Közönséges keszeg

Közönséges, dunai, keleti keszeg (lat. Az Abramis brama) a keszeg (Abramis) nemzetség egyetlen képviselője, a ciprusfélék (Cyprinidae) családjába és a ciprusialakúak (Cypriniformes) rendjébe tartozik. A keszeg fiatal egyedeit aljnövényzetnek, az öregeket chebaknak vagy kilakoknak nevezik.

A keszeg leírása

Megjelenésében és alapvető jellemzőiben a nem profi is meglehetősen könnyen önállóan megállapíthatja, hogy egy kifejlett keszeg miben különbözik észrevehetően egy fiatal egyedtől vagy egy keszegtől. Egy felnőtt maximális testhossza 80-82 cm, átlagos súlya 4,5-6,0 kg.

Kinézet

Ennek a fajnak a hala magas testtel rendelkezik, amelynek maximális magassága a pontyok rendjének egy képviselője teljes hosszának körülbelül egyharmada. A keszegnél a száj és a fej kicsi, míg a hal szája egy nagyon sajátos visszahúzható csőben végződik. A hátúszó rövid és magas, három kemény és nem elágazó sugárral és körülbelül tíz lágy elágazó sugárral.

Ez érdekes! A pontyfélék és a keszeg nemzetség képviselőire jellemző az egysoros garatfogak kialakulása, amelyek mindkét oldalon öt darabban helyezkednek el.

A hátúszó tövének hátulsó része mögött kezdődő anális úszó, meglehetősen hosszú, három érezhetően kemény és több lágy sugárral felszerelve. Az anális és a medenceúszó között van egyfajta gerinc, amelyen nincs pikkely. A kifejlett keszegnél a hátrész szürke vagy barna, az oldalak aranybarnák, a hasa pedig kifejezetten sárgás árnyalatú. A keszeg minden uszonya szürke, általában sötét szegéllyel. A fiatalkorúak ezüstösek.

Viselkedés és életmód

A keszeg óvatos és meglehetősen gyors észjárású, jó hallással rendelkező hal, amit a tapasztalt horgászok biztosan figyelembe vesznek a fogása során. Az ilyen hal nemcsak folyók és tó vizében, hanem tározókban is él. A folyóvízben a keszeg ritkán éri el maximális méretét. Az iskolai halak hihetetlenül félénkek. Viszonylag nagy állományokban rendszerint számos állomány nem csak a legfiatalabb egyedeket - kúszónövényeket gyűjti össze, hanem a faj legnagyobb képviselőit is.

A száj sajátos szerkezetének köszönhetően a keszeg közvetlenül a fenékről táplálkozhat, ezért az ilyen halak étrendjének alapja a fenéken táplálkozó táplálék. A keszeg nemzetség egyetlen képviselője főként lárvákkal, kagylókkal, csigákkal és algákkal táplálkozik. Az ilyen halak kellően nagy állománya nagyon gyorsan és jól megtisztíthatja a fenéktér jelentős részét, ami hozzájárul a keszeg állandó mozgásához táplálékot keresve. Az állomány mozgását általában a mocsári gázok buborékainak jelenléte határozza meg, amelyek aktívan lebegnek a víz felszínén.

Ez érdekes! A sötétedés beálltával a keszeg megközelítheti a partvonalat vagy a sekélyt, ami az aktív és szinte állandó táplálékkeresésnek köszönhető.

A keszeg olyan helyeket részesít előnyben, ahol csekély vagy nincs áram, és az ilyen halak ideális élőhelye a patakokkal, mély lyukak, megsüllyedt gubacsok, meredek partok, agyag és iszapos fenék. A legnagyobb egyedek ritkán jönnek túl közel a partvonalhoz, ezért inkább kellő mélységben tartózkodnak. A kis keszeg a part közelében, bőséges vízi növényzettel rendelkező bozótosban figyelhető meg. Télen a halak a legmélyebb helyekre mennek.

Élettartam

A tudósok és szakemberek megfigyelései szerint a keszegek ülő formájához tartozó halak átlagos élettartama körülbelül 22-27 év. A félanadrom keszeg nemzetségének képviselői csaknem kétszer kevesebbet élnek, ezért az ilyen egyedek általában legfeljebb 12-14 évig élnek.

Élőhely, élőhelyek

A keszeg nemzetség egyetlen képviselőjének természetes élőhelyei Európa középső és északi részének szinte minden természetes víztározóját tartalmazzák.

Ez érdekes! A keszeg tökéletesen akklimatizálódott az Urál területén, az Irtis és az Ob medencéjében, valamint a Bajkál-tó medencéjében és a Krasznojarszk-tározó vizeiben.

