Cape gannet

Cape gannet

Ezek a madarak a nagy tengeri madarak kategóriájába tartoznak. Mindössze hat szigeten élnek az afrikai partok mentén. A fokföldi szúnyogokat nagyon könnyű felismerni. Hiszen a madarak viselete fekete-fehér, ráadásul selymes, a fejük sárga, halványkék, kis szaggatott csőrrel. Megismerjük ezeknek a madaraknak a szokásait, táplálkozását, a szaporodási és fészkelési módot.

Morus capensis - a Cape-szaru latin neve. E madarak teljes populációja két részre osztható. Az első a párzási időszakban három szigeten él Dél-Afrika partjainál, a második három kis szigetet választott Namíbia állam közelében. Ott ezek a madarak nagyon zajos kolóniákat alkotnak. Számuk néha eléri a 140 ezer egyedet.

S míg a hímek fészkelőhelyet választanak, a nőstények a település határában gyűlnek össze. A nőstények várják a hímek meghívását, párzási táncukat, melynek lényege a gyakori meghajlás, lenge szárny, hangos kiáltás. A párok kialakulása után minden létrehozott család saját fészket épít. Tollakból és gallyakból áll, amelyek egy sekély mélyedésben helyezkednek el. Az ilyen építőanyagot a saját ürüléke tartja össze. Érdemes megjegyezni, hogy ennek a madárfajnak a fészkei olyan közel vannak egymáshoz, hogy ha akarod, egy csőrrel elérheted a szomszédokat.

Hagyományosan a nőstény Cape Gannets fészkenként csak egy tojást tojik. Mindkét szülő keltetéssel foglalkozik. Ezt felváltva másfél hónapig csinálják.

Érdekes módon Cape Gannets egy tojást melegít. A madarak nem úgy ülnek rajta, mint más madarak. Mancsukat köré fonják. Mivel a madárnak ez a szerve hártyás és erekkel átitatott, a felmelegedés kiváló. A fiatal Cape Gannets vakon és teljesen kopaszon születik. De szüleik erőfeszítéseivel és türelmével nyolc hét után utolérik őket súlyban! A felnőttek úgy etetik a fiókát, hogy lehetővé tegyék, hogy a csőrével belemásszon a golymájába. A szülők nem veszik le a szemüket a kölykökről. De ennek ellenére a természet kiszámíthatatlan, és néha megesik, hogy a fióka meghal. Ilyen esetekben a nőstény nagyon hamar lerakja a második petét. Körülbelül száz nap múlva ennek a madárfajnak a fiatal állatai felemelkednek a szárnyra. A fiatal madarak tollazata barna. Csak egy év múlva válik fekete-fehérré. E tengeri madarak pubertása három éves korban kezdődik. A Cape Gannets első utódai azonban csak öt-hat évesen kelnek ki.

Szülői kötelességük teljesítése után egy pár Cape Gannets szétszóródik a part mentén, és csak a következő párzási időszakkal találkozik. Egyébként ezek a madarak a monogám kategóriájába tartoznak. Egyszer és egy életre alkotják párjukat. És bár a madarak elrepülnek, miután a fióka felnő, tavasszal mindig egymásra találnak. És minden alkalommal, amikor a hím párzási táncot végez a nősténye előtt.

E madarak jellemzője a tökéletes merülési képesség. Hagyományosan a szardella és a szardínia vadászata. A madarak magasról kezdik. A zsákmányt a vízben látva a szuka nagyon gyorsan lemerül. Sőt, függőleges repülésük sebessége 120 kilométer per óra! Ekkor a madarak nagyon gyorsan lenyelik a halat. Ez még azelőtt megtörténik, hogy a szarva visszaugrik a vízből. A természet gondoskodott arról, hogy a víz ne kerüljön be: a madarak külső orrlyukai egyszerűen hiányoznak.

A fokföldi szúnyogot a bolygó egyik legvonzóbb tengeri madaraként tartják számon. Soha nem voltak rekorderek, nem merülnek túl mélyre, mint ők pingvinek, de a rajokban való repülésük, különösen a zsákmányért való merülés pillanataiban, csodálatos látvány.

Fokföldi szúnyogok és a levegőben királyi pompával tartanak. A madarak könnyen siklik a nagy szárnyakon – élesek és hosszúak. Repüléseik kecsességét és vonzerejét pedig egy fekete-fehér szigorú öltözet adja.