Királyi keselyű

Királyi keselyű

A madár a gólyák rendjébe, az amerikai keselyűk vagy kataridák családjába tartozik. És bár ennek a ragadozó madárnak a megjelenése nem túl vonzó, nyugodtan állíthatjuk, hogy nélkülük a bolygó levegője piszkosabb lenne. Megtudjuk, miért és mi jellemző a királyi keselyűkre a szaporodásban, táplálkozásban, szokásokban.

Az amerikai keselyűk családja (latin nevük Cathartidae) hét madárfajt egyesít. De mivel a vezér helye mindig egy, a királyi keselyű vette át. A fenséges fehér tollazatú köpeny a hátán, kétméteres szárnyfesztávolsággal és éles látással kombinálva olyan uralkodónak varázsolja a madarat, aki büszkén szárnyal a trópusi szavannák és erdők felett Argentínától Mexikóig.

Az ornitológusok azt állítják, hogy ez a fajta keselyű arról érdemelte ki nevét, hogy türelmesen megvárja, amíg más, kisebb madarak rátalálnak a zsákmányra, majd gyorsan kihasználják munkájuk gyümölcsét. A madarak gyorsan elűzik a versenytársakat, mivel erősebbek és ravaszabbabbak. Ugyanakkor a ragadozók ilyen viselkedését az a tény magyarázza, hogy szinte nincs fejlett szaglásuk, mint a többi keselyűfaj. Ezenkívül a madarak karmai általában nem alkalmasak a zsákmány befogására és megölésére. A madár csőre nem elég erős ahhoz, hogy megbirkózzon a nagy csontok összezúzásával.

Emiatt a vadászat ebben a madárfajban, ahogy az a királyi állatokhoz illik, valaki más illatán és zsákmányán alapul.

A királykeselyűk ragadozóként fontos és hasznos munkát végeznek a természet számára, mert dögevő madarak. Azáltal, hogy megszabadítják a természetet az elhullott állatok maradványaitól, a madarak megtisztítják a világot a bűztől és a fertőzésektől.

De néha ezek a királyi családok nem viselkednek királyi módon. Közvetlenül a mancsukra üríthetnek, vagy hányhatnak. És ezt azért teszik, hogy lehűtsék őket. Az ilyen akciók ellenére azonban ezek a ragadozó rendfenntartók nagyon tiszták. A királykeselyűk sok időt szentelnek megjelenésüknek, és megtisztítják a tollakat az ételmaradéktól, portól, szennyeződéstől. De ezeknek a madaraknak a fejét nem kell megtisztítani, mert toll nélküli.

A dög a királyi keselyűk tipikus tápláléka. A ragadozók szinte soha nem támadják meg az állatokat. A legritkább esetben egyszerűen végezhetnek egy sérült vagy beteg állattal. Ez a madárfaj nem pazarolja az energiát. A madarak órákig képesek lebegni az égen. Ugyanakkor meleg légáramlatokra támaszkodnak, és szinte nem mozgatják a szárnyaikat. De a madarak is bölcsek. Ezért repülés közben figyelik leendő zsákmányukat, figyelik, hogyan találják rá rokonaik. Általában a szerencsés tollas keselyűket elkergetik, és csak akkor térhetnek vissza ételmaradékért, ha jóllaknak. Egyébként ezek a madarak is nagy falánkok. Néha annyira felfalják magukat, hogy aztán egyszerűen nem tudnak felszállni. De ez érthető is, mert nem esznek minden nap, így fel tudnak rakni élelmiszert a későbbi felhasználásra.

A királyi keselyűk testfelépítésének jellegzetes vonása az alsó gége hiánya. Ez az a szerv, amely a madarak hangképességéért felelős. Ez az oka annak, hogy a király nyakából csak fütyülés, hörgés és sziszegés hallatszik.

Az is jellemző ezekre a madarakra, hogy nem raknak fészket. A madarak régi törzsek üregeibe vagy kövek hasadékaiba rakják le tojásaikat. Egyébként mindig van egy leendő csajuk. És mindkét szülő mindig felváltva kel ki egy tojást. Apa és anya közösen vesznek részt utódaik nevelésében. Két hónapon belül a fiatal madarak szárnyra kapnak.

Egy időben az ősi maja törzsek képviselői szent madaraknak tekintették a királyi keselyűket. Egyszerűen istenítették őket, madarak képeit használták fel kézirataikban.