Élénk bajkál hal - golomyanka

Biológiai jellemzők

A Bajkál golomjanka egyik jellemzője a merev képződmények teljes hiánya a testen, beleértve a pikkelyeket is. A fej a testtel ellentétben meglehetősen masszív, kissé lapított, nagyon nagy, ferde szájjal. Az állkapcsok belső és külső felületén sörteszerű éles fogak találhatók, amelyek felnőtteknél 8 sort alkotnak.

A száj ezen szerkezetének köszönhetően a golomyanka hal alkalmas kis planktonok és közepes méretű egyedek fogyasztására, beleértve saját fajának képviselőit is.

A hal hátán két különböző méretű uszony, a mellkasán két nagy, legyező alakú. A golomyanka nagy és kis fajainak mérete különbözik: az előbbi elérheti a 22 cm-t, az utóbbi - csak 14-15. A kis fajok képviselőinek maximális súlya 18 gramm, a nagy fajoké 70 gramm.

Ezen kívül vannak más különbségek is:

• a szemek mérete - a kis fajoknál a szemnyílások átmérője a homlok teljes szélességének fele;
• túlélési arány - a nagyok gyakrabban halnak meg, beleértve a szülés során is;
• a nagy golomyankák teste szinte fehér, ami az abszolút átlátszó bőr által rejtett zsír jelenlétének köszönhető;
• egy nagy faj hímeinek száma többszöröse a kicsikének.

  

Kezdetben a golomyanka halat "Kolomenka"-nak hívták. A most használt név a "golomen" szóból származik, ami fordításban "elhagyott élőhelyet" vagy "nyílt teret" jelent. A halak nagyon kedvelik a teret, az egyedi adottságokkal és vízparaméterekkel rendelkező Bajkál pedig kiváló élőhely számukra.

A golomyanka másik jellemzője a függőleges vándorlás képessége. A halak ilyen mozgása rendszeresen történik, a felső rétegekben, majd az alsóbb rétegekben élnek.

Ugyanakkor olyan vizet választanak, amelynek hőmérséklete a legkényelmesebb (4-6 fok). A melegebb hónapokban jó vízmelegítés mellett körülbelül 250 méteres mélységben van egy ilyen felső határ, így nyáron nem lehet látni a felszín közelében úszkáló halakat.

Télen a Bajkál vizeinek jégtakarója alatt a kényelmes mélység akár 25 méter is lehet. Az egyes egyedek közvetlenül a jég vastagsága alatt láthatók.

A vertikális migrációnak számos magyarázata van: vagy a golomyanka mozog a vándorló táplálék után, vagy menekül egy ragadozó elől - a Bajkál-fóka vagy omul.

Teljesítmény jellemzői

A golomyankas étrendje meglehetősen szerény és korlátozott. Ők maguk is könnyen prédákká válnak a Bajkál-tóban élő ragadozók számára, és megehetik saját fiókáikat is. Az őszi-nyári időszakban a halak előnyben részesítik:

• copepod rákfélék (Epishura);
• jura kétlábúak;
• Küklopsz;
• kis plankton;
• alsó kétlábúak;
• makrohektopusz.

  

Télen a fiatal állatok a teljes takarmány közel 65%-át teszik ki. A táplálékszerzés módja passzív. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a Bajkál egy kis átlátszó hala könnyen szárnyal a sötét víz mélyén, de folyamatosan nyitva tartja a száját, ami lehetővé teszi számára, hogy azonnal megragadja a zsákmányt.

A halak soha nem alkotnak nagy rajokat és klasztereket, ami miatt nem vonzóak a kereskedelmi ipar számára. A táplálékláncban azonban nagyon fontos láncszemet alkotnak.

A nagytestű egyedek nemcsak a fókák vagy omulok táplálékává válhatnak, hanem a madaraknak is, ha a halat egy vihar a tó partjára dobja. A fiatal állatok a géb - hosszú szárnyú és sárgaszárnyú - képviselőivel táplálkoznak.

Szaporodás a természetben

A golomyanka egyik fő megkülönböztető jellemzője az élő születés képessége. Más édesvízi lakosokkal ellentétben magukban keltetik a tojásokat, nem pedig bármilyen szubsztrátumon. A nőstények lárvákat dobnak a vízbe, amelyek száma egy időben kis fajoknál 2-3 ezer, nagy fajoknál 500-5 ezer között mozog. A szaporodási folyamat a két éves kort elért egyedeknél kezdődik: a párzás áprilistól júliusig, júliustól szeptemberig történik, a lárvák kis halakban ívnak. Ősszel egy nagy faj képviselői szaporodnak.

A Bajkál-tó elevenszülő halaiban a szexuális ciklus gyakorlatilag nem ismétlődik. Kivételt képeznek a nőstények, akiknek sikerült elkerülniük, hogy egy ragadozó szájába essen, és elérjék a maximális méretet és életkort. Az ilyen egyéneknél az utódok másodlagos eldobását figyelik meg.

A tudósok hozzávetőleges becslései szerint egy 5-6 tucat halból álló raj évente körülbelül 30 milliárd darab lárvát hoz. Annak ellenére, hogy az ívás túlnyomó része gyorsan elpusztul, a Bajkál-tó golomjanka biomasszája óriási, és jelentősen meghaladja a többi lakosét.

Érdekes tények

A Bajkál-tó népszerű átlátszó hala többször is meglepte a tudósokat és amatőr halászokat. A részletes tanulmányozáshoz egyes egyedeket hatalmas laboratóriumi akváriumokban is tartanak és tenyésztenek, ahol a természetes élőhelynek megfelelő nagynyomás-utánzat jön létre. A Golomyanka speciális védőmechanizmusokkal rendelkezik, amelyek megakadályozzák, hogy a ragadozók szájába essen:

• szüntelen mozgás a vízoszlopban;
• tüskés tüske, amely az anális területen található;
• elkerülve a fényes foltokat.

A halak félelme és fényreakciója bizonyítja ezt vizuális pigmentjeik nem sorvadnak el, mely kis mélységben és teljes sötétségben is használható. Jelenleg a golomyanka horgászat nem népszerű.

Ez a faj, annak ellenére, hogy a Bajkál-tóban nagy számban található, a veszélyeztetett fajok közé tartozik. Az endemikus fajokra való vadászat tilos, a kereskedelmi halászat pedig nem praktikus.

A tó ezen lakói nem reagálnak csalival a horgászbotra, és ritkán találkoznak a hálókban. A 100 négyzetkilométer területű hálót kidobó vonóháló egyszerre 50-60 kg hal kihúzására képes (feltéve, hogy a felszínhez közel emelkedik). A hal egyik jótékony felhasználása az, hogy értékes zsírt olvasztanak belőle, hogy átadják a katonáknak az ellenségeskedés helyén, és exportálják Kínába.

A híres Bajkál-lakó az ichtiológusok szigorú felügyelete alatt áll. Továbbra is tanulmányozzák a golomyanka viselkedésének jellemzőit a természetes környezetben, és nyomon követik az evolúciós változásokat.