Házi veréb

A nőstények teljesen barnák, akárcsak a fiatalok. Ezeknek a madaraknak, ellentétben társaikkal - a mezei verebekkel, nincs sötét foltok az arcán.

A házi verebek általában mélyedésekben és hasadékokban, mélyedésekben és párkányok alatt fészkelnek. Toll, rongy, cérna, szalma, fű az építőanyag ennek a madárfajnak. A fészek közepén puha ágynemű található. Általában veréb alakú házi verebek, legfeljebb 13 centiméter átmérőjűek. Magasságuk 10 centiméter. A házi verebek hagyományosan nagy kolóniákban fészkelnek. Ez azt jelenti, hogy fészkeik nagyon közel helyezkednek el egymáshoz.

A kuplung 5-6 tojásból áll. Lehetnek fehérek, halványkékek, szürkésbarnák.

A házi verebek fészkelési időszakának kezdete előtt a tél végén észrevehetően újjáélednek. Néha még heves harcaikat és veszekedéseiket is megfigyelheti. A hímek így érik el a nőstények elhelyezkedését és versenyeznek értük. Ugyanakkor a hímek nagyon hangosan csipognak, ami olvadáskor is hallatszik, és üldözik a nőstényeket.

Meg kell jegyezni, hogy ez a madár nagyon szapora. A nyár folyamán néha háromszor, gyakrabban kettőt sikerül kikeltenie a fiókákat. A fiókák 10-11 napig kotlanak, születésük után két héttel a fiatal házi verebek kirepülnek a fészekből.

Ez a madárfaj Észak- és Távol-Kelet kivételével széles körben elterjedt. Az ornitológusok úgy vélik, hogy korábban a madár csak a Kaukázus sziklás lábánál élt. A házi veréb számára ma a városok a felhőkarcolóikkal hatalmas kőhalmok.

Ez a madár ülő, alig bírja a fagyokat. Nagyon gyakran az emberek télen etetve segítik a madarakat a túlélésben. Szintén jelentős szerepet játszik a túlélésért folytatott küzdelemben a madarak termékenysége, amely lehetővé teszi, hogy a populáció ne csökkenjen.

A verebek táplálékellátását vizsgáló tudósok azt állítják, hogy a növényi táplálék dominál bennük. Alapja a gabonamagvak. Ez az oka annak, hogy a madarak károsíthatják a termést.

A házi veréb elterjedése a szántóföldi gazdálkodáshoz kötődik. Ezért mindig ott van, ahol kalászosokat vetnek. Amint a palánták megjelennek a földeken, a verebek szisztematikusan portyáznak, és néha a termés több mint 60%-át is elpusztíthatják.

Ősszel a madarak ehetnek gyümölcsöt a fákon. Nagy örömmel szedik a szőlőt, meggyet, szilvát. Ami a rovarokat illeti, a házi veréb étrendjében is szerepelnek. Ilyenek a sólyommolyok, a hernyók, a kancsók, a tücskök, a májusi bogarak, a katicabogarak. Ennek a madárfajnak az étlapján azonban csak a fiókák etetésének időszakában vannak túlsúlyban a rovarok. A hím és a nőstény így gondoskodik a növekvő fiókák fehérjeellátásáról. De a házi verebek búzával etetik fiókáikat. Ezért nem lehet azt mondani, hogy hasznosak kerti ápolóként és kártevő tisztítóként. A kifejlett verebek rovarkártevők aránya elhanyagolható az étrendjükben. A csibékkel etetett összes rovar közül a káros rovarok száma nem haladja meg a 30%-ot.

Meg kell jegyezni, hogy a házi verebek bizonyos búzafajtákat preferálnak más gabonafélékkel szemben. Ez az oka annak, hogy a mezőgazdasági területeken ez a madárfaj kártevőnek számít. Ma Amerikában hatalmas összegeket költenek a mezők ellene való harcra. A házi verebeket egykor Ausztráliába és Amerikába hozták. Ott gyorsan akklimatizálódtak, elszaporodtak és gyökeret vertek. Ezek a madarak kiváló példái az életkörülményekhez való könnyű alkalmazkodásnak. Nyáron kétszer sikerül utódokat szaporítaniuk, még Murmanszkban is.