Macska idiopátiás cystitis: okok és kezelések

Macska idiopátiás cystitis: okok és kezelések

A macska idiopátiás cystitis a húgyúti rendellenesség, amely a hólyag gyulladását okozza. A betegség jellemzője a gyulladásos folyamat előfordulása fertőzés hiányában. A patológia nem jelent halálos veszélyt a kisállat számára, de jelentősen csökkenti az életminőségét. A betegség összetettsége abban rejlik, hogy a gyógyszeres terápia után nyilvánvaló ok nélkül újra megjelenik.

Az idiopátiás hólyaggyulladást az urogenitális rendszer betegségeivel küzdő macskák 75% -ánál diagnosztizálják. A betegség 6 hónapos és 10 éves kor közötti állatokban nyilvánulhat meg, de leggyakrabban a 2 és 7 év közötti háziállatok kerülnek a kockázati zónába. A patológiát nem lehet teljesen gyógyítani, de jelentősen csökkenthető a visszaesések száma.

A macska idiopátiás cystitis a húgyúti rendellenesség, amely a hólyag gyulladását okozza. A betegség jellemzője a gyulladásos folyamat előfordulása fertőzés hiányában. A patológia nem jelent halálos veszélyt a kisállat számára, de jelentősen csökkenti az életminőségét. A betegség összetettsége abban rejlik, hogy a gyógyszeres terápia után nyilvánvaló ok nélkül újra megjelenik.

Az idiopátiás hólyaggyulladást az urogenitális rendszer betegségeivel küzdő macskák 75% -ánál diagnosztizálják. A betegség 6 hónapos és 10 éves kor közötti állatokban nyilvánulhat meg, de leggyakrabban a 2 és 7 év közötti háziállatok kerülnek a kockázati zónába. A patológiát nem lehet teljesen gyógyítani, de jelentősen csökkenthető a visszaesések száma.

A betegség okai

A betegség kialakulásának fő okát még nem azonosították.

A gyulladás kialakulásának legvalószínűbb tényezője a macskák idegrendszerének, a húgyhólyag belső nyálkahártyájának összetett elváltozása és a mellékvese működésének zavara.

A gyulladás a húgyúti rendszer sérülékenysége miatt is kialakul, a következő okok miatt:

  • a macskák kis mennyiségű folyadékbevitele az állatok egyéni sajátosságai miatt. Emiatt kevés vizet fogyasztanak, nem választják ki az izzadságot és magas koncentrációjú vizeletet termelnek;
  • az állatok teljes méretéhez képest kicsi, macskák húgyúti áthaladása;
  • az állat gyakori sétája a szabadban a hideg és nyirkos évszakban.

Az orvosok általánosan elfogadott véleménye szerint a patológia kialakulásának fő oka a rendszeres stresszes helyzetek, amelyekre a macskák és macskák teste idiopátiás cystitissel reagál. Az állatok gyakori stresszei a következők:

  • kasztrálás;
  • másik helyre költözni;
  • konfliktus más állatokkal;
  • hirtelen hangos hang;
  • WC-váltás, etetési rend;
  • megosztása más háziállatokkal.

A betegség oka lehet az állat elhízása is, amely a friss levegőn való ritka séták, vagy a száraz táplálékkal való táplálás hátterében alakult ki, súlyosbítva a korlátozott folyadékbevitelt.

Tipikus tünetek

A patológia megjelenését nyilvánvaló jelek kísérik, amelyek alapján a gyulladásos folyamat azonosítható, hogy időben meghozzák az intézkedéseket a kedvtelésből tartott állatok kínjának enyhítésére. Az idiopátiás cystitis kialakulására utaló fő tünetek:

  • gyakori testtartásváltás az általános apátia, inaktivitás és a mozgások merevsége hátterében;
  • gyakori vizelési inger kis mennyiségű kiválasztott folyadékkal;
  • a WC-re tett kirándulásokat egy macska hangos nyávogásával kíséri, amikor a tálcán van;
  • az állat vizeletének gazdag sötétsárga színű festése vérszennyeződésekkel;
  • megnövekedett testhőmérséklet, amelyet étvágytalanság és hányás kísér;
  • túlzott félelem és félelem, ami korábban nem volt megfigyelhető.

A tünetek általában 3-7 napon belül maguktól megszűnnek, de a macskák 20%-ánál az idiopátiás cystitis a húgyúti elzáródást okozhatja. Ez egy súlyos szövődmény, amely orvosi segítség nélkül az állat fájdalmas halálához vezet a test általános mérgezésének hátterében.

A betegség súlyos formája esetén, amint azt a macska vizeletében vér jelenléte jelzi, fel kell venni a kapcsolatot az állatorvossal, és el kell végezni az általa előírt terápiát.

