Kánaán kutya

Kánaán kutya (héber. כֶּלֶב כְּנַעַנִי, eng. kánaán kutya) egy pária kutyafajta a Közel-Keletről. Ez a kutya Izraelben, Jordániában, Libanonban, a Sínai-félszigeten, és ezek vagy nagyon hasonló kutyák Egyiptomban, Irakban és Szíriában. 2000-3000 kánaáni kutya él szerte a világon, főleg Európában és Észak-Amerikában.

A fajta története

A fajta története ie 2200-ig vezethető vissza, amikor is eltűnt a történelemből, hogy az 1930-as évek közepén újra feltűnjön, ezúttal pária kutyának hívják. A kánaáni kutya nevét Kánaán földjéről kapta, amely e fajta szülőhelye.

A Beni Hasan sírjain talált hieroglifák, amelyek Kr.e. 2200-2000-ből származnak, kutyákat ábrázolnak, amelyek hasonlóságot mutatnak a mai kánaáni kutyával. A Sínai-félszigeten található egy sziklafaragvány, amely az i.sz. 1-3. századból származik, és egy kutyát ábrázol, amely méretében és alakjában a modern kánaáni kutyához hasonló.

Föníciainak hitt temetőt fedeztek fel Askelonban (Izrael). A Kr.e. 5. század közepéről származik. Körülbelül 700 kutyát tartalmazott, mindegyiket gondosan ugyanabban a helyzetben temették el, oldalukon feküdtek, behajlított lábakkal és farkukkal a hátsó lábuk köré. A régészek szerint erős vizuális kapcsolat volt e kutyák és a kánaáni kutya között.

A szidóniai Libanonban szarkofágot találtak, amely a Kr.e. IV. század végéről származik. eh. Nagy Sándort és Szidon királyát ábrázolja, amint oroszlánra vadásznak egy kánaáni vadászkutyával.

Ezek a kutyák még azelőtt is bővelkedtek a régióban, hogy a rómaiak szétszórták volna az izraelitákat több mint 2000 évvel ezelőtt. Ahogy a zsidó népesség fogyott, a legtöbb kutya a Negev-sivatagban keresett menedéket, amely Izrael vadon élő állatok nagy természetvédelmi területe.

A kipusztulást elkerülve többnyire félvadon maradtak. Néhányan a beduinokkal élve folytatták a háziasítást, és a csordák és táborok őrzésével éltek.

1934-ben Rudolfina Menzel professzor, a kutyaviselkedés és -kiképzés neves szakértője férjével, Dr. Rudolf Menzellel bécsi otthonukból Palesztina azon területére költözött, amely később Izrael lesz. Ott kezdett dolgozni a Haganah szervezettel, amely a zsidó védelmi erők előfutára. Feladata az volt, hogy felkészítse a kutyákat a Haganah-i katonai szolgálatra.

Számos sikertelen próba után Menzel professzor hamar rájött, hogy azok a fajták, amelyek általában jól végzik a munkát, kevésbé képesek megbirkózni a zord sivatagi környezettel. Ezután elkezdte kutatni a vadkutyákat, amelyeket a sivatagban látott.

Helyi kutyák voltak, akik vidéken fejlődtek és éltek. Egy részük emberrel, másik részük a települések szélén és nyílt helyeken élt több száz évig. Az általa összegyűjtött kutyák többsége a beduin táborok szélén élt.

Kezdetben felnőtt kutyákat csábított a táborba, és olyan almokat is vitt magával, amelyek meglepően alkalmazkodtak a háziasításhoz. Az első kutyájának 6 hónapja kellett neki, hogy megszelídítse, de aztán néhány héten belül annyira alkalmazkodott, hogy be tudta vinni a városba és buszozni.

Dugmának nevezte el, ami héberül példát jelent. 1934-ben tenyésztési programba kezdett, és hamarosan munkakutyákat biztosított a katonaságnak. Számos kiskutyát is kiosztott házi kedvencnek és őrző kutyának. A kánaáni kutyát széles körben használták a második világháború alatt és után, hogy hírvivőként, a Vöröskereszt segítőiként és őrökként dolgozzon.

Az egyik első kutya, amelyet sikeresen kiképeztek az aknafelderítésre, a kánaáni kutya volt.

