Kanadai szfinx

Szfinx macskafajta (kanadai)
Az Amerikában és Európában élő szfinxek főként a kanadai házimacska leszármazottai, amely 1962-ben egy spontán mutáció következtében két kopasz kölyköt szült.

Nagyon gyakran ezeket a macskákat szeretteiknek adják. Nagyon emberségesek, és ha a tulajdonos igen hüvelykujj gyűrűk, akkor a szfinxek sokáig játszhatnak vele, az ember karjában lévén.

A Szfinx megkülönböztető jellemzői:

• kopasznak tűnik, melegnek és gyengédnek tűnik
• nagyon rövid szőrszálak az orron, a füleken, a farkon megengedettek (férfiaknál a heréken)
• fülei nagyok, kiállóak
• szemek (citrom alakú) felfelé, a fülek felé billentek
• a fej vékony, hosszabb, mint szélesebb
• az orr és az arccsont erős kontúrú
• jó felépítésű, közepes testalkatú, szélesebb mellkassal
• A szfinxnek hosszú lábai és farka vannak más fajtákhoz képest

Szerkezet

A macska arcán, fülén, lábán, farkán és hátán szőrtelen, velúrszerű bőr és finom szőrzet található.
A test közepes méretű, meglehetősen megnyúlt, széles, jól fejlett mellkassal és erősen hangsúlyos hassal, ami azt a benyomást kelti, hogy mindig telt. Jól izmosak és erős csontszerkezettel rendelkeznek. A végtagok arányosak a test többi részéhez képest, jól izmosak is, a hátsó lábak kissé hosszabbak, mint az első. A mancsok vége ovális, hosszú és megnyúlt lábujjakkal, a szfinx mancsok hegyei fejlettebbek, mint más fajták képviselőinél.

Közepes méretű fej, elkeskenyedő ék alakú, harmonikus gömbölyűséggel (citromra emlékeztető forma). Közepes hosszúságú orr, tövénél erős mélyedés. A szemek nagyok és tágra nyíltak, kissé ferdén helyezkednek el, és egymástól nagy távolságra vannak. Zöldnek vagy barnának kell lenniük, mint a mogyoró. A fülek nagyok és kiállóak, szélesek a tövénél és tágra nyíltak. Nem szabad sem túl magasra, sem túl alacsonyra állítani, lehetőleg szőrtelenül, különösen a fülkagyló belsejében.