Diagnosztika

Nincs olyan specifikus módszer, amely a patológia jelenlétét jelzi. A diagnózis felállítása a vizsgálatok és vizsgálatok eredményei alapján más lehetséges betegségek kizárásával történik. Csak az urolithiasis és a fertőző cystitis kizárásával feltételezhető a betegség idiopátiás típusának jelenléte.

A pontos diagnózis érdekében az orvos a következő vizsgálatokat írja elő:

  • röntgen, amely lehetővé teszi a húgycső teljes hosszának vizsgálatát;
  • általános vizeletelemzés a gyulladásos folyamat jelenlétének azonosítására az állat testében és a betegség fertőző okának kizárására;
  • ultrahang elemzés a húgyhólyag membrán megsértésének kimutatására;
  • sült magvetés.

A vizsgálatok és eredményeik összehasonlítása után az orvos diagnózist állít fel, és előírja a szükséges kezelést.

Hogyan zajlik a kezelés?

Mivel a betegség nem fertőző, antibiotikus kezelést nem írnak elő. Az idiopátiás cystitis terápiáját átfogó módon végzik, és több területre oszlik:

  1. A fájdalmas érzések eltávolítása. Ehhez modern fájdalomcsillapítókat és nem szteroid gyulladáscsökkentő szereket használnak.
  2. Jelentősen növeli a folyadékbevitelt a macskák vizeletkibocsátásának növelése érdekében. A száraz élelmiszerek további nedvesítése vagy konzervre való átállás lehetséges.
  3. Az étrend és a savasság változása. A húgycső részleges vagy teljes elzáródása kristályképződéssel jár a száraz macskaeledelben jelen lévő megnövekedett fehérje- és magnézium-oxidok miatt. Felül kell vizsgálni a kedvtelésből tartott állatok étrendjét, és olyan táplálékot kell választani, amely ezen anyagok legalacsonyabb tartalmát tartalmazza, amely megakadályozza a betegség visszaesésének előfordulását.
  4. A stressz és az előfordulásuk okainak megszüntetése. Minden egyes esetben meg kell határozni azokat a tényezőket, amelyek stresszes helyzetet váltanak ki az állat számára. Az idiopátiás cystitis leggyakrabban olyan állatoknál fordul elő, amelyeket több más háziállattal ugyanabban a házban tartanak. Ebben az esetben a tulajdonosok erőfeszítéseinek a konfliktusok kialakulásának megelőzésére kell irányulniuk. Minden kisállatnak rendelkeznie kell saját szükséges felszereléssel, szabad zónával, és kellő figyelmet és gondoskodást kell kapnia.

Profilaxis

A betegség előfordulásának elkerülése és a visszaesés megelőzése érdekében bizonyos megelőző intézkedéseket be kell tartani. Meg kell adnia kedvencét:

  1. Egy félreeső sarok jelenléte, amely menedék lesz, ahol az állat biztonságban érzi magát.
  2. Táplálékfelvétel mértéke egy bizonyos időszak alatt. Az etetőnek kényelmes helyen kell lennie, hogy a macska nyugodtan tudjon enni anélkül, hogy az elhaladó gazdik elzavarná. Több állat egyidejű tartása esetén a takarmányozás során a versengés kizárása szükséges.
  3. Egyéni WC. Minden kisállatnak külön tiszta tálcával kell rendelkeznie, amelyet egy csendes helyen kell elhelyezni, ahol az állat figyelmét senki sem zavarja. A töltőanyag kiásását nem lehet megtiltani. A székletet időben meg kell tisztítani és a tálcát ki kell mosni.
  4. Aktív játékok. A kor előrehaladtával a macskák passzívabbá válnak, ezért ajánlott naponta játszani velük, felébresztve ezzel a vadászösztönt. Ehhez használhat interaktív adagolókat.

A pszichológiai tényezők mellett fontos szerepet játszik a megfelelő ivás és a száraztápról a konzervre való átállás, mivel a folyadékhiány az állatban erősen koncentrált vizelet képződéséhez vezet, ami irritálja a hólyag falát. Ehhez használhat tonhal vagy húsleves illatú aromás vizet. Sok macska szívesebben iszik rendszeres ivóvizet, ezért ügyeljen arra, hogy mindig legyen a tálban.

Abban az esetben, ha a stressz elkerülhetetlen, azaz költözést, környezetváltást terveznek, előzetesen (2 hónappal korábban) konzervre kell áthelyezni az állatot, vagy előzetesen állatorvossal konzultálni kell antidepresszánsokkal.

A szakértők egyetértenek abban, hogy nem lehet teljesen megszabadulni az idiopátiás cystitistől, de ha bizonyos fogvatartási feltételeket betartanak, a patológia egyre kevésbé nyilvánul meg.