Ennek a fajnak a halai gyakran megtalálhatók a Kaszpi-tengerbe és a Balti-tengerbe, a Fekete- és Azov-tengerbe, valamint az Északi-tengerbe ömlő folyókban. Jelentős keszegpopuláció található a Kaukázuson túli egyes tavakban, az Amur folyó medencéjében, egészen Kína legdélibb régióiig.

A keszeg étrendje

A plankton rákfélék mellett a keszeg legfontosabb táplálkozási összetevői közé tartoznak a vérférgek, amelyeket a halak közvetlenül a talajból fognak ki. A kifejlett keszeg az egysoros és nagyon gyenge garatfogak miatt a rákféléket és a bentikus gerincteleneket kedveli.

A keszeg különféle növényi táplálékokkal is táplálkozik. Az etetés során a halak által közvetlenül a vízből felszívott táplálékrészecskék könnyen visszatarthatók speciális kinövések segítségével. Ezek az elágazó porzók az elágazó ívek mentén pár sorban helyezkednek el. A keszeg nemzetség képviselőinél a kopoltyúgereblyék meglehetősen rövidek és viszonylag vastagok, és közöttük keresztirányú csatornák vannak. Ezekben a csatornákban ülepedik le a vízzel együtt beszívott összes tápanyag. Az így megszűrt vizet utólag a kopoltyúívek közé tolják, majd kidobják az úgynevezett kopoltyútakarók alól.

Ez érdekes! A keszeg relatív szerénysége az étrendben lehetővé teszi e faj képviselőinek sikeres és könnyű megfogását olyan típusú csalikhoz, mint a tészta vérférgesség és férgek hozzáadásával, kukac, borsó vagy kukorica.

A keszeg esetében a fő táplálékösszetevők a szúnyoglárvák, vagy a vérférgek és mindenféle plankton rákfélék. A keszeg sajátos táplálkozása a hal egy nagyon érdekes anatómiai jellemzőjének köszönhető - a jól fejlett, speciális izomzatú kopoltyúporzóknak. Ez az izom hatékonyan és meglehetősen könnyen hajlítja a porzót, ha szükséges, oldalra. Ennek a mechanizmusnak köszönhetően, amely a legtöbb pontyhalra egyedi ökológiai halak, beleértve a keszeget vagy a csótányt.

Szaporodás és utódok

Hazánk középső részén a keszeg legkorábban május első napjaiban kezdi meg az aktív szaporodást. Ekkorra a keszegek nemzetségének képviselőit különböző korú csoportokba osztották. Ez a felosztás nagyon jellemző minden iskolai halra. Az aktív ívás időszakában a keszeg megváltoztatja a színét, sötét árnyalatot kap, és a hímek fejét viszonylag kis szemölcsök borítják, amelyek megjelenésükben kiütésre hasonlítanak.

A szaporodási folyamatot kizárólag csoportokban hajtják végre, és minden következő halraj valamivel később tojik, mint az előzőek. Az ívási időszak körülbelül egy hónapig tart, helytől függetlenül. A keszeg költési területét leggyakrabban közönséges füves rajok képviselik, kellő távolságra az állandó elterjedési területtől. Szaporodás céljából a hímek felfelé mennek, és utánuk jönnek a meglehetősen óvatos és nagy nőstények.

A megfigyelések azt mutatják, hogy a különböző korú halrajok mindegyike két-három napot meg nem haladó időszakban tojik le. Az időkeret azonban közvetlenül függ a terep- és időjárási viszonyoktól. A nőstények enyhén sárgás árnyalatú tojásokat raknak. Az egy felnőttben lévő tojás teljes minimális mennyisége körülbelül 130-140 ezer darab. Az ilyen magas termékenységi ráták lehetővé teszik, hogy a keszegek száma megfelelő szinten maradjon még a kereskedelmi halak aktív fogásának körülményei között is.

A nőstény keszeg tojásai a lágyszárú hajtásokhoz kapcsolódnak azon a területen, ahol a halak közvetlenül ívnak. A vízi növényzethez nem jól kötődő és a felszínre kerülő tojásokat a csérek és sirályok szinte azonnal elpusztítják vagy megeszik. A tojások normális fejlődéséhez közvetlenül vízben kell lenniük, amelynek hőmérséklete körülbelül 10^OEgy kicsivel vagy többel. A túl hideg víz a tározóban a keszeg utódainak tömeges pusztulását okozza.

Fontos! A déli régiók területein a keszeg meglehetősen gyorsan növekszik és fejlődik, ezért az ilyen egyedek 3-5 éves korukban érik el az ivarérettséget. Az északi élőhelyre költözéssel azonban a keszeg ivarérési kora jelentősen megnő, és már 5-9 év.

