Amerikai szőrtelen terrier

Amerikai szőrtelen terrier. Amerikai szőrtelen terrier) egy meglehetősen fiatal fajta, először az Egyesült Államokban tenyésztették ki a 70-es években. A fajta ősei patkányfogó terrierek voltak, de 2004-ben a fajta teljesen elkülönült a többitől. Aranyos, intelligens és bújós kutyákként a szőrtelen terrierek egyre népszerűbbek, mivel úgy tartják, hogy jók a kutyaszőrre allergiások számára.

A fajta története

Az amerikai szőrtelen terrier története bizonyos pontokon megegyezik a patkányfogó vagy patkányterrier kutya történetével. Több száz évvel ezelőtt jelentek meg először a Brit-szigeteken, és eredetileg brit farmerek használták patkányok, nyulak és rókák irtására.

Évszázadokon keresztül a patkányfogó terriereket kizárólag munkakutyaként tenyésztik, külsejüktől függetlenül. Ennek eredményeként több különálló fajta is megjelent, például a foxterrier.

Amikor az emigránsok elkezdtek érkezni Amerikába, sokan magukkal vitték kutyájukat. Többféle terriert kevertek egybe, mivel nem volt sok választás közöttük, plusz további kutyák is kerültek hozzá.

A Pied Piper Terrier az 1800-as és 1930-as években a farmok egyik legnépszerűbb fajtájává vált. Bátortalanok, fáradhatatlanok a rágcsálókra vadászva, ezáltal növelik a nyereséget és visszatartják a betegségek terjedését.

Más típusú terrierekkel ellentétben a patkányterrierek nagyon közel állnak a gyerekekhez és a családhoz, és jó temperamentummal rendelkeznek. 1930-ra az ipari forradalom arra kényszerítette a gazdálkodókat, hogy elhagyják falvakat és városokba költözzenek, és a fajta népszerűsége csökkent.

Ezek voltak a fajta ősei, de térjünk vissza közelebbi időkbe. A mutációk az új fajták megjelenésének hajtóereje. Elég gyakoriak, de a legtöbb mutációt nem veszik észre. Az egyik ilyen mutáció 1972 őszén történt, egy patkányterrier alomban.

Egy teljesen meztelen kiskutya normális szülőktől született, úgy nézett ki, mint a testvérei, csakhogy nem volt bundája. A gazdik nem tudtak mit kezdeni ezzel a rózsaszín, sötét foltos kölyökkutyával, és úgy döntöttek, hogy barátaiknak, Edwin Scottnak és Willie Scottnak (Willie és Edwin Scott) adják.

Josephine-nek hívták, és megszerették, mivel intelligens és kedves kutya volt. További plusz volt, hogy a gyapjú nem esett le róla, és a házban a tisztaság ugyanazon a szinten maradt.

A Scott család annyira rajongott Josephine-ért, hogy úgy döntöttek, új fajtát, szőrtelen kutyákat hoznak létre. Konzultáltak genetikusokkal, tenyésztőkkel, állatorvosokkal és egyetemi hallgatókkal, de a legtöbben kételkedtek, hogy ez megvalósítható-e. Egy évesen Josephine-t párosították apjával, mivel az ő génjei felelősek egy meztelen kölyökkutya megjelenéséért.

A feltételezés helyes volt, az alomban három rendes kölyökkutya és egy meztelen lány született, akit később cigánynak neveztek el. A skótok többször megpróbálták megismételni a kísérletet, de mindegyik kölyökkutya normális volt.

Végül 9 évesen Josephine szült utoljára. Az alom egy meztelen fiúból, egy lányból és két rendes kiskutyából állt. Snoopy, Jemima, Petunia és Queenie néven egy új fajta alapja lett.

A skótok nagyon örültek a sikernek, és úgy döntöttek, hogy megtartják az összes kölyköt. Trout Creek Kennel néven kennelt hoztak létre, és amikor a kölykök egyévesek lettek, Snoopy mindhárom nővérrel párosodott.

Jemima végül három kölyökkutyát szült, amelyek mindegyike szőrtelen volt, míg Petunia és Queenie mindkét fajtája volt. Ez meggyőzte az állatorvosokat, hogy a szőrtelenségért felelős mutáció recesszív, és a fajta létrehozható.

A Trout Creek Kennel a 80-as és 90-es években folytatta a tenyésztést. Sok kölyökkutya más családokban kötött ki, és olyan szeretett lett, mint Josephine, a fajta kezdett elterjedni Amerikában. Mivel a törzskönyveket a kezdetektől fogva összeállították, többet tudunk ennek a fajtának a történetéről, mint bármelyik másikról.

Ismeretes, hogy a génállomány nagyon kicsi volt, és ezeket a kutyákat gondosan keresztezték más patkányterrierekkel. Mivel ezek a terrierek két vagy akár három különböző méretben is megjelentek, az amerikai szőrtelen terrierek miniatűr és szabványos méretben jelentek meg.

Annak ellenére, hogy skót erőfeszítéseket tettek egy teljesen új fajta létrehozására, a legtöbb tulajdonos Patkányterrier néven regisztrálta kutyáit különböző szervezeteknél. Ez fenyegetni kezdte az új fajtát, és először a Ritka fajták Szövetsége (ARBA), majd a National Rat Terrier Association (NRTA) ismerte el különálló és egyedülállóként. Sok éven át a legtöbb klub nem volt hajlandó elismerni az új fajtát, attól tartva, hogy az megsérti más fajták tisztaságát.

Csak 1990-ben kezdett megváltozni a hozzáállás, és 1999-ben az UKC teljes mértékben elismerte a fajtát. Azonban csak a patkányterrier változataként a meztelen megjelenés. Bár Scott nem volt teljesen elégedett ezzel, úgy döntöttek, ez jobb, mint a semmi.

Mivel az UKC a második legnépszerűbb kutyás szervezet az Egyesült Államokban, sikere hozzájárult a fajta sikeréhez. Emellett 1999-ben Amerikán kívül, Kanadában is elismerték. 2004-ben az UKC úgy döntött, hogy teljesen elkülöníti az amerikai szőrtelen terriert a többi terriertől. 2016 januárjában az American Kennel Club hivatalosan is elismerte a fajtát.

Az amerikai szőrtelen terrier egyediségét genetikai kutatások igazolják. A helyzet az, hogy a szőrtelen kutyák más fajtái szükségszerűen kétféle típusból születnek. Mivel mutációjukat egy domináns, homozigóta gén közvetíti, és csak egy másolatra van szükség, ha kettő van, a kölyökkutya az anyaméhben meghal.

Ennek eredményeként szőrtelen és normál kölykök születnek egy alomban, még akkor is, ha mindkét szülő szőrtelen. Az amerikai terrierben pedig a gén recesszív, ami azt jelenti, hogy két szőrtelen apára van szüksége az átvitelhez.

És ez azt jelenti, hogy az ilyen szülőktől született kölykök mindig meztelenek lesznek. Valójában az AHTA célja a szőrös kutyák teljes kiiktatása a tenyésztésből, de csak a génállomány kellő bővítése után.

Ennek a mutációnak más előnyei is vannak, nem befolyásolja a kutyák fogait, mint más fajtáknál, és gyakorlatilag nincs szőr, míg más fajtákban részben megmarad.

Hatalmas plusz, hogy sokkal kevesebb az allergia az amerikai szőrtelen terrierekre. Igen, súlyos esetekben megnyilvánulhat, de a legtöbb allergiás jól tolerálja ezeket a kutyákat.

Leírás

Mindenben hasonlítanak a patkányterrierekhez, kivéve a gyapjút, ami nem az. Az amerikai szőrtelen terrier két méretben kapható, bár mindkettő meglehetősen kicsi.

Miniatűr 25,4-33 cm marmagasság és standard 33-45,72 cm. A kutya méretétől függően a súlya 2,27 és 7 kg között mozog.

Nagyon erős felépítésűek, bár nem nevezhetők zömöknek. A különbség a patkány terriereknél a farokban van, míg az előbbinél a farok dokkolt, a szőrtelen terriereknél meghagyva.

A fajta nem minden képviselője teljesen meztelen, mivel rendszeresen keresztezik őket más vonalakkal a génállomány bővítése érdekében. Ezeknek a kutyáknak rövid, sűrű és sima szőrük lehet.

A szőrtelen kutyákat nagyon nagy szín- és foltkülönbség jellemzi. Általában egy bőrszínt részesítenek előnyben, a háton, az oldalakon és a fejen eltérő színű foltok találhatók. Bőrük fényérzékeny, napozhat a napon, valamint erősen leéghet.

karakter

Jellemükben hasonlítanak más terrierekhez, valamivel kevésbé energikusak és élénkek. Az amerikai szőrtelen terriereket elsősorban társként és aranyos kedvtelésből tartott kutyákként tenyésztették. Nagyon hűségesek családjukhoz, akikkel szoros barátságot kötnek. Nincs szükségük semmire, csak arra, hogy a szeretteik közelében legyenek, és a magányban sokat szenvednek.

Sok terriertől eltérően a meztelenül nagyon jól kijönnek a gyerekekkel, megfelelő szocializáció mellett megőrülnek a gyerekekért. A legtöbb kutya, különösen a nagyobbak, képes elviselni a gyermekbántalmazást, amely a legtöbb más fajtát károsítaná.

Udvariasak és toleránsak az idegenekkel szemben, vannak, akik nagyon barátságosak, állandóan új ismeretségeket keresnek. Empatikusak és figyelmesek, remek harangok tudnak lenni idegenek érkezéséről. De őrző kutyaként nem alkalmasak, mivel nem rendelkeznek sem agresszivitással, sem erővel.

Megfelelő szocializációval az amerikai szőrtelen terrier jól kijön más kutyákkal és macskákkal. A kis állatok egészen más tészta, különösen a hörcsögök és a patkányok.

A patkányfogók túl sok generációja van a vérében ahhoz, hogy elfelejtsék az ösztöneiket. Ha egy ilyen kutyát egyedül hagy a hörcsögével, akkor újat kell vennie.

Ezek a kutyák okosak és motiváltak, hogy a gazdájuk kedvében járjanak. Elég könnyű edzeni, bár némelyik nagyon makacs lehet. Bár ez nem egy domináns fajta, de ha adsz neki egy leszármazást, akkor szívesen rosszul viselkedik. Még a fajta jól nevelt tagjai is huncutkodhatnak.

Energikusak és aranyosak, nem lusták és napi 30-45 perc séta is elég nekik. Nélkülük az unalomtól szenvednek, és romboló magatartást fognak kifejteni. Lakásban való tartásra kiválóan alkalmasak, de nem mondható el, hogy nagyon láthatatlanok benne.

Nem, játszaniuk kell, és részt kell venniük az Ön ügyeiben. Séta közben egyébként fontos figyelni a bőrüket, kerülni a leégést és a hidegben való tartózkodást.

Az amerikai terrierek sokat tudnak ugatni. Hangjuk tiszta, és sokkal többet tudnak ugatni, mint más kutyafajták, néha órákig megállás nélkül. Megfelelő szülői nevelés nélkül ez a viselkedés problémát jelenthet.

Egészség

Bár várható élettartamuk nagyon hosszú, 14-16 év, maga a fajta nagyon fiatal, és még nem halmozott fel elegendő statisztikai adat genetikai betegségeiről. Egy dolog világos, az összes szőrtelen kutyafajta közül ez a fajta a legegészségesebb. Kialakulása még tart, más terrierfajták is bekerülnek, és ez csak erősíti a genetikáját.

E fajta nyilvánvaló egészségügyi problémája a leégésre és a fagyásra való hajlam. Nyáron nem tartható nyílt napon, télen és ősszel pedig viseljen meleg ruhát.

Nos, a karcolásokat nagyon könnyű megszerezni. Egyébként egészséges hosszú máj.

Gondoskodás

A meztelen kutyánál nyilván nem kell ápolni, elég letörölni a bőrt. Nem vedlik, nem okoznak súlyos allergiát, és ideálisak benti kutyáknak.