1949-ben Dr. Menzel megalapította a vakokat segítő szervezetet. 1953-ban kánaáni kutyákat kezdett kiképezni vakvezető kutyáknak. Annak ellenére, hogy több kutyát sikerült kiképeznie, úgy találta, hogy a kutyák túlságosan makacsok, önállóak, makacsok és nem nagyon alkalmasak vakvezető kutyaként való használatra.

Később tenyészkutyákat szállított a Shaar-Khagai kennelnek, amely folytatta a kánaáni kutya tenyésztését. 1973-ban bekövetkezett halála után a Shaar Khagai kennelek az ő utasításai szerint folytatták a tenyésztési programot. Ezenkívül az eredeti típusú kutyák ellenőrzött tenyésztését folytatták a génállomány növelése érdekében, elsősorban a negevi beduinoktól.

Az Israel Kennel Club 1953-ban ismerte el először a kánaáni kutyát, az FCI (Nemzetközi Kinológiai Szövetség) pedig 1966-ban. Dr. Menzel írta az első elfogadott szabványt. A UK Kennel Club hivatalosan 1970 decemberében ismerte el a fajtát.

1989 júniusában a kánaáni kutyát felvették az American Kennel Clubba (AKC). A kutyák 1997. június 1. óta szerepelnek az AKC törzskönyvében, és 1997. augusztus 12-én kezdték meg a versenyt.

A vadon élő kánaáni kutyák csapdázása ma gyakorlatilag megszűnt az eredeti típusú kutyák megtalálásának nehézségei miatt. A szabad levegőn élő kutyák többsége a veszettség elleni harcban elpusztult, vagy más fajtákkal keveredett.

Ma még a legtöbb hazai kánaáni kutya is keveredik más fajtákkal. Lehetséges, hogy a ma is hagyományos nomád életmódot folytató törzsek között még mindig vannak a fajta őshonos képviselői.

A kánaáni kutya nagyon ritka, népszerűsége pedig viszonylag alacsony, a 167 fajta közül a 163. helyen áll a 2019-es AKC legnépszerűbb kutyák listáján.

Kevés hírnevet szerzett Amerikában, amikor John F. Kennedy Jr. vett egy kilenc hónapos, Friday nevű kánaáni kutyakölyköt. Kennedy a kiskutyát a hét azon egy napjáról nevezte el, amikor a kutyát magával vitte dolgozni.

Ő és családja annyira megszerette a kánaáni kutyafajtát, hogy Kennedy unokatestvére, Robert Shriver is vásárolt egyet a saját családjának. Bölcs ember lévén Kennedy, aki gondoskodott arról, hogy megvédje a fajtát a kizsákmányolástól, soha nem említette a nevét, attól tartva, hogy ezzel népszerűsíteni fogja. Emiatt sok tájékozatlan ember azt hitte, hogy a kutya egy korcs.

A fajta leírása

Kánaán kutya mozgékonyan és kecsesen mozog. Ék alakú fej, sötét mandula alakú szemekkel, mélyen ülő nagy, felálló fülek kiemelik a fajtát. A kettős szőrzet egyenes és durva, a hímeknél kifejezettebb aljszőrzet. A farok bolyhos, hegyes végére elvékonyodik, magasra emelkedik és a háta mögé görbül, ha a kutya éber vagy izgatott.

A magasság és a testhossz helyes aránya 1:1, vagy a hosszával azonos magasság, ami ideális formát ad a testnek. A marmagasság fiúknál 50 és 60 centiméter között, lányoknál 45 és 50 centiméter között legyen. Súlyuk 18-25 kg, illetve 15-22 kg.

A szőrzet színe a feketétől a krémszínig és a közöttük lévő barna és piros minden árnyalatától függően, általában enyhe fehér foltokkal vagy teljesen fehér színes foltokkal. Minden típusú foltosodás megengedett, csakúgy, mint a fehér vagy fekete maszk.

A maszk a túlnyomórészt fehér színű kánaáni kutya kívánatos és egyedi tulajdonsága. A maszk ugyanolyan színű, mint a testen lévő foltok. A szimmetrikus maszknak csuklya formájában teljesen le kell fednie a szemet és a fület vagy a fejet.

Az egyetlen elfogadható fehér szín a maszkban vagy a kapucniban egy bármilyen méretű vagy alakú fehér folt, vagy fehér a pofa alatt a maszk alatt.

karakter

Kánaán kutya - rendkívül intelligens és könnyen nevelhető. Nemcsak szívesen tanulnak meg új parancsokat, hanem könnyen megtanulják azokat.