Közvetlenül az ívás után az ivarérett keszeg gyorsan meglehetősen nagy állományokká egyesül, amelyek több ezer egyedből állnak. Az ilyen kialakult állományt lefelé irányítják a sikeres áttelelés érdekében, amelyet hagyományos halélőhelyeken, köztük fenékgödrökben és agyagos bázisú ártéri területeken hajtanak végre. Ezenkívül az ívás után a halak nagy felhalmozódása figyelhető meg a nádbozótokban és a nagy nedvességet kedvelő fűben, ahol elegendő mennyiségű plankton van a táplálékhoz.

Természetes ellenségek

A pontyhal sok más képviselőjéhez képest a keszeg meglehetősen gyorsan növekszik és nagyon aktívan fejlődik. Az ilyen jellemzők a keszeg nemzetségének és a pontyfélék családjának képviselőinek fejlődésében számos előnnyel járnak a halaknak. Mindenekelőtt a gyors növekedési folyamatok lehetővé teszik a halak életének legveszélyesebb és legnehezebb időszakának minimálisra csökkentését, amikor a túl kicsi méretek sok ragadozó számára hozzáférhetővé és könnyű prédává teszik a keszeget.

A keszeg nagy növekedési üteme lehetővé teszi, hogy az ilyen halak két-három éves korukra szinte teljesen kikerüljenek a legtöbb ragadozó természetes "nyomásából", de a fő ellenségek továbbra is megmaradnak. Ide tartozik a nagy fenékcsuka, amely még a felnőtt halakra is veszélyes. A keszeg életét és egészségét fenyegető másik fontos veszélyforrás mindenféle parazita, köztük a ligul galandféreg is, amelyre összetett fejlődési ciklus jellemző. A férgek tojásai egyes halevő madarak ürülékével kerülnek a tározó vizébe, és a kikelt lárvákat sok plankton rákfélék lenyelik, amelyek a keszegekkel táplálkoznak. A hal bélrendszeréből a lárvák könnyen behatolnak a testüregekbe, ahol aktívan növekednek, és gazdájuk halálát okozhatják.

Nyáron a keszegnek a halászokon, a ragadozóhalakon és a madarakon kívül más természetes ellenségei is vannak. A meleg vizekben a halak gyakran megbetegedhetnek, vagy galandférgek, valamint a kopoltyúk súlyos gombás betegsége - bronchimikózis. Mindazonáltal a beteg és túl gyenge keszegek leggyakrabban a tározók - a felnőtt csukák és a legnagyobb sirályok - prédájává válnak, amelyeknek nincs kézzelfogható negatív hatása az egészséges halak populációjára.

A faj populációja és állapota

A keszegfélék családjába tartozó keszeg nemzetség képviselőinek összlétszáma és a pontyok rendje a különböző természetes tározókban meglehetősen érezhetően ingadozhat, ami közvetlenül függ az éves ívás sikerességétől.

Kedvező feltételek a félanadrom keszeg ívásához - nagy árvíz jelenléte. A déli tengerek folyóvizeinek áramlásának szabályozása után jelentősen csökkent a keszeg költésére alkalmas ívóhelyek száma.

Fontos! A fekete amuri keszeget ma a csontos halak ritka és veszélyeztetett faja közé sorolják, a ciprusfélék családjába sorolják és a piros könyv országunk.

A fő állományok hatékony megőrzése érdekében számos speciális haltenyésztő gazdaságot hoztak létre, és intézkedéseket hoznak a fiatal keszegek kimentésére a sekély víztestekből, amikor a folyókkal megszakad a kapcsolat. A természetes és mesterséges tározókban a legsikeresebb ívás biztosítása érdekében aktívan használnak speciális úszó ívóhelyeket. Egyebek mellett egyes víztestekben a dévérkeszeg összlétszámának mutatóit negatívan befolyásolják a különféle halbetegségek járványai.

Kereskedelmi érték

A part menti területeken a keszeg halászata kicsi. Tavasszal és ősszel gépesített horgászcsapatok végzik, passzív horgászfelszereléssel, beleértve a titkokat és a rögzített hálókat. Ősszel felső kerítőhálót is használnak. A horgászszabályok jelenleg a keszeg főpopuláció legracionálisabb kereskedelmi hasznosítását biztosítják, amit a tiltott előtorkolati terület csökkentése, a part menti halászat kiterjesztése a tengeri övezetben, valamint a szellőzők használatának időzítésének korlátozása jelent. és titkait a március elejétől április 20-ig tartó időszakban.

Többek között a folyóövezetekben hivatalosan is meghosszabbítják a deltában a dévérkeszeg horgászatának idejét, április 20-tól május 20-ig. A meghozott intézkedések hozzájárultak a halászati ​​tevékenységek intenzitásának enyhe növekedéséhez a deltában, valamint a folyami és félanadrom halak, köztük a keszeg kifogásának növekedéséhez. Mindazonáltal, amint azt az elmúlt évek megfigyelései mutatják, az ezirányú erőfeszítések összességében továbbra is meglehetősen alacsony szinten maradnak.

Videó a keszegről