Gólyák (lat. Сiconia)

Gólyák (lat. A Сiconia) egy meglehetősen nagy testméretű nemzetség, az úgynevezett mocsári madarak. Ennek a nemzetségnek minden képviselője a megállapított tudományos besorolásnak megfelelően a boka vagy gólya rendbe, valamint a gólyák családjába tartozik.

A gólya leírása

A gólyák nemzetség képviselőit hosszú és csupasz lábak jellemzik, amelyeket hálószerű bőr borít. A madárnak hosszú, egyenes és elkeskenyedő csőrje van. Az elülső rövid lábujjak széles úszómembránnal vannak összekötve, és rózsaszínes karmaik vannak. A fej és a nyak területén helyenként teljesen csupasz bőr van.

Kinézet

A külső jellemzők teljes mértékben a gólyák sajátos tulajdonságainak köszönhetők:

• A fekete gólyánál a test felső részét zöldes és vörös árnyalatú fekete tollak borítják, az alsó részen fehér toll található. A mellkast meglehetősen vastag és észrevehetően bozontos tollak koronázzák, amelyek kissé emlékeztetnek a prémes gallérra;
• A fehérhasú gólyára túlnyomóan fekete szín, valamint tiszta fehér alsó szárny és mell jellemzi. Ebbe a fajba tartozó gólyák lábai vörösek, csőre szürke. A szem körüli bőr vörös színű, de a párzási időszak beköszöntével jellegzetes kék színt kap;
• A fehérnyakú gólyának jellegzetes fekete sapkája van a fején, a nyaktól (a fej hátsó részétől) az elülső mellkasi zónáig bolyhos fehér tollazat található. A tollazat többi része túlnyomórészt fekete, a vállak körül vöröses árnyalattal. A hason és a farok alsó részén fehér tollak vannak, míg a takarótollakra sötétzöld szín jellemző;
• A maláj gyapjúnyakú gólyának fekete-fehér fő tollazata és vörös csőrje van. Toll nélküli arcbőr, narancssárga színű, a szem körül sárgás karikák. Az imágók és a fiatal egyedek tollai a költési időszakon kívül szerényebb, rusztikus színűek;
• Az amerikai gólyára jellemző a túlnyomórészt fehér tollazat, farktollakkal és fekete villás farokkal. A fajt kékesszürke csőr jellemzi, narancsvörös bőrszerű foltokkal a szem körül és tiszta fehér színű írisz;
• A fehér gólyák jellegzetes fehér tollazata fekete szárnyvégekkel, hosszú nyakkal, valamint hosszú és vékony vörös csőrrel, hosszú és vöröses lábakkal rendelkezik. A feketés, összehajtott szárnyú szín miatt Ukrajna területén ezt a madarat „fekete orrúnak” nevezték el.

A ritka távol-keleti gólyák megjelenésében fehér gólyára hasonlítanak, de erősebb fekete csőrrel és élénkvörös színű lábakkal rendelkeznek. E faj képviselőinek szeme körül vörös, tollas bőr található. A csibéknek fehér tollazatuk és vöröses-narancssárga csőrük van.

Karakter és életmód

A nagyon gyakori fehér gólyák alacsonyan fekvő rétek lakói, gyakran vizes élőhelyeken telepednek le, és gyakran választanak fészkelő területeket az emberi lakhelyek közelében. A gólyák élelmet keresve nyugodtan és lassan járkálnak a környéken, de amikor meglátják zsákmányukat, gyorsan odaszaladnak és gyorsan megragadják.

Ez érdekes! A hangkommunikációt a csőrcsattogás váltotta fel, melynek során a gólya hátrahajtja a fejét és hátrahúzza a nyelvét, ezáltal a hangot egy jól rezonáló szájüreg erősíti.

A távol-keleti gólyák víztestek és párás helyek közelében is élnek, de a fő különbség e faj és a fehér gólya életmódja között az, hogy a legtávolabbi és legnehezebben megközelíthető helyekre, a lakótelepektől távoli fészkeket választják.

Hány gólya él

A Storks nemzetség különböző képviselőinek átlagos élettartama közvetlenül függ a fajok és élőhelyük jellemzőitől. A fehér gólya természetes körülmények között körülbelül húsz évig élhet, de a fogságban tartás szabályai szerint ez a mutató gyakran sokkal magasabb.

A fogságban élő távol-keleti gólyák számos képviselője fél évszázados koráig is túlélte. A megfigyelések szerint a fekete gólya átlagos élettartama fogságban legfeljebb három évtized lehet, de természetes körülmények között ez a mutató ritkán haladja meg a tizenhat évet.