Mint minden rendkívül intelligens kutya, a kánaáni is hajlamos unatkozni, ha úgy érzi, hogy a képzés nem elég nehéz. Ha úgy érzik, hogy valami pazarolja az idejüket, akkor ellenállnak a tanulásnak, és valami érdekesebbet találnak. Ilyen körülmények között nehéz edzeni. Állandó motivációval és csapatokkal kell előállnia, hogy fenntartsa érdeklődésüket.

A monoton edzés nem ezeknek a kutyáknak való. Unatkozni fognak, mert már megtanulták a problémát, és valami új és izgalmas felé akarnak lépni.

A probléma a kánaáni kutya képzésével az, hogy mindenre oda kell figyelni, amit a képzés során csinálnak. Ezek olyan kutyák, amelyek manipulatívak és érdekfeszítőek, és megpróbálják elkerülni azt, amit nem akarnak. Azon az edzéseken, amelyek valamilyen jutalmat tartalmaznak, például ételt vagy játékot, képes leszel irányítani a viselkedésüket.

A pozitív megerősítés az egyetlen módja ennek a kutyának a képzésére. A negatív megerősítés azt jelenti, hogy a kutya gyorsan elveszíti érdeklődését, és valami jobb elfoglaltságot talál.

Ha nem szórakoznak mentálisan és fizikailag, akkor ők maguk szórakoznak, általában az Ön pénztárcája terhére.

Természetes pásztorok is, így minden olyan tevékenység, amely lehetővé teszi számukra a nyáj terelését, segíti őket szellemi és fizikai gyakorlatban is. Természetesen a terelőösztön nem olyan erős, mint néhány más fajtánál, például a border collie-nál.

A kánaáni kutyának, mint a legtöbb más fajtának, korán meg kell tanulnia a szocializációs készségeket, hogy eldöntse, ki a barát és ki az ellenség. Agresszívak és ugatnak, ha úgy érzik, hogy meg kell védeni a nyájukat.

Amikor új emberekkel vagy kutyákkal találkoznak, távolságot tartanak, köröznek és eltávolodnak, figyelik, mi történik. Egyesek azt gondolják, hogy ez azt jelenti, hogy a kánaáni kutya félénk, de ez a módja annak, hogy reagáljanak az új vagy potenciálisan veszélyes helyzetekre.

A kutya is elég óvatos az idegenekkel. Ez a tulajdonság lehetővé teszi számukra, hogy őrzőkutyák legyenek. Valahányszor meglátnak valakit, akit nem ismernek, ugatni fognak. Tökéletes kutya családoknak, akik egy kis extra védelemre vágynak, vagy magányosnak, aki hűséges védőre vágyik. Viszont ha nagy a forgalom a házad előtt, akkor a kutyád sokat ugat. Gondolja át, hogy ez problémát okoz-e a szomszédoknak.

Jól kijönnek a gyerekekkel, falkájuk részének tekintik őket, és gyengéden bánnak velük. Ügyeljen arra, hogy korán mutassa be gyermekeit, és cserébe tanítsa meg őket tisztelni a kutyát. Más háziállatokkal is jól kijönnek az otthonukban, ahol nevelkednek, beleértve a macskákat is.

A kánaáni kutyák agresszívek lehetnek más kutyákkal szemben. Vannak, akik nem tudnak egy azonos nemű kutyával együtt élni, mások pedig agressziót terjesztenek bármely kutyára, akivel találkoznak. A korai szocializáció és tanulás segíthet csökkenteni ezt a problémát az élet későbbi szakaszában.

A kánaáni kutyának kiterjedt szocializációra van szüksége. Élete során sokféle emberrel, látnivalóval, hellyel, hanggal és élménnyel való érintkezésre van szükség. Az a kutya, amely fiatalkorában különféle helyzeteknek volt kitéve, kevésbé lesz stresszes, és kevésbé lesz hajlamos túlreagálni, ha valami újjal szembesül.

Egyes kutyák félelem fázison mennek keresztül, amely 9 és 12 hónapos kor között kezdődik, és akár egy évig is eltarthat. Idegenek jelenlétében nyugtalanabbak lehetnek, és ártalmatlannak tűnő tárgyakra ugathatnak.

Ebben a fázisban légy nyugodt és magabiztos, és tanítsd meg neki, hogy nincs mitől félnie. Ha megpróbál megnyugodni, csak elhiteti veled, hogy tényleg van ott valami. A szakértők egyetértenek abban, hogy ennek az az oka, hogy a kánaáni kutyák megtanulnak önállóan élni a vadonban. A félelem fázisa biztosítja, hogy a kutya addig ne próbálja megzavarni a mérges kígyót, amíg meg nem tudja, hogy az egy mérges kígyó.

A kánaáni kutya szeret olyan feladatokat végezni, amelyekhez az intellektusát kell használnia. Képes önállóan megbirkózni a feladatokkal, önállóan viselkedik, e tekintetben önellátó. Ez ideális fajtává teszi azok számára, akiknek esetleg nincs sok idejük arra, hogy nagy figyelmet szenteljenek kutyájuknak. Ez nem jelenti azt, hogy a kutyát egész nap egyedül lehet hagyni, de nem igényel állandó odafigyelést, hogy elégedett legyen.

A kánaáni kutya nem fogja odaadni minden szeretetét, odaadását és tiszteletét gazdájának, mint egyes kutyák. A tulajdonosnak tiszteletet kell kivívnia, mielőtt a kutya viszonozza.

Mint minden kutyafajtának, a kánaánitának is házban kell élnie. Ez nem utcakutya. Szüksége van emberi társadalomra, mint a többi kutyafajtára.

A kutya szeret ásni, és rövid időn belül elég nagy lyukakat tud készíteni, ha egyedül marad. Adjon meg egy ásási területet, vagy irányítsa át a trendet más tevékenységekre.

A kánaáni kutya nem igényel nagy fizikai aktivitást, és nem lusta fajta. Általában megelégszik egy sétával és egy energikus játékkal.

Primitív fajta, és jobban foglalkozik a falka hierarchiájával, mint néhány más fajtával. Megpróbálják elragadni a falka vezetését egy passzív és gyenge tulajdonostól, így őrizd meg alfa státuszodat.

Szokatlanul hűségesek és képezhetők, de egyenrangúnak tartják magukat azokkal, akikkel együtt élnek. Ez a fajta fizikailag és szellemileg is lassan növekszik, így az elsődleges érés csak négy éves korban érhető el.

Gondoskodás

Az egyik legkönnyebben gondozható fajta, mivel a szőrzete könnyen ápolható. A heti rendszerességű durva kefével való fogmosás segít távol tartani a laza hajszálakat a kanapén. A fogmosás segít abban is, hogy a kutya megjelenése szép és egészséges maradjon.

A kánaáni kutyának rövid, dupla szőrzete van, amely évente kétszer erősen hullik, így előfordulhat, hogy a hullás kifejezettebb lesz. Ez teljesen normális, ez idő alatt növelni kell az ápolás mennyiségét.

A kutyának nincs szüksége rendszeres fürdésre, mivel nincs kifejezetten kutyaillata.

A körmök levágása, a fogmosás és a fülek tisztán tartása a fertőzések megelőzése érdekében mind elengedhetetlenek a fajta egészségének megőrzéséhez.

Egészség

A kánaáni kutya olyan testtípust és immunrendszert fejlesztett ki, amely alkalmazkodik és túléli. Ez tükröződik a fajta élettartamában is, amely 12-15 év.

Ez egy olyan fajta, amely Izrael kemény sivatagi körülményei között élt. Kifejlesztették a hallást, a látást és a szaglást, amelyek korai figyelmeztető rendszerként szolgálnak az emberek vagy ragadozók közeledtére. Ez a kutya ritkán szenved olyan betegségekben, amelyeket gyakran a beltenyésztés okoz.

A csípőről készült összesen 330 röntgenfelvétel alapján a csípődiszplázia előfordulása ennél a fajtánál csak 2%, az Ortopédiai Alapítvány szerint, míg a könyökdiszplázia csak 3%.

A leggyakoribb rák ebben a fajtában a limfoszarkóma. A limfoszarkóma egy rosszindulatú daganat, amely a nyirokrendszert érinti. Egészséges kutyában a nyirokrendszer létfontosságú része a szervezet fertőző ágensekkel, például vírusokkal és baktériumokkal szembeni immunvédelmének.