A remeterák és a kökörcsin szimbiózisa: kölcsönösen előnyös együttélés

A növény- és állatvilágban gyakran találkozunk a szimbiózis jelenségével - két szervezet együttélésével, amelyben mindegyik (vagy valaki egyedül) a maga hasznát veszi. Szembetűnő példa a remeterák és a kökörcsin együttélése: a korallpolip és a tengeri rákok békésen és egymás javára élnek együtt a tenger mélyén.

Szimbiózis a vadon élő állatokban

A növények és állatok közös élete szimbiózis formájában meglehetősen gyakori jelenség a természetben. Az ilyen együttélés lehetővé teszi, hogy mindenki túléljen nehéz körülmények között, és egyes organizmusok általában nem tudnak életben maradni "társ" nélkül. A szimbiológia tudománya a szimbiózis fajtáit vizsgálja. Sok tudós úgy véli, hogy a szimbiózis nagy szerepet játszott az evolúcióban, és számos növényi és állati szervezethez vezetett.

Többféle szimbiózis létezik:

• Kommenzalizmus - csak egy hasznot hoz az együttélésből. Példa - baktériumok jelenléte az emberi gyomor-bél traktusban, amely szükséges a normál emésztéshez.
• Amenzalizmus - az egyik partner szenved az együttéléstől, a másik nem kap sem kárt, sem hasznot. Példa erre a fénykedvelő növények növekedése egy terjedő, sűrű lombozatú fa árnyékában.
• Parazitizmus - két szervezet él együtt, de az egyik a másikat táplálékforrásként használja. Példa erre egy parazita fagyöngy növény, amely megtámadja a fák kérgét, és kiszívja belőle a vizet és a tápanyagokat.
• Mutualizmus - együttélés, amelyben mindkét partner érdeklődik. A kölcsönösség szembetűnő és érdekes példája a remeterák és a kökörcsin kölcsönösen előnyös szimbiózisa. A barátság és a találékonyság elképesztő példáit mutatják be.

Egy remeterák élete

Remeterák - a tízlábú rákok rendjének képviselője (típus - ízeltlábúak). Az állat átlagos mérete körülbelül 10 cm. Több mint 400 remetefaj ismert, de mindegyikben van egy közös jellemző: a puha test miatt a rákoknak további védelmet kell keresniük, így üres puhatestű héjakba bújnak. A hátsó lábpárral a remetét egy kagylóban tartják, egyik karma kilóg a kagyló bejáratából, vadászik, a második pedig az ellenségek elleni védelemre szolgál.

A remeték leggyakrabban sekély vízben telepednek le, egyes fajok szívesebben élnek körülbelül 80 m mélységben. Az ízeltlábúak kis rákfélékkel, férgekkel, puhatestűekkel, holt tengeri állatok maradványaival táplálkoznak.

A kökörcsin leírása

Tengeri rózsa (tengeri kökörcsin) - a korallpolipok osztályából származó állat, hengeres teste van, a végén csápokkal (a csápok több sorban helyezkednek el a szájnyílás körül). A csápokon szúró sejtek találhatók - segítségükkel a kökörcsin megbénítja a kis tengeri állatokat. A kökörcsin csápokkal fogja be az immobilizált zsákmányt, és behúzza a szájnyílásba. A szúrósejtek által kiváltott méreg súlyos égési sérüléseket okoz az emberi bőrön, ezért jobb, ha nem érintkezik a kökörcsinkkel.

A kökörcsin életmódja ülő, óránként 8 cm-es sebességgel mozoghat, de leggyakrabban bármilyen felülethez (kövek, talaj) tapad.

A kökörcsin nem rendelkezik szilárd vázzal, alacsony mozgási sebessége miatt elegendő táplálék nélkül maradhat. Ezért gyakran megfigyelhető a kökörcsin és a remeterák szimbiózisa - egy ilyen unió nemcsak a polip, hanem a rákfélék számára is előnyt jelent.

A rák és a polip egyesülése

A rák és a kökörcsin remek duettet alkotnak, partnerségük kölcsönösen előnyös, és mindkét fél értékeli. A remete, ahogy nő, időnként nagyra cseréli a kagylót, miközben nem felejti el "áthelyezni" a kökörcsint: fogójával óvatosan új lakóhelyre helyezi. Kökörcsin hozzátapad társa kagylójához, és továbbra is kíséri. Egyes ízeltlábúak ledobnak egy héjat egy kökörcsinnel, és új "házat" keresnek, amelyen már polip van rögzítve.

Az együttélés előnyei:

1. A kökörcsin szúró sejtjei megvédik a rákot az ellenséges támadásoktól. A remete egy kökörcsint ültethet a karmára, amellyel bezárja a kagyló bejáratát. Ha a rák nem talál megfelelő héjat, korallpolipot telepít a testére.
2. Az együttélésből származó aktinia mozgásszabadságot és táplálékhoz jutást kap. A rák különböző vízrétegekben úszik, így a kökörcsin soha nem éhezik: kis halakra és más élőlényekre vadászik. A kökörcsin a remete étkezéséből visszamaradt ételdarabokkal is táplálkozhat.

A tudósok felfedeztek néhány olyan remete- és kökörcsinfajt, amelyek soha nem élnek egymás nélkül. Például az Adamsia tengeri kökörcsin csak az Eupagurus prideauxi faj rákjával él szimbiózisban. Az aktinia speciális anyagot választ ki, amely megkeményedik a héjon és további kérges borítást hoz létre, így a remetének nem kell új héjat keresnie. Ha ezeket az állatokat elválasztják, elpusztulnak.

A kökörcsin és a remeterák szimbiózisa remek példa két teljesen különböző organizmus békés és kölcsönösen előnyös együttélésére.