Gólyafajták

Jelenleg a Storks nemzetség számos képviselője létezik:

• Fekete gólya (Сiconia nigra) - meglehetősen nagy madár, amelyet a tollazat eredeti színe különböztet meg. Magassága nem haladja meg a 110-112 cm-t, átlagos súlya 3,0 kg és a szárnyfesztávolsága 150-155 cm;
• Fehérhasú gólya (Сiconia abdimii) - viszonylag kicsi madár, legfeljebb 72-74 cm hosszú és legfeljebb egy kilogramm súlyú;
• Fehérnyakú gólya (Сiconia erisсopus) - a Storks nemzetség közepes méretű képviselője, testhossza 80-90 cm;
• Maláj gyapjúnyakú gólyák (Сiconia stormi) - a gólyacsalád ritka faja, testhossza legfeljebb 75-91 cm;
• Amerikai gólya (Сiconia maguari) - a Stork család dél-amerikai képviselője, amelynek testhossza 90 cm, szárnyfesztávolsága legfeljebb 115-120 cm, átlagos súlya 3,4-3,5 kg;
• Fehér gólyák (Сiconia сiconia) - legalább 1,0-1,25 m maximális növekedésű, 15,5-2,0 m szárnyfesztávolságú, 3,9-4,0 kg testtömegű nagytestű gázlómadarak.

Ez érdekes! A gólya képe meglehetősen elterjedt a heraldikában, és egy ilyen tollas jelenléte a címerben az óvatosságot és az éberséget szimbolizálja.

A nemzetség igen ritka képviselőinek kategóriájába tartoznak a nem túl nagy méretű távol-keleti gólyák, más néven feketecsőrűek vagy kínai gólyák.

Élőhely, élőhelyek

A gólyák nemzetségébe tartozó néhány faj él Európában: Fekete gólya (C. nigra) és fehér gólya (C. alba). Ezek a fajok a Közép-Európában februártól márciusig megjelenő vonuló madarak kategóriájába tartoznak. Anglia területén a faj képviselői egyáltalán nem találhatók.

A fehérhasú gólyák Afrikában élnek Etiópiától Dél-Afrikáig, fehérnyakú gólyák pedig csak Indokínában és Indiában, a Fülöp-szigeteken és Afrika trópusain, Jáva szigetén élnek. A maláj gyapjúnyakú gólyák Szumátrán és Borneón gyakoriak, Dél-Thaiföldön, Nyugat-Malajziában, valamint Bruneiben is megtalálhatók. A madár kedveli az érintetlen édesvízi biotópokat a szomszédos alacsonyan fekvő erdőzónákkal, és megtelepszik a folyók közelében vagy az ártereken is.

Ez érdekes! A populáció Észak-Koreában és Északkelet-Kínában, valamint Mongóliában található. Teleltetés céljából az iskolás faj Kína déli és délkeleti részén repül, ahol nedves területeken él, sekély víztestek és rizsföldek formájában.

Az amerikai gólyák jelenleg Dél-Amerikában és Venezuela keleti részén élnek egészen Argentínáig, ahol előszeretettel élnek rendkívül nedves területeken és mezőgazdasági területeken. A távol-keleti gólya elterjedési területét főként hazánk területe képviseli, beleértve a távol-keleti területet is, ahol a Primorye és Priamurye, az Amur, a Zeya és az Ussuri folyók medencéi élőhelyként vannak besorolva.

Gólya diéta

Az amerikai gólya zsákmánya leggyakrabban halak és békák, rákok és kis rágcsálók, kígyók és vízi rovarok, valamint néhány gerinctelen állat. A fehér gólya eszik:

• kis gerincesek;
• különféle gerinctelenek;
• békák és varangyok;
• kígyók és kígyók;
• nagyméretű sáskák és szöcskék;
• giliszta;
• medve- és májusbogarak;
• elhullott vagy beteg kis hal;
• nem túl nagy gyíkok;
• emlősök egerek és patkányok, vakondok, nyulak formájában, gopherek és préri kutyák;
• kis madarak.

A fehérhasú gólyák főként hernyókkal és sáskákkal táplálkoznak, és táplálékul más, meglehetősen nagy rovarokat is használnak. A fehérnyakú gólyák leggyakrabban parkokban vagy víztestek közelében találhatók, ahol aktívan irtják a halakat, békákat és varangyokat, kígyókat és gyíkokat, és aktívan táplálkoznak egyes gerinctelenekkel is.

Szaporodás és utódok

Kezdetben a gólyák családjába tartozó Bokafülű vagy Gólyaszerű rend minden képviselője főként fákon fészkelt, egy személy lakóhelye közelében, ahol ágakból nagyon nagy fészket építettek, amelynek súlya akár több centner is lehet. Ezt követően az ilyen madarak elkezdték aktívan használni a lakóépületek vagy bármely más épület tetejét fészek létrehozására. Napjainkban egyre gyakrabban raknak fészket a gólyák a nagyfeszültségű vezetékek oszlopaira és a gyári vezetékekre. A gólya által létrehozott fészek több évig tollas menedékként szolgálhat az utódok szaporodásához.

A hím gólya több nappal korábban érkezik a fészkelőhelyekre, mint a faj nőstényei. A madarak március végén, április elején érkeznek hazánk területére. A fészek közelében megjelenő legelső nőstény, a hím a magáénak tekinti, de nagyon gyakran több nőstény is harcol azért, hogy utódokat szülhessen. A hím gólya vigyáz a kiválasztott nőstényre, csőrével meglehetősen gyakori és hangos csattanó hangokat ad ki. Hasonló hangokat ad ki a hím, amikor egy idegen hím fészkéhez közeledik, majd a fészek tulajdonosa csőrével támadja meg és csapja le az ellenséget.

A lerakott tojások száma fajtól függően kettőtől hétig változhat, de leggyakrabban kettőtől ötig. A gólyatojásokat fehér héj borítja, és egy pár együtt kelteti őket. Általában a hímek nappal, a nőstények pedig kizárólag éjszaka inkubálják az utódokat. A tyúkok cseréje során a madarak speciális csattanást adnak ki a csőrükről, és rituális pózokat használnak.

A kotlás valamivel több mint egy hónapig tart, utána látó, de teljesen tehetetlen fiókák kelnek ki a tojásokból. A kikelt gólyafiókák a legelső alkalommal főleg gilisztákkal táplálkoznak, amelyeket aktívan kidobnak a szülők torkából. Az érett csibék képesek önállóan kikapni a táplálékot közvetlenül a szülő csőréből.

Ez érdekes! A legrégebbi jelenleg egy gólyafészek, amelyet e fajhoz tartozó madarak építettek egy kelet-németországi toronyra, és 1549 és 1930 között tollas házként szolgált.

A kifejlett madarak éberen nyomon követik és figyelemmel kísérik minden utód viselkedését és egészségi állapotát, így a túl gyenge vagy beteg fiókákat kíméletlenül kidobják a fészekből. Körülbelül nyolc héttel a születés után a fiatal gólyák először szállnak fel szüleik felügyelete mellett. Még csaknem két, sőt néha három hétig etetik és tanítják jól repülni ezeket a gólyákat, ezzel fejlesztik a repülési készségeiket. Ennek ellenére a gólyák a nyár utolsó évtizedében teljes függetlenséget szereznek, majd elrepülnek a meleg helyekre telelni. A kifejlett gólyák szeptember körül költöznek át telelni. A madarak három éves korukban érik el az ivarérettséget, de inkább később, körülbelül hat évesen fészkelnek.

Természetes ellenségek

Természetes körülmények között a gólyáknak nincs túl sok ellensége, ami az ilyen madarak viszonylag nagy méretének és a fákon való fészkelésének köszönhető.

Ez érdekes! Az ornitológusok régóta megállapították, hogy a gólyák időnként egyfajta önálló takarítást szerveznek a populációban, amelynek során a gyenge és beteg rokonokat elpusztítják.

A természetes élőhelyek táji változásai, így a mocsarak lecsapolása és a víztestek szennyezése miatt azonban számos faj összabundanciája csökken. A fehér gólya fajhoz tartozó fiókák és felnőtt madarak gyakran elpusztulnak a villanyvezetékeken.

A faj populációja és állapota

Fekete gólyák már régóta szerepelnek benne piros könyv több ország, köztük hazánk és Fehéroroszország, Bulgária, Tádzsikisztán és Üzbegisztán, Ukrajna és Kazahsztán, Volgográd és Szaratov, valamint Ivanovo régió. Ma a maláj gyapjúnyakú gólyák is meglehetősen ritka képviselői a Gólyák családjának, általános populációjukat mára a teljes kihalás fenyegeti. A populációban nem több mint ötszáz egyed. A távol-keleti, vagy feketecsőrű, vagy kínai gólya hazánk területén szerepel a Vörös Könyvben.

Mítoszok a gólyákról, jelek

Egy elterjedt legenda szerint a gólyák gyerekeket hoznak és segítenek a jó termésben. Ezért a gólyákat tisztelték a vidék lakói, és az emberek szekereket szereltek fel a háztetőkre, így a madarak fészküket építették. Ha egy ilyen, a tetőn található fészkelő helyet elhagytak a madarak, akkor úgy gondolták, hogy mindenféle szerencsétlenség, baj és gyermektelenség vár a ház tulajdonosára.

Videó a gólyákról