüllő kedveli a korhadt tuskókat, más állatok odúit és bokrokat, és minden hirtelen mozdulatot a vipera provokációnak és agressziót okoz.

Közönséges vipera

A fajok képviselői lapos fejűek, méretei jelentősen eltérnek a test átlagos vastagságától. A legtöbb egyedre a gerinc mentén cikk-cakk mintázat jellemző. A közönséges vipera harapása rendkívül ritkán halálos, de fennáll annak a veszélye, hogy ez a kígyó mérgezi az embereket. Az orvosi gyakorlatban jól ismertek a megharapott embereknél a súlyos tünetek teljes hiányának esetei, de leggyakrabban a harapás eredménye szédülés és hányás, görcsös állapot és eszméletvesztés. Közönséges viperák hűvös helyeken élnek, és hegyvidéki terepen is élnek.

Sztyeppei vipera

Egy nagy kígyó testhossza körülbelül 55 cm, a farok hossza 7-9 cm, de a nőstények leggyakrabban észrevehetően nagyobbak, mint a hímek. A meglehetősen lomha viperának enyhén megnyúlt feje és megemelt pofa szélei vannak. A fej felső felületén apró, szabálytalan alakú pajzsok találhatók. A hegyi és lapos zsályássztyeppek ilyen tipikus lakói kiváló úszók, de gyakran megmásznak cserjéket, faágakat. A sztyeppei vipera mérgező kígyó, de a halál ritka. Leggyakrabban a méreg hatása alatt általános mérgezés alakul ki.

Dinnik viperája

A híres orosz zoológusról, Nyikolaj Jakovlevics Dinnikről elnevezett kígyót meglehetősen szokatlan szín jellemzi. A szürkés-zöld hát hátterében mindig hangsúlyos citromfekete minta látható. A kifejlett példányok átlagos hossza ritkán haladja meg az 50-55 cm-t. A nagy frontális és a supraorbitális scutek között egy vagy pár kis pikkelysor található. A kígyóméreg nagyon mérgező az emberre. A Dinnik vipera vonzó élőhelye a szubalpin rétek által képviselt tájak, valamint a stabil nappali hűvösségű erdők.

Gyurza

Funkció gyurzy a testhossz, gyakran eléri a két métert. A test túlnyomórészt sötétszürke, fekete vagy fekete-lila színű, világos hassal és vékony nyakrésszel. A kaukázusi fauna összes kígyójának legnagyobb képviselője nagyon komoly veszélyt jelent az emberekre, ami a harapás során az emberi szervezetbe bevitt erős méregnek köszönhető. A halál pár óra múlva jön. Ugyanakkor egy támadó kígyó egy dobásban könnyedén képes legyőzni két métert. Gyurza természetes élőhelye a sziklás patakok és hegyoldalak, bőven benőtt bokrokkal.

Tigris már

A pikkelyes Észak-Kaukázus meglepő színű képviselője a "feltételesen mérgező" kígyók kategóriájába tartozik. A tigrisnek már jól körülhatárolható élénkzöld bőre van, vörös és élénk narancssárga foltokkal. Egy felnőtt kígyó átlagos hossza ritkán haladja meg a 100-110 cm-t. Ennek a közepes méretű hüllőnek a harapását nagyon erős vérzés kíséri, ami egy pár maxilláris fog nagy méretének köszönhető. A faj képviselői a mérgező kobra utánzásának módjáról ismertek. Tigris már csuklya formájában lelapítja a nyakát, és a test elejét a talaj fölé emeli.

Shitomordnik

A hetven centiméteres mérges kígyó barna általános testháttérrel rendelkezik, amelyen jól láthatóak a gerinc mentén elhelyezkedő szürke keresztirányú foltok. A kötélkígyó harapása rendkívül fájdalmas és veszélyes az emberre. A mérgezés következtében számos vérzés megjelenése figyelhető meg a belső szervekben. Többek között ennek a kígyónak a harapása helyi bénulást vagy nekrózist válthat ki. Természetes körülmények között a shitomordniki a sztyeppeken és az erdőkben él, és megtalálható a sziklás terepen és az észak-kaukázusi folyók alsó szakaszán is.

Nem mérgező kígyók

Ma bolygónkon a nem mérgező kígyók száma jelentősen meghaladja a mérgező fajok képviselőinek számát. A harapás szempontjából ártalmatlan hüllők teljesen méregmentesek, ezért a vadászat során képesek a kifogott zsákmányt egészben lenyelni (kígyók), vagy inkább előfojtani zsákmányukat (boák, kígyók) ).

Már közönséges

Az Eurázsia mérsékelt övi szélességi körein élő valódi kígyók fajainak leggyakoribb képviselője, egy nem mérgező kígyó az Already-shaped családból, könnyen megkülönböztethető a jellegzetes sárga "fülek" jelenlétéről. A Kaukázus területén meglehetősen nagy méretű kígyók élnek, amelyek testhossza meghaladja a 100 cm-t. Kígyó teljesen nem agresszív, ezért ha valakivel találkoznak, inkább visszavonulnak. A közönséges kígyó fő élőhelye gyakran nedves lombozattal borított tisztások. Ennek a nem mérgező kígyónak az abszolút szerénysége és a különböző életkörülményekhez való alkalmazkodóképessége lehetővé teszi, hogy szinte bármilyen biotópban megtelepedjen.

Macska kígyó

Tejsárga, világosszürke vagy rózsaszínes színű, sötét foltokkal, a kígyó maximális testhossza 100 cm. A fajok képviselőit a testtől nyaki elfogással élesen elválasztott fej, valamint az oldalról enyhén összenyomott test és a függőleges pupillák különböztetik meg. A macskakígyó nagyon jól mászik bokrokra és fákra, sziklás lejtőkre és épületfalakra. Forró napokon a kígyó kizárólag szürkületkor vagy éjszaka fordul elő, előnyben részesítve a ritka fűvel és cserjés növényzettel benőtt sziklás lejtőket, a félsivatagokat és a hegyi erdők környékét.

Sárga hasú kígyó

Az Észak-Kaukázus területének faunájának egyik elterjedt képviselője méretéről is híres, és Európa legnagyobb kígyóinak kategóriájába tartozik. A felnőttek átlagos mérete gyakran meghaladja a 2,5 métert. A fajt olajbogyó vagy sárgás bőr, kidülledő szemek, narancssárga has és meglehetősen pimasz viselkedés jellemzi. Ezt a kígyót az agresszivitás és az a képesség, hogy meglehetősen fájdalmas harapást okozzon az embernek, de a sárgahasú kígyó mérge teljesen biztonságos az ember számára. Az ilyen hüllő leggyakrabban a folyami sziklák és vízmosások lejtőin telepszik le, és a száraz sztyepp régiókban is előfordul.

Kaukázusi kígyó

A már alakú fajok képviselőjének testhossza jelentéktelen, nem haladja meg az egy métert. Ezt a hüllőt, amelyet a híres svájci természettudósról, Gogenakerről neveztek el, a fején lévő kis sötét foltok, valamint a nyakon található eredeti H-alakú "bélyeg" különbözteti meg. A transzkaukázusi kígyó előszeretettel telepszik meg különféle épületek romjaiban, gyakran előfordul szőlőültetvényekben és erdőkben. A kígyó nappal ébren van, de az éjszaka beálltával megpróbál elbújni a nagy madarak és más ragadozók elől. Az emberek számára a transzkaukázusi kígyó nem jelent veszélyt.

Féregszerű vak kígyó

A vakkígyók családjába tartozó kígyófajok képviselője nagyon elterjedt Észak-Kaukázus keleti részén. Egy felnőtt féregszerű vak kígyó hossza általában nem haladja meg a 30-35 cm-t. A kígyó pofa enyhén lapított és lekerekített, és egy meglehetősen nagy intermaxilláris pajzs. A vak kígyókat fényes barna-vörös pikkelyek különböztetik meg, megjelenésük pedig erősen hasonlít egy meglehetősen nagy gilisztára, amely nem csak a test elülső, hanem a hátsó végével is könnyedén előre tud haladni. Ez a kígyó a borókás erdőkben található, és hangyafészkek közelében is megtelepedhet.

Ha találkoztál egy kígyóval

A Kaukázus területén való utazás során hasznos lesz, ha képes lesz önállóan megkülönböztetni a mérgező kígyókat az emberek számára biztonságos hüllők képviselőitől:

• egy mérgező kígyó különbözik az ártalmatlan rokonoktól a fogak speciális szerkezetében, amelyek hosszabbak, leggyakrabban íveltek, és a felső állkapocs elülső részében találhatók;
• a veszélyes hüllőknek általában háromszög alakú fejük van, és minden nem mérgező fajnál ovális;
• a legtöbb esetben a mérgező kígyók szemeit inkább függőleges, mint kerek pupilla különbözteti meg;
• a mérgező képviselők szeme és orrlyukai között speciális gödrök vannak, amelyek segítenek felismerni a melegvérű zsákmányt;
• a kígyót egy pár élénksárga vagy narancssárga foltról lehet felismerni, amelyek a fej oldalán találhatók;
• a veszélyes hüllők farkpikkelyei egyetlen csíkban helyezkednek el, a nem mérgező kígyók esetében pedig a számuk duplája.

Ha hüllővel találkozik, ne próbálja megérinteni. A magas csizma védi legjobban lábát, a zseblámpa pedig csökkenti az éjszakai kígyótámadások kockázatát. Kerülje el azokat a területeket, ahol korhadt tuskók vagy üreges fák találhatók almozás céljából.

A különböző típusú mérgező kígyókkal régóta dolgozó szakemberek biztosítják, hogy az ilyen hüllők csak vészhelyzetben, önvédelemből képesek harapást okozni az embernek. Ezért szigorúan tilos a kígyót a kíváncsiság kedvéért üldözni. Ez a viselkedés leggyakrabban hüllő támadását váltja ki.

Ha a kígyó megharapta

Ha egy kígyót véletlenül megzavart egy megtámadott személy, akkor a bőrön hagyott nyom jellemzői alapján megkülönböztetheti egy mérgező faj harapását a biztonságostól. Amikor egy mérgező kígyó megharapja, egy pár fogból kellően mély szúrás keletkezik. A nem mérgező hüllők két sor apró és alig észrevehető szúrás vagy néhány karcolás formájában hagynak nyomot. Az ilyen harapások általában nem jelentenek komoly veszélyt, de a sebeket bármilyen antiszeptikus készítménnyel kell kezelni, majd gipsszel kell védeni a külső hatásoktól.

Vipera, gyurza vagy kormorán megharapásakor teljes pihenést kell biztosítani az érintett végtagnak, ami lelassítja a méreganyagok terjedését a szervezetben. A mérget a harapás után azonnal kipréselik a sebből, és szükség esetén a sebet kitágítják, aminek köszönhetően a veszélyes méreg jelentős része a vérrel eltávolítható. Ezután a harapás helyét fertőtlenítőszerrel alaposan fertőtlenítjük, és steril kötést alkalmazunk. Az áldozatot a lehető leghamarabb a legközelebbi egészségügyi intézménybe kell vinni, ahol teljes körű orvosi ellátást és speciális, magasan specializált ellenszert vezetnek be.

Videó: a Kaukázus